Lakatos Károly vagyok.
1958-ban születtem, egy hajdúsági kis mezővárosban, egy egyszerű, munkás nagycsaládban. Vallásos nevelést kaptam, és gyermekként volt is valamilyen kapcsolatom Istennel. Kamaszkoromtól kezdve aztán eltávolodtam tőle, és éltem egy átlagos, világi fiatal életét. Salakmotoroztam, vagánykodtam, discoba jártam.
1980-ban Budapestre jöttem dolgozni. Megismerkedtem egy kedves lánnyal, akivel hamar össze is házasodtunk. Egy viszonylag békés, nyugodt életet éltünk. Repülőgép-vezetőként dolgoztam a nemzeti légitársaságnál, született két szép, egészséges gyermekünk, házunk, kocsink volt. A házasságunk is egész jól működött. Hódolhattam hobbijaimnak, a programozásnak és a túrázásnak.
Mindaz, amit elértem, büszkévé és cinikussá tett. Úgy gondoltam, hogy kitartó munkámnak és tehetségemnek köszönhetek mindent. Isten létében mindig is hittem, kapcsolatom azonban nem volt vele. Azt a keveset, amit a Bibliából ismertem, igyekeztem úgy alkalmazni, hogy a lelkiismeretem is nyugodt legyen, de azért a javamra is váljanak az események.
Így telt el tíz év. Aztán ekkor – 33 éves koromban – gyermekeinket beírattuk egy keresztény óvodába. Az ott dolgozókkal kezdtem el beszélgetni Istenről és a Bibliáról, ami igen felkavart. Megkérdőjeleződött az addigi nyugodt, vallásos életem, megéreztem, hogy sokkal több van ebben a dologban, mint amit én eddig megismertem belőle, hogy az istenképem hamis, és hogy az igaznak és tartalmasnak vélt életem szintén üres és hamis. A lényeg hiányzik. Éreztem, hogyha ez így igaz, ahogy ezek az emberek mondják, akkor nem sokat ér, amit én eddig építgettem.
Egyszer aztán a feleségemmel elmentünk velük egy karizmatikus keresztény gyülekezet evangelizációs istentiszteletére. Ott olyan örömöt láttam az emberek arcán, amilyet addig sosem. Olyan üzenettel találkoztam, amilyennel addig sosem. Ezek hatására mindketten elfogadtuk Jézus Krisztust személyes megváltónknak, átadtuk neki életünket, és kértük, újítson meg bennünk és körülöttünk mindent. Ő ezután valóságos része lett hétköznapi életünknek, megújította házasságunkat is. Életemből megtartott mindent, ami jó, és újabb dolgokkal is megajándékozott.
Rengeteg csodát éltünk át a hétköznapjainkban, megtapasztaltunk gyógyulásokat, éreztük Isten vezetését a döntéseinkben. Igaz a Bibliának az állítása, hogy: „Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!” (Jer33,3) Persze volt úgy, hogy nem figyeltem eléggé az Úrra, és rossz döntéseket is hoztam. Ő időnként ezt is megengedi, hogy formáljon bennünket.
Amikor 17 évvel ezelőtt az Élő Ige Gyülekezethez csatlakoztunk, igen nagy próbát éltem át személyes életemben. Egy vérző nyombélfekéllyel kétszer egymás után megoperáltak. Ezek után hashártya- és hasüreggyulladást kaptam, amikor is napokig voltam életveszélyben. Majd ezt se a felépülés követte, hanem egy máig sem tisztázott ok miatt lebénult a jobb oldalam, mindkét szememre megvakultam, és elvesztettem az eszméletemet. Intenzív osztályon ápoltak, ahol lélegeztető gépre kerültem. Amikor visszanyertem eszméletemet, ráébredtem kiszolgáltatott helyzetemre. Mégis, Istenbe vetett bizalmam megóvott a csüggedéstől. Hittem abban, hogy meg fog gyógyítani. Ekkor értettem meg és éltem meg a következő igéket:„Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm, akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.” (Zsolt73,21-22) Nemsokára fordulat következett be állapotomban, és néhány hét leforgása alatt Isten tökéletesen és nyomtalanul helyreállított. Újra megtapasztaltam, hogy Isten a lehetetlen és reménytelen helyzetekből is ki tud hozni.
Az elmúlt években sokszor átéltem azt, hogy Isten megmutatja az utat a mindennapokban. Őt minden problémám és örömöm érdekli. Egyik ilyen eset volt, amikor munkahelyemen választanom kellett két beosztás közül. Megkérdeztem Istent, és válasza szerint döntöttem. Ezt elmondtam munkatársaimnak is. Így kicsit furcsán néztek rám, amikor pár hét múlva kiderült, hogy emiatt egy még jobb lehetőséget szalasztottam el. Mivel én tudtam, hogy Istenben még sosem csalódtam, vártam a fordulatot. Néhány hónap múlva be is bizonyosodott az igazam, amikor a helyzet mégis az én javamra fordult meg. Isten azóta is több dolgot jelentett ki előre, és maradéktalanul be is teljesítette, mert „Nem ember az Isten, hogy hazudjék” (4Móz23,19).
Megtérésünk után született még négy gyermekünk. Munkahelyemen is folyamatosan előreléptem. Már 20 éve, hogy megtértem, és sosem bántam meg ezt. Hiszem és vallom, hogy Jézus Krisztus a megváltóm. Azt is megtapasztaltam, hogy Ő a gyógyítóm, segítőm és tanácsadóm. Nélküle nem lehetne nyugodt és kiegyensúlyozott életem. „Békében fekszem le, és el is alszom, …” (Zsolt4,9).
Sokan gondolkodnak azon, hogy lehet az ember sikeres és boldog? Szerintem az élet minden kérdésére Isten Igéjében található meg a helyes válasz. „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsolt1,1-3).
Ha sikeres és boldog akarsz lenni, gyere te is Istenhez!