A lelkiismeretesség

június 29, 2010    
Kategória: Ifjúság

Csodaszép, kifejező fogalom: aki lelkiismeretes, lélekkel végzi feladatait. Nem kényszerből, kötelességből, félvállról, hanem legjobb tudása szerint. Nem tolja félre azt, amihez nem fűlik a foga, hanem azzal is becsülettel megküzd.

Nem késik el, nem azt keresi, hogy lazítson, nem sajnáltatja magát, hanem igyekszik kihasználni a rendelkezésére álló időt. Új, jobb megoldásokat keres, örömét leli a munkában, folyamatosan képezi magát.

Nem kívülről szemléli a történéseket, kapcsolatokat keres, és ápol. Kérdez. A közösen elért eredmények villanyozzák, éltetik, fokozzák önbizalmát, mégsem fényezi magát. Az odaadó, lelkiismeretes társ, magával ragadja, élteti környezetét.

Nem esik kétségbe, ha úgy érzi, valamiben mellőzik – hosszú távon gondolkodik…

Gerinceség, felelősség, lelkiismeretesség

Egy jó közösség gerinces, felelősségteljes, lelkiismeretes, szilárd jellemű tagokat kell, hogy neveljen magának. Végezzünk számvetést, önvizsgálatot! Rendelkezünk-e a három erénnyel? Milyen mértékben rendelkezik a közösségünk ezekkel az erényekkel? Teszünk-e érte, hogy így legyen? Csak rajtunk múlik!


Következik, a viselkedés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Kérlek, írd meg a véleményed!