A szexuális forradalomtól a gender-forradalomig

március 8, 2010    
Kategória: Kitekintés

XVI. Benedek pápa az emberi természetet, a házasságot, a családot fenyegető, azok létét megkérdőjelező ideológiával szemben emelte fel hangját 2008. XII. 22-én egyik évzáró beszédében: „Az egyháznak védelmeznie kell az embert az emberi természet leromolásával szemben…. Kötelessége, hogy az emberről, mint férfiről és nőről beszéljen, és megkövetelje a teremtés eme rendjének tiszteletben tartását… Amit napjainkban a „gender” fogalma alatt sokfelé értenek, az lényegében az ember kiszakítását célozza a teremtés, a Teremtő rendjéből. Az ember maga akarja megalkotni önmagát, és saját lényét maga kívánja meghatározni. Ezzel ellenszegül az igazságnak és a teremtő Léleknek….”

A Mexikói Katolikus Családkongresszus (2009. február) több előadása ugyancsak felhívta a résztvevőknek, valamint a katolikus egyház vezetőinek figyelmét, hogy világszerte megjelenik a „nemiség” fogalmának torzított használata, illetve hogy olyan lobbikkal állunk szemben, amelyek kétségbe vonják a házasságot, a családot, az életet. E támadással szemben az egyháznak is fel kell készítenie övéit.

1. „Gender” – egy kérdéses fogalom és elmélet

Vannak, akik pozitív, társadalomtudományi értelemben használják a gender fogalmat (pl. sok egyetemen). Mások fel sem figyeltek e fogalomra, s még kevésbé arra, hogy azt sokan már eredeti tartalmától eltérő meghatározással használják. De ha egyszer valaki felfigyel a kifejezésre, észreveszi, hogy a kifejezés e torzított használatával is találkozik újságokban, weblapokon, könyvcímekben, a hazai és európai törvényhozás körüli vitákban.

A GENDER FOGALOM EREDETI ÉS POZITÍV ÉRTELME

Az angol nyelv két rokon fogalmat használ a „nem” jelölésére. A „sex” kifejezetten a biológiai nemre vonatkozott, míg a „gender” „társadalmi nemet” jelent. A kifejezés utal az évtizedek óta megjelent szociológiai vagy antropológiai kutatásokra, amelyek rámutatnak, hogy a nemi szerepek (mint a férfiasság, a nőiesség) függenek a társadalmi körülményektől, illetve a gyermeki szocializációtól. Ilyen értelemben foglalkozik a gender-kérdéssel számos egyetem, tudományos intézmény.

A gender fogalom mögé sorakozik sok pozitív kezdeményezés, amelyek a nők egyenjogúságáért vagy a homoszexuális hajlamú emberek hátrányos megkülönböztetése ellen küzdenek. Az ő alapvető célkitűzéseikkel minden humán és keresztény gondolkodású ember egyetérthet.

A GENDER FOGALOM ELTORZÍTÁSA

A radikális gender-feministák, a meleg szervezetek nagy része, illetve „gender” ideológusai azonban egy teljesen új ember- és társadalomképet akarnak megvalósítani: Szerintük a „nem” (gender) teljességgel a társadalom terméke. Az ember nem férfinak és nőnek születik (még ha biológiailag rendelkezik is ilyen adottságokkal), hanem csupán a család és társadalom elvárásai nevelik őt férfivá és nővé.

A gender ideológia szerint az ember valamiféle semleges lénynek születik, akinek alapvető joga és képessége, hogy maga határozza meg nemét, szexuális kapcsolatainak formáját. (Az utódok létrehozatalának pedig, szerintük nem egyetlen útja a hagyományos házasság.) A gender-ideológia így eljut a nemek, sőt a család tagadásáig. Pontosabban: szerintük a nemek közötti egyenlőség elérésének feltétele a férfi és női nem, illetve a házasság és család megszüntetése. (E modell érthetőbb, ha ismerjük a marxi felfogást: Marx és Engels is kijelentették, hogy az emberiség-, illetve a nő elnyomásának központi helye a család. A teljes egyenlőség elérése, szerintük is, a család megsemmisítése által, és kommunák létrehozásával volna elérhető.)

AZ IDEOLÓGIA TERJEDÉSÉNEK ELSŐ LÉPÉSEI

A gender-ideológia képviselői tudatában vannak, hogy az imént idézett megfogalmazások a mai felnőtt generáció nagyobb részében ellenszenvet szülnének. Ezért – amint említettük – először a) a nők b) és a homoszexuálisok egyenjogúsításáról beszélnek, amellyel minden jóakaratú ember egyetért. c) De ezek mellett megjelenik az ideológia diktatórikus stílusa is.

a) A nők egyenjogúsításának témájában először a férfiak és nők egyenlőségéről van szó. Az egyenlőség a számbeli egyenlőséget jelent: férfiak és nők azonos 50-50%-os arányban való képviseletét a társadalmi élet minden terén – függetlenül attól, hogy a nők (és férfiak) ezt akarják, kívánják vagy sem, függetlenül a rátermettségtől vagy érzelmi igénytől. A gender mainstreaming alapirányát vállaló vállalat, cég és intézmény az 50-50%-os számarány elérésére kötelezi magát.

