A hitről

május 17, 2010    
Kategória: Bizonyság

A hit tudás! Sőt, meggyőződés! Segít, hogy a félelmünket le tudjuk küzdeni.
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága…”
Sőt akár meg is tart téged a hited! Tudtad ezt?

Mindezt elhiszed, ha megnézed:

Legyen hited, hogy kedves légy Isten előtt!

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

8 válasz   “A hitről”
  1. Németh Tibor szerint:

    Bocs, de most nem fogok hazabeszélni. Nálam Kovács Gyuri a befutó, de Vincze Gábor mondandója is a helyén volt. Farnady Gábor nem tudom melyik csapatban játszik, de a mondandójának a motivációja szerintem nem frankó.

  2. Jeney Attila szerint:

    Tibor, a hozzászólásodban becsülendő, hogy nem „hazabeszélsz”. Érdekelne a fenntartásod Farnady G. „motivációjával” kapcsolatban. Számomra egyéként elfogadható volt az asszociáció, mely a hitéből fakadó magatartását determinálja – nem címkézünk, minősítünk, stb. – mert az nem a mi dolgunk.

    Szerinted fontos, hogy ki „melyik csapatban játszik”? Nem elég azt tekintenünk, hogy „mit játszik” az illető?

  3. K. Zsuzsanna szerint:

    Sajnálattal konstatáltam, hogy nem hangzott el a JÓ HÍR, ami majdhogynem TÚL JÓ, ahhoz, hogy igaz legyen.

    Hanem folyton folyvást az ismétlődött, hogy : engedelmeskedni, engedelmeskedni, engedelmeskedni, annak, ami meg van írva.
    Jézus mit mondott? Tanulmányozzátok ugyan szorgalmasan az Írást, mindazt, ami meg van írva, és azt hiszitek, hogy ebben van az üdvösségetek, és HOZZÁM nem akartok jönni, noha pedig az Írás RÓLAM tesz bizonyságot. Kiknek mondta ezt Jézus? Azoknak, akik a Bibliában megírtaknak akartak, próbáltak engedelmeskedni.

    A JÓ HÍR az, hogy Jézus Krisztus ENGEDELMESKEDETT-> HELYETTÜNK, MINDENBEN, nekünk semmi más dolgunk nincs, mint ELHINNI azt, hogy többé nem vagyunk abban a halálosan reménytelen helyzetben, hogy a saját cselekedeteink által kelljen elnyerjük az üdvösséget, Isten áldásait, azért, amit Jézus Krisztus elvégzett.

    Természetesen A JÓ HÍRT ennél sokkal részletesebben, mélyebben is ki lehet és kell is fejteni, de röviden ez a lényeg.

  4. K. Zsuzsanna szerint:

    kieg.:

    Ingyen Kegyelemből, CSAKIS – > HIT által bizonyulhat bárki IGAZNAK, nem a cselekedeti által.

    Engedelmeskednünk abban kell, és azzal alázzuk meg magunkat, ha engedelmesen elhisszük, hogy INGYEN KEGYELEMBŐL van üdvösségünk, és MARADHAT meg, nem a cselekedeteink miatt, hanem azért, amit Jézus Krisztus ELVÉGZETT!

  5. K. Zsuzsanna szerint:

    Elnézést, sietve írtam korábban, és még valamit akartam, de lemaradt!:)

    Elhangzott, hogy a bűnbeesés az volt, hogy nem engedelmeskedtek Istennek.
    A bűnbeesés HITETLENSÉGRŐL szólt.
    Arról szólt, hogy választhattak: esznek az ÉLET (Isten Élete) fájáról, vagy esznek a jó és rossz tudásának fájáról, és tudván tudva, hogy mi a jó és a rossz, a „jót” cselekedve válnak hasonlatossá Istenhez. Erre mondta azt az ÚrIsten, hogy ha ebből akarnak enni, akkor az HALÁL.

    Most sincs másként: választani lehet, vagy eszünk abból a mennyei kenyérből, amit Isten adott, Krisztus Életét, hogy bennünk lakozást vegyen, azáltal, hogy hiszünk Jézusban és abban, amit Ő elvégzett, Isten ingyen Kegyelmében,
    vagy
    nem hiszünk Isten Kegyelmében, nem hisszük el, hogy ilyen-olyan parancsolatoknak, szabályoknak, előírásoknak való engedelmeskedésünk NÉLKÜL igazak lehetünk, kizárólag csak azért, hogy hiszünk abban, amit Jézus Krisztus elvégzett a mi képviselőnként, és továbbra is parancsolatoknak, előírásoknak próbálunk engedelmeskedni, hogy igaznak bizonyuljunk…..

