Vincze Gábor, Bereznai Áron: Kutak és források

szeptember 9, 2012    
Kategória: Hanganyag

2012. szeptember 8.

Mózes első könyvének 26. fejezetében, a 12-32-es versekig terjedő szakaszban arról olvashatunk, ahogy Izsák, apja, Ábrahám lába nyomát követve, a hit útján járva, átélheti Isten bőséges áldásait.

A történetből megláthatjuk, hogy az áldások learatásához vezető út első lépése a vetés. Aki Isten Királyságába vet, azt az Úr gazdagon, akár százszorosan is megláldja. Megtérésünkkor kiássuk a csatabárdot, és ettől a perctől fogva az ember a gonosz célpontja, s az életünk folyamatos harcok színeterévé válik. Az Úr azonban mellettünk áll, így az ördög az életünkben végül mégsem győzhet.

Izsák emberei bármerre jártak, folyton a kutakat ásták, hogy állataikat megitathassák. Nekünk is szükségünk van a kutakra, Isten Igéjére, a Logosra, de saját forrásaink kiásására, saját életünkből nyert tapasztalataink megszerzésére, saját kijelentéseinkre is, hiszen az Úr mindannyiunk szívére egy üzenetet rajzol, s ahogy az Úrral előre haladunk, úgy lesznek kútjaink és forrásaink is egyre áldottabbak Isten dicsőségére és mások épülésére.

Isten Igéje, Jézus Krisztus az a Kőszikla, akire az életünket építhetjük egyedül. János evangéliuma 4. fejezetében olvashatunk az örök életre buzgó vízről, ami megtérésünkkor kerül az életünkbe, s ez a forrás, ami bennünk van nem más, mint a Szent Szellem (János 7,38), s nekünk egyedül arra kell figyelnünk, hogy ebből a bennünk élő kútból mindig friss vizet húzzunk fel, hogy mind saját magunk, mind mások táplálására lehessünk.

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

mp3 letöltése 13,3 MB 58:10
Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Kérlek, írd meg a véleményed!