Távlatibb cél a nők 100%-os munkáltatása. Ennek legfőbb akadálya az anyaság és gyermeknevelés. Bár az irányelvek nyíltan nem vonják kétségbe a gyermekvállalás és -nevelés fontosságát, mégis minden stratégia arra irányul, hogy az anyák „felszabaduljanak” a teher alól. Nem szempont az anyai (és az apai) szerep egyedisége, nem szempont az sem, hogy a nők számára esetleg emocionális és egszisztenciális érték a gyermeknevelés vagy általában a családban végzett gondozó munka. (Hazánkban is többször elhangzott már, hogy az anyaság rabszolgává teszi az asszonyt, megakadályozza szakmai és társadalmi kibontakozását. Biztosítani kell tehát, hogy az anya hamar megszabadulhasson a gyermek és a család okozta terhektől. A pénzügyi szempont mellett a gender szemlélet is követeli, hogy meg kell rövidíteni a GYES-t, GYED-et, s a gyermekeket bölcsődében kell nevelni. (Vajon nem inkább a főállású, és megfelelően megfizetett anyaság választhatósága jelentené a nők egyenjogúságát? – kérdezhetjük.)

b) A homoszexuálisok egyenlőségéről szólva, először tisztázni kell egy alapvető félretájékoztatást. A pszichológusok jelentős szárnyával valljuk, hogy e hajlamot illetően tudományosan nem igazolt, hogy az genetikus adottság volna, inkább fejlődési, szocializációs rendellenesség. Ezt bizonyítja, hogy néhány évtizede eredményesen gyógyítják is ezt az állapotot számos országban, sőt hazánkban is (bár a gyógyítási rendszerek kiépítettsége nem elegendő). A másik gyakori félretájékoztatás, hogy a népességen belüli arányukat gyakran nagyobbnak adják meg, mint a valóság; néha még 10% is jelent meg a sajtóban. Valóságos arányukat 2,5%-ra teszik a kutatók.

A gender-ideológia fontos előkészítő lépése a homoszexualitásnak, mint önálló nemi valóságnak elfogadtatása, mert így beigazolódnék, hogy nemcsak két nem létezik, hanem legalább három. A távlati cél azonban ennél is több: a nemek teljes átstrukturálása. A pekingi konferencia ENSZ-jelentésének főszerkesztője, az ideológia képviselőivel egyetértésben kijelenti: hogy a férfi és női gender, „a társadalom konstrukciói”, amelyeket meg kell szüntetni… „Nem két nem létezik, hanem öt: így nem férfiakról és nőkről kellene beszélnünk, hanem heteroszexuális nőkről és homoszexuális nőkről, heteroszexuális férfiakról, és homoszexuális férfiakról és biszexuálisokról” (és hatodokként a tranzvesztitákról, fűzik hozzá mások).

A gender ideológia egyik leggroteszkebb állítása, hogy a homoszexualitás genetikus adottság; ezt sokszor halljuk. De egyidejűleg azt is állítják, hogy férfi és a nő viszont nem genetikus adottság alapján lesz azzá, csak a családi szocializáció, illetve a társadalmi elvárás alapján.

Ilyen távlatban kell tehát megítélnünk, amikor felvonulásokkal, filmekkel, színdarabokkal, plakátokkal, iskolai rendezvényekkel propagálják a homoszexualitást, illetve védelmükben világszerte feltűnő megmozdulásokat szerveznek.

c) A gender mainstreaming a kultúrában, a művészetben, etikában és főleg a pedagógiában főiránynak (=mainstream-nek) nyilvánítja saját értékrendszerét. Ez a jövendő nemzedék életkörülményei meghatározásáról és szellemi átneveléséről szól: az emberi érzelmek, értékek és vágyak formálásáról. Ez a szemlélet nyomatékosan befolyásolja a nyilvános és a pluralizmus értelmében folytatott dialógust – ENSZ szinten, EU-szinten is nemzeti szinten. Aki az ideológiától eltérő értéket vall (pl. nem „genderegyenlőséget”, hanem a „nők védelmét és támogatását” követeli; aki a nemek alatt férfit és nőt ért, a nemiség alatt férfi és nő közötti általános vonzalom individuális megnyilvánulását; a nemi identitás alatt nőies és/vagy férfias vonások harmonikus integrálását a személyiségbe), ellenségnek bizonyul és az antidiszkrimináció nevében masszív támadásokban részesül. Minden tantervet és tankönyvet, a médiában és a művelődésben közölt tartalmat egyeztetni kell a gender elmélet „tanaival” és a melegmozgalmak követelményeivel.