    Nem szolgálhatunk két mesternek.
    Vagy Isten Ingyen Kegyelme, Krisztus Élete, HIT által.
    Vagy pedig a törvény alatt maradunk, vagy ismét alá megyünk, és inkább a saját cselekedeteinkkel próbáljuk igazolni magunkat.

    Akit a Fiú szabaddá tesz, az VALÓBAN szabad lesz. Mitől? Attól,hogy folyamatosan ilyen-olyan előírásoknak, mércének kelljen megfelelnie a saját cselekedetei által, ahhoz, hogy Isten jó szemmel nézzen rá, megáldja, stb.

  6. admin szerint:

    A józan egyensúly azért fontos. Óvatosan kell bánni a „csak”-okkal. A Biblia, nem elméleti mű, hanem nagyon is gyakorlati. Nem hiszem, hogy okos dolog a hitet és a cselekedetet szétválasztani még akkor sem, ha erre a szöveg lehetőséget ad. Krisztus áldozatával úgy gondolom inkább esélyt teremtett, és nagyon is kell tennünk azért, hogy ezzel élve, a napi gyakorlatban megvalósítsuk a krisztusi életet.

    Életünk megszámlálhatatlan döntés és cselekedek sorozatából áll, egyáltalán nem mindegy, hogy ezek helyesek-e. Krisztusnak is voltak cselekedetei, nem is akármilyenek. Cselekedeteinkben is követnünk kell őt, nem félelemből, nem megfelelési kényszerből, nem önigazolásból, hanem abban a hitben, hogy ez az utunk…

  7. K. Zsuzsanna szerint:

    Nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni.
    Vagyis: vagy a Törvénynek, parancsolatoknak akarunk engedelmeskedni, vagy az Evangéliumban, Jézus BEFEJEZETT, TÖKÉLETES MUNKÁJÁBAN hiszünk. Isten INGYEN KEGYELMÉBEN.
    Mert ugye meg van írva, hogy az igaz ember hit által él. Ez egy folyamatos dolog.
    Amihez persze megértés szükséges, meggyőződés.
    Mert a HIT= MEGGYŐZŐDÉS.
    Meggyőződés miről? Arról, hogy Isten mennyire szeret,arról, hogy MIT VÉGZETT EL Jézus Krisztus.
    Miképp? Úgy, hogy halljuk valakitől AZ Evangéliumot, az IGAZIT, valakitől, akinek van kijelentése már A Kegyelemről.

    A cselekedeteink miatt pedig nem kell aggódni. Azokban, akikben Krisztus vett lakozást,azáltal, hogy hisznek az Evangéliumban, az IGAZIBAN, Ő majd gyümölcsöket fog teremni. A gyümölcsöket nem lehet kikényszeríteni, kierőltetni. Nincs is értelme, mert a saját erőfeszítéseink,melyek arra irányulnak, hogy elnyerjük Isten tetszését, azok nem jó illatúak Istennek, ellenkezőleg.
    Meg kell nyugodni abban, hogy Jézus Krisztus TÖKÉLETES munkát végzett el, Isten szeretetétől semmi sem választhat el minket.

  8. Jeney Attila szerint:

    K. Zsuzsanna írta:

    A cselekedeteink miatt pedig nem kell aggódni. Azokban, akikben Krisztus vett lakozást,azáltal, hogy hisznek az Evangéliumban, az IGAZIBAN, Ő majd gyümölcsöket fog teremni.

    Kedves Zsuzsanna,

    a tegnap délutáni istentiszteletet követően beszélgettünk néhányan a krisztusi életről. Az egyik résztvevőtől nagyon érdekes gondolatot, sőt tapasztalatot hallottam, melynek vonalán – úgy érzem – érdemes tovább gondolkodnunk. Az illető azt mondta, hogy volt az életében egy kb. két hetes időszak, melyben maradéktalanul megvalósult, hogy cselekedetei, gondolatai nem a sajátjai voltak, hanem Krisztuséi. Ebben az állapotban görcsölés nélkül tudta feladatait teljesíteni, kapcsolata a környezetével barátságos volt, stb. Talán éppen erről olvasunk Pál levelében a(z oktalan) galatákhoz: tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem…

    Azért nem olyan egyszerű a dolog. Vajon mi az oka, hogy csak két hétig tartott ez az állapot? Attól félek nagyon sokaknak / sokunknak nem adatott meg egyetlen percre sem valami hasonló élmény megélése. Vajon mi a metódus, mi a titok, hogy elérhessük? Egy gyülekezet, populáció hányad része képes ezt (valóban) átélni? Csak a karizmatikusok titka ez?

    Ha vannak ilyen tapasztalataid akár saját, vagy a környezeted életéből, nagy örömmel venném, ha megosztanád velünk…

    A.

Kérlek, írd meg a véleményed!