Agresszív stílusára jellemző, hogy fogalmakat alkot és terjeszt nagy erővel, amelyekkel a másként gondolkozókat gyilkos módon elítéli. Például homofobiával, heteroszexizmussal, „kétneműség-mátrix” represszív fenntartásával stb. vádolja a tőle eltérő vélemények képviselőit.

A gender mainstreamingre szánt súlyos beruházások főleg az ideológiával konform törekvéseket illetik meg. Csak olyan kezdeményezés részesül támogatásban (EU-pályázat, vállalkozási projekt, nemzetközi program, fejlesztési iniciatívák), amit jóváhagy az erkölcsi gender-bíróság. Így akár nyílt konfrontáció nélkül is ki lehet szelektálni a másként gondolkozókat. Ami ettől az ideológiától eltér, az jobb esetben maradi álláspontnak számít, rosszabb esetben a társadalom békéjét veszélyeztető izgatásnak.

2. A „GENDER MAINSTREAMING” IRÁNYELV IDEOLÓGIAI HÁTTERE

Ha egy hagyományos vagy keresztény értékeken felnőtt ember, először hall e kérdésről, azt mondhatja: ez annyira abszurd, hogy nem lehet igaz. Sokak ilyen reakciója a gender sikerét is jelzi, amelynek – amint a tények mutatják – sikerült elérnie, hogy közel 15 év óta úgy sikerült előrehaladnia, hogy sokan tudomást sem szereztek róla. Tudnunk kell azonban, hogy a gender ideológia világszerte egyre terjedő mértékben jelentkezik. Megjelent filmekben, tv sorozatokban, a legkülönbözőbb újságokban és folyóiratokban, behatolt sok intézménybe, iskolába, egyetemre, és a legmagasabb törvényhozó testületekbe, és megjelent már törvények formájában is.

A PEKINGI VILÁGKONFERENCIA

A gender új ideológiája, és annak követői különösen az ENSZ által rendezett 1995-ös pekingi női világkonferencián léptek a nyilvánosságra. A konferencia záródokumentumában vezették be hivatalosan a „gender mainstreaming” kifejezést; vagyis a „társadalmi nem” fő irányként való érvényesítését. A gender mainstreaming, mint a nők, a melegek, biszexuálisok, transzszexuálisok elismeréséért, egyenrangúságáért, és a kérdés hirdetéséért folytatott „fő-áramlat” jelenik meg.

Ennek megfelelően (a hagyományos értékek képviselőinek tiltakozása ellenére) a csúcstalálkozó dokumentumából többségében kiiktatták ezeket a kifejezéseket, hogy apa, anya, feleség, férj, mert ezek túlhaladott, konzervatív nézeteket sugallnak. A „nem” (sex) fogalmát (amely a természetes kétneműséget fejezi ki) pedig kicserélték a gender fogalomra, amely semmilyen nemhez nem kötődik, és tetszés szerint megváltoztatható.

A konferencián jelenlevők, és a gender-ideológiára szavazók önmagában is jelzik a kérdés súlyát: hiszen a világ számos országából voltak ott nőmozgalmak (és természetesen leszbikus nőmozgalmak) képviselői, köztük egyetemi tanárok és magas rangú politikusok.

A PEKINGI KONFERENCIÁT KÖVETŐ ÉVEK

A Pekingi Cselekvési Platform elérte, hogy ajánlása már 1995-ben kötelezettséggé vált: 1995-ben az ENSZ – az emberi egyenlőség elve alapján – elkötelezte magát a gender mainstreaming elmélet mellett; – azaz, hogy a nemek (gender) közötti egyenlőségért küzd

1996-ban követte őt az EU,

2000-ben a német szövetségi kormány, majd más országok.

2006. január 11-én az Európai Parlament elfogadta a homofóbiáról szóló határozatot. Ez arra szólít fel, hogy Európa országaiban legyen büntetendő cselekmény, ha valaki félelemmel, „idegenkedéssel szól a homoszexualitásról, illetve a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyekről, mert ez a rasszizmushoz, az idegengyűlölethez, az antiszemitizmushoz hasonló magatartás”. – Azon személyek számára pedig, akik nem értenek egyet a nemek átstrukturálásával, meg is alkották a megbélyegző neveket: ők a homofóbok, a „homofóbia” képviselői, vagy „heteroszexisták”. Az idézett EU javaslat sürgeti a tagállamokat, hogy tartsanak oktató jellegű tájékoztatásokat és a homofóbia elleni kampányokat az iskolákban, az egyetemeken és a médiában, továbbá közigazgatási, bírósági és jogalkotási eszközök révén erősítsék a homofóbia elleni harcot.

2008. február 13-án az EU útmutatót adott munkatársainak hogy ne használjanak nemekre utaló kifejezést (pl. nem mondják azt, hogy tanárnő vagy tanár, helyette mondják azt, hogy „tanerő”, nehogy sértő legyen a kifejezés azokra, akik sem férfinak sem nőnek nem érzik magukat.)

2008. szeptember 3-án az Európai Parlament döntést hozott, hogy a tankönyvekből, számítógépes játékokból, marketingből, plakátokról száműzni kell a sztereotip férfi és női magatartásformák megjelenítését – Tehát ne a nő varrjon, vagy főzzön a képen, hanem a férfi, ne a férfi vezesse a motort, hanem nő. (A gender ideológia szerint lehetővé kell tenni, hogy mindenki maga válassza meg nemét. Ezért a gyermekeket nem szabad nővé vagy férfivá nevelni.)

2009-ben az Egyesült Államok írt alá egy ENSZ-nyilatkozatot, mely a (szabad) szexuális orientáció egész világra kiterjedő védelmére szólít fel.

A következőkben néhány kiragadott példával szemléltetjük a gender gyakorlati megvalósulását a hétköznapokban.

Több országban pl. az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban, Spanyolországban valamely kötelező iskolai tárgy (pl. etika) részévé tették a gender mainstreaming elméletet. Spanyolországban a tananyagban az áll, hogy a házasság nem tételezi fel a nemek különbözőségét. Angliában egyes elemi iskolákban megtiltották, hogy használják az apa vagy anya szavakat, mert ez diszkriminatív.

Hasonló hírek sokaságáról olvashatunk, a világ különböző országaiból: mint az Egyesült Államok, Kanada, Brazilia, Anglia, Németország stb.

Anglia, Bécs és Bajorország egyes óvodáiban is megszüntették a lányos, illetve fiús játékokat, illetve bevezették, hogy a fiúkat lányos, a lányokat fiús játékokra tanítsák, hogy így „nemi identitásukat” kiegyensúlyozottá tegyék. – Világszerte egyre több formában (iskolai oktatásban, filmekben, írásokban, törvényekben) jelenik meg a homoszexualitás, mint normális alternatíva. Több országból érkeznek hírek, hogy a hagyományos vagy keresztény értékek védőit támadások, esetleg törvényes elmarasztalások érik.

Több országban megkezdték a nemi felvilágosítást, már 10 éves kortól – hiszen így lehet csak megakadályozni, hogy a serdülő gyermek teherbe ne essék. De a felvilágosítás nem a családi életre nevelésről szól, hanem csak egy témáról: hogyan kell védekezni a foganás ellen.

Nagy-Britanniában a gyermekek szexuális nevelését összehangoló brit szervezet (Sex Education Forum) erőteljesen szorgalmazza a 11 éven felüliek számára felállított iskolai szextanácsadó központok további terjesztését. Jelenleg a brit középiskolák harmadában már diszkrét abortusz-tanácsadás is elérhető a diákok számára. A Connexions nevű kormányzati ifjúsági tanácsadói szolgálat pedig olyan segélyvonalakat és szervezeteket reklámoz, ahol a tanácsadók a felnőtt paciensekre is vonatkozó titoktartás mellett dolgoznak, vagyis kiskorúak esetében a szülők tudta nélkül biztosítanak hozzáférést különböző terhességmegszakítási módszerekhez, köztük abortuszhoz is. Az oktatási, gyermek- és családügyi minisztérium tavalyi jelentése szerint a szexuális nevelésnek „világos kapcsolatot kell teremtenie a fiatalok felvilágosítása és a nemi egészségügyi ellátás között, és meg kell tanítania a fiatalokat, hogyan vehetik igénybe ezeket a szolgáltatásokat.”

A brit reklámetikai felügyelőség új tervezete főműsoridőben is engedélyezné abortuszklinikák és óvszergyárak hirdetéseit a rádióban és televízióban. Jelenleg egyetlen tévécsatorna kivételével este 9 óra előtt tilos az óvszerreklám. Azonban például az egészségtelen ételek reklámozása továbbra sem lesz engedélyezett a 16 éven aluliak részére.

Az angliai szocialista kormány 2009-ben bejelentette, hogy 2010-ben érvénybe akarnak léptetni egy törvényt, mely szerint az egyházak kénytelenek lennének munkatársként elfogadni aktív homoszexuálisokat és transzexuálisokat, nevelőintézményeikben való munkára is, az egyenlőségről szóló törvényjavaslat szerint.

Németországban előrehaladott a folyamat. Berlin, München, Hamburg városokban pl. tanácsadó füzetet adtak ki középiskolás pedagógusok számára „leszbikus és meleg életformák” átadásának módjáról: hogy miként lehet ezeket vonzóvá tenni biológia, etika, történelem, társadalmi ismeretet vagy akár nyelvi órákon.

A Német Családügyi Minisztérium alá rendelt Egészségügyi Felvilágosító Központ kiadott egy brossurát 1-3 és 4-6 éves gyermekek szülei számára 650.000 ingyenes példányban, országos terjesztés céljával. Az 1-3éveseknek írott elemzi, milyen jelentős a kisgyermekek számára a simogatás, és felszólítja a szülőket, hogy rendszeresen simogassák, csókolgassák gyermekeik nemi szerveit. Nyúljanak bele a lányok hüvelyébe és simogassák azt, s így irányítsák őket a gyönyörszerzés ilyen formái felé. A nagyobbaknak íródott könyvecske sok egyéb hasonló ötlet között kijelenti, hogy jó, ha a gyermek már kisgyermekkorban megtanulja az önkielégítést, valamint ha megtanulja azt, hogy a szülők nem csak a heteroszexuális kapcsolatot tartják normálisnak. A témával szinkronban jelentek meg játékos és énekes füzetek is gyermekek számára, amelyek segítséget nyújtanak, hogy a nemi testrészekről énekelhessenek a gyermekek.

3. A gender mainstreaming előzményei, feltételei és következményei hazánkban

Hazánkban, úgy tűnhet, még csak az első lépéseknél tartunk. A női egyenjogúság olyan hirdetésénél, amely az anyaságot, a gyermeknevelést kényszernek, rabszolgaságnak mutatja be; vagy amely a férfiak és nők 50-50%-os arányát szeretné bevezetni minél több területen. Megszületett a törvény, amely a homoszexuális kapcsolatokat legalizálja.

De ha mélyebben belegondolunk, már régen nemcsak az első lépéseknél járunk. Ha áttekintjük a témával kapcsolatos törvényeket, illetve elemezzük, milyen szemléletet ad át ma egy gyermeknek, egy fiatalnak a média, az internet, esetenként az iskolai oktatás, látnunk kell, hogy a mi gyermekeink is az emberi és keresztény értékek alapvető tagadását szívhatják magukba, ha tudatosan nem védjük őket.

AZ UTÓBBI ÉVEKNEK A TÉMÁVAL KAPCSOLATOS TÖRVÉNYEI

A nemiség, illetve a társadalom liberalizálására már számos törvény született. Elhagyva az abortusszal és eutanáziával kapcsolatos törvényeket vagy javaslatokat, lássunk néhány egyéb, témánkat érintő törvényt, amelyekről keletkezésük korában bizonyára tudtunk, de aztán elfeledtük őket. Közben pedig, új és új törvények születtek – egyre nagyobb számban.

2002-től hatályon kívül helyezték a BTK 199.§ és 200. § cikkét. Ettől kezdve nem számít bűncselekménynek a 14 évet betöltött azonos neművel való szexuális viszony. (Ez ideig az ilyen viszony 14 év felett csak különböző neműek esetén volt büntetlen, a 14-18 év közötti azonos neműek esetén büntetendő cselekmény volt.) S míg az ilyen cselekményt eddig „természet elleni fajtalanságnak” nevezték, ezt a fogalmat eltüntette a törvényhozás.

2003, illetve 2004-ben módosították a gyermekek, illetve diákok jogairól szóló 1993-as LXXIX. törvényt. S ez ugyancsak témánkhoz tartozik. Lényege, hogy a pedagógus nem közölhet a gyermekek szüleivel olyan adatot, amely „súlyosan sértené vagy veszélyeztetné a gyermek, tanuló érdekét”. A megfogalmazás rugalmasnak is felfogható, de nyilvánvaló lépés a szülők nevelési jogainak és kötelességének korlátozása felé.

2003. március 1. óta jelentősen módosultak a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények (terjesztés, fogyasztás, előállítás stb.) büntetési tételei, valamint különösen a büntethetőséget megszüntető okok szabályai. Aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart, az nem büntethető, ha 6 hónapig gyógykezelteti magát. (Hogy mi számít csekély mennyiségnek, arról nem szól a paragrafus.)

2006-ban, számos országos tiltakozás ellenére jóváhagyták az 1997. évi CLIV. törvény 187. §-ának változtatását a sterilizációról, művi meddővé tételről. Korábban erre csak egészségügyi vagy családtervezési okból kerülhetett sor, a betöltött 35. év vagy három vér szerinti gyermek volt az előfeltétele. Most feltételek nélkül 18. évesen bárki kérheti a sterilizációt.

2007. VI. 1-től az Európai Unió 2004/68/IB határozatát átvették a büntető törvénykönyvbe: Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvételt megszerez, tart, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A kormány javasolta, hogy a 18-éves korhatárt szállítsák le 14 évre. Azaz ne legyen büntethető, ha valaki 14-18 év közötti személyről annak beleegyezésével, saját használatra készít vagy tart pornográf felvételt. (Ezt a javaslatot végül nem hagyták jóvá.)

2009. áprilisában jóváhagyták a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, ami már kiterjed a homoszexuálisokra is.

2008. őszén kezdődött meg az új polgári törvénykönyv parlamenti vitája, amely még tart. Míg a Rákosi-rendszerben született törvény előírta a házastársak egymás iránti hűségét, a mostani javaslat csak együttműködést kér a házastársaktól, hűségről nincs szó többé. A házasság megszűnésének okai között pedig, megjelenik a házastárs nemének megváltoztatása. (Ez azt sugallja, mintha a nem változtatása olyan gyakori lenne, mint a többi megszűnési ok – halál, bírósági vagy közjegyzői bontás.)

Itt említhetjük, hogy újsághírek szerint a magyar Szociális és Munkaügyi Minisztérium az uniós Progress program keretében pályázatot nyert, és szerződés kötött az Európai Bizottsággal a gender mainstreaming tananyagok kidolgozására. Nem világos, hogy ezzel is kapcsolatos-e vagy csupán a korábbi „szexuális forradalom” része, mindenképp több budapesti iskolában megjelentek az előadások a homoszexualitás és a szabad-szex propagálására (ezek lényeges elemei a gender forradalomnak).

Továbbá: Magyarországon 2009 januárjában a közép-kelet-európai hajdani szocialista országok közül elsőként alakult meg az UNIFEM-ért Magyar Nemzeti Bizottság. Az egyesület első konferenciáját a nők és férfiak esélyegyenlőségén alapuló költségvetés (gender budgeting) külföldi tapasztalatairól és magyarországi adaptációjának lehetőségeiről tartotta. A konferenciát Dobrev Klára, az egyesület elnöke nyitotta meg. Itt hangzott el, hogy „Magyarországon elengedhetetlen a gender szakértelem fejlesztése és kiterjesztése az államigazgatásban, annak érdekében, hogy a nők és férfiak társadalmi egyenlősége megvalósuljon az élet valamennyi területén.” (A női egyenjogúság olyan elv, amellyel egyet is értünk. A baj, hogy tudjuk: a nemzetközi gyakorlat tanúsága szerint a folyamatnak ez csak az első lépése.)

EGYÉB HELYEK, AMELYEK A SZEXUÁLIS, ILLETVE A GENDER-FORRADALOM SZEMLÉLETÉT KÖZVETÍTIK

Az internetnek és a tv-nek, egyes újságoknak a gyermekeket, a fiatalokat romboló hatásairól többször esik szó (s ma már hasonló eszköznek számít a mobil telefon is). Az egész társadalom látásmódját kívánják és képesek alakítani a ruhátlanság különböző fokozataival az utcai plakátok. A plakátok közt Budapesten 2009-ben megjelent már a gender sokneműség jogát hirdető plakát is.

E látványos jelzések mellettük fel kell figyelnünk a „tini” lapokra is. Szülők gyakran nem veszik észre, mit tartalmaznak a 10-12 éves gyermekeknek már járó „tini” folyóiratok (ilyen jól hangzó címekkel, mint pl. „100xSzép” vagy „Magyarország elsőszámú tinimagazinja – kiadja az Euromédia Bt”). Ezek pedig elmagyarázzák a tizenévesnek, hogy ha egyszer megkapta hozzá a hormonokat, joga van a szexuális élvezetekhez, önmagával vagy mással (és azonos neművel). Elmondják, milyen módszerekkel szerezhet a tizenéves szexuális gyönyöröket magának vagy másnak, hogyan tud óvszert szerezni (úgy, hogy szülei ne tudják meg), vagy pl. hogyan tudja szüleit leszerelni, ha azok akadékoskodnak. (A házasság távlatáról, szépségéről nem olvashatunk e lapokban.) A gyermekmeséknek ilyen irányú megváltoztatása is elkezdődött: megjelentek a homoszexuális irányultságú mesék pl. Csipkerózsikának Csipkejózsikára való átírása segítségével.

Számos magyar közép- és egyéb iskolában megkezdődtek a homoszexualitást „bemutató-védő” napok. Amint hangsúlyoztuk, szükségesnek tartjuk, hogy a homoszexuális hajlamú emberek tiszteletére, a velük való együttérzésre neveljünk. És látszólag erről is szól a legtöbb első találkozó. De egyidejűleg fel kell hívnunk minden jóakaratú ember és szülő figyelmét, hogy a homoszexualitás érdekében folytatott kampányoknak súlyosan káros következményei lehetnek gyermekek, serdőlők számára. Sok ember biszexuális hajlamú. Ha egy biszexuális hajlamú, illetve szexualitás érlelődésének elején tartó serdülő – a maga nagyon hullámzó érzelmi helyzeteiben – az egyoldalú propaganda hatására elkezdi kipróbálni a homoszexuális kapcsolatokat, kárára lesz emberi fejlődésének. Gyermekeinket pedig sok oldalról érik ma ingerek, biztatások, hogy próbálják ki a szexuális érdekességeket. A szélsőséges gender ideológia viszont meg lesz elégedve ezzel a fejleménnyel, hiszen számára az emberi szabadság lényegéhez tartozik, hogy ki-ki maga választhassa, esetenként változtathassa meg nemét. És ilyen módszerekkel mindenképp eléri – a külföldi adatok szerint is – hogy növekedni fog a homoszexuálisok aránya.

Megjelent már magyar tankönyv is a témában. Ebben szerepel az állítás: hogy „nem annyira biológiai meghatározottságunk miatt viselkedünk nőként vagy férfiként, mint inkább bizonyos társadalmi elvárások és régi hagyományok következtében”. A homoszexualitásról szólva pedig a könyv azt írja, hogy a „heteroszexizmus” (vagyis akik szerint csak a férfi és a nő közötti házas kapcsolat a normális) hasonlítható a rasszizmushoz, amely alacsonyabb rendűnek nyilvánít egyes fajokat.

A korai gyermekkori szexuális felvilágosítást több hazai cikk is igényelte már, illetve a híradások szerint a 2010. évtől a 14 éves gyermekek kezükbe kapnak egy felvilágosító füzetet. Helyeselhetjük ezt, ha az emberi és házastársi kapcsolatok távlatában „világosítja fel” a fiatalokat, de súlyosan károsnak, ha csupán a szexuális védekezésre szorítkozik (mint a mai gyakorlat általában teszi), s ezzel még korábbra tolja a szexuális érdeklődés felkeltését, pontosabban a 13-14 éves gyermekek indítást kapnak a felelőtlen (és immár „biztonságos”) szexuális élvezetek kipróbálására.

4. ELKÉPZELHETŐ AZ ERKÖLCS, A CSALÁD, AZ EMBER ILYEN MÉRTÉKŰ MEGTÁMADÁSA?

Aki először hall a gender témáról, azt mondja: elképzelhetetlen, hogy ennyire alapjaiban meg lehessen támadni az embert, a családot, a társadalmat.

Az utóbbi évtizedekben az emberiség és a kereszténység sok olyan eseményt átélt már, amelyet néhány évtizeddel korábban alig tartott elképzelhetőnek. Idézzünk fel – válaszként a címben felvetett kérdésre is – egy témánkhoz szorosan kapcsolódó példát. Mire volt képes az úgynevezett „szexuális forradalom” 40-50 év alatt?

Az 1960-as években a szexuális forradalom az ember, a szerelem és a házasság felszabadulását hirdette meg – a korábbi (vallási vagy humán) erkölcs béklyóival szemben. Néhány évtized alatt képes volt elvezetni a nyugati társadalmakat a „halál kultúrájának” útjára, a szakadék széléig. Napjainkban a nyugati társadalmak legsúlyosabb testi és lelki betegségei az önző gyönyör-keresésből, illetve a kiegyensúlyozatlan emberi és családi kapcsolatokból fakadnak. – Miközben korunk egészséges fiataljai is álmodnak a szép párkapcsolatról, házasságról, családról (és hazánkra ez különösen is jellemző), társadalmaink jelentős része „bevette” a szabad szerelem hamis ígéreteit. Ennek eredményeképp a házasságok 50-60%-a felbomlik; pontosabban, ha az összes párkapcsolatokat tekintjük (beleszámítva a próbaházasságokat vagy valamiféle tartósság reményében megkezdett kapcsolatokat), ezeknek mintegy 60-70%-a bomlik fel. Mindennek a gyermekekre és szülőkre való gyilkos lélektani hatása közismert. Azt pedig valóban kevesen hitték el néhány évtizede, hogy az un. katolikus országokban pl. Olaszországban is hasonló mértékű lesz a válások aránya, s hogy a gyermekvállalás mértéke a 40 év előttinek felére essék vissza.

Ezt tudta elérni a szexuális felszabadítás néhány évtized alatt. A gender-forradalom pedig a szabadság újabb fokozását ígéri…

5. KERESZTÉNY VÁLASZ A NEMEK KÖZTI EGYENLŐSÉG ÉS A GENDER ÉGETŐ KÉRDÉSÉRE

A SZERETET PÁRBESZÉDE…

Egy ilyen súlyos helyzetben is tudnunk kell keresztény módon cselekedni, s törekedni a keresztény szellemű párbeszédre. Amint Marx és Lenin, illetve a kommunizmus követői között is voltak jóindulatú emberek, akik az emberi egyenlőség ideálja miatt csatlakoztak a gyilkos diktatúrává vált rendszerhez, hasonlóan van ez ma is. Sok jóindulatú embertársunk csatlakozik ehhez a neomarxista ideológiához, amelynek a marxizmushoz hasonlóan ugyancsak egy utópista egyenlőség a címlapokon feltüntetett célja: a nők és a homoszexuális hajlamú emberek egyenlővé tételének vágyával. Személyes kapcsolatokban ezért is mindig a tisztelet hangján, embertársunk jóindulatának feltételezésével kell a témáról párbeszédet kezdenünk.

CSELEKVÉS ÉS A KÖZÖSSÉG MEGERŐSÍTÉSE

Mivel azonban itt az emberi nem, a családok, a gyermekek megrontása a tét, a keresztény embernek meg kell ragadnia minden lehetőséget, hogy tiltakozzon, szembeszálljon ezzel a folyamattal, ahogyan egyházunk ma világszerte tiltakozásokat szervez.

Minden keresztény felelős a maga helyén: lelkipásztorok és hitoktatók, közösségvezetők és szülők. Egyrészt le kell lepleznünk a lépésről lépésre belopódzó gender ideológiát a ránk bízottak – gyermekeink, plébániánk tagjai – előtt, és fel kell hívnunk erre minden jóindulatú ismerősünk figyelmét is. Másrészt tiltakoznunk kell! Ha a szülők arról hallanak, hogy egy iskolában a gyermekeket félrevezető vagy megrontó előadásokat tartanak, kötelességük összefogni, és tiltakozni. Amikor azt tapasztalják, hogy a tv csatornáin a gyermekek által nézett időben, vagy egyenesen gyermek-műsorokban kiskorúak számára súlyosan káros műsorokat sugároznak, vagy amikor a gyermekeknek, tinédzsereknek szánt lapok telve vannak ilyen témákkal – össze kell fognunk, és tiltakoznunk kell.

Mindezen teendők mellett a legfontosabb: gondoljuk át, hogyan indult útjára az Egyház, s hogyan tudott megmaradni egy pogány világban; és szólni a halálos üldöztetések között is környezetéhez. – Az első keresztények életének vezér-elve volt: „szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Arról fognak megismerni titeket, hogy szeretitek egymást.” – Mert „ahol ketten vagy hárman összejöttök az én nevemben én ott vagyok közöttetek”. (Jn 13,34; Mt 18,20) – Az egyház annyiban és ott tud továbbélni, amennyiben és ahol megéli a Krisztus akarta szeretetközösséget. Ha a keresztény szülő meg szeretné védeni gyermekét a szexuális vagy a gender forradalom rombolásától, tudnia kell: a keresztény közösség képes őt Jézus erejében megvédeni. Ugyanezt kell tudnia minden lelkipásztornak.

Végül a hívő ember bizonyossága, hogy Isten saját képe másának teremtette az embert. A személyes és társas élet szabályai oly mélyen az ember lelkébe vannak írva, hogy sem a keresztényüldözések, sem a múlt század kommunista vagy náci diktatúrái, sem a jelen liberalizáló áramlatai nem voltak képesek kiölni azokat. Az ember ma is keresi az örök értékeket. Egyházunk küldetése (minden értékeket védő és családot szerető embertársunkkal együtt), hogy megőrizze az örök emberi és isteni értékeket, és adja tovább azokat a következő nemzedékeknek.

Szerző: Tomka Ferenc – Biró Lászó, Ékes Ilona és Roska Péter közreműködésével

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

Egy válasz   “A szexuális forradalomtól a gender-forradalomig”
  1. benedeko szerint:

    Ebből látszik, hogy valóban nagyon az utolsó időkben élünk,de hiszem, hogy a kegyelem napról napra megtart bennünket ebben a világban.Bátran megállunk az igazságban,és kitartással megfutjuk a pályánkat úgy, hogy közben mások is megmenekülnek a bizonyságtételünk által

Kérlek, írd meg a véleményed!