A tanító habitusa

június 16, 2009    
Kategória: Tanítás

Ebben a pár sorban (nem túl tisztességesen) Ernő tanításról szóló tanításának második felére szeretném felhívni a figyelmeteket, amit talán a tanító habitusaként, lehetne összefoglalni. 

Vannak, akik úgy szeretnek prédikálni, hogy leordítják az emberek fejét a nyakukról. Ez stílus kérdése, ám nem ettől szellemi a tanítás, hanem attól, hogy a Szentlélektől jön. Egyszerű szavakkal is meg lehet fogalmazni nagy igazságokat anélkül, hogy lyukat beszélnénk a másik hasába. A Szentlélek kézbe veszi szavainkat, és azok élni kezdenek.

A szenzációhajhászás gyakran csak tanításnak látszó beszéd. A karizmatikus mozgalomban különösen nagy veszélye van annak, hogy a kezdeti eredmények elbizakodottá teszik a tanítókat. A tévtanítónak garantáltan lesznek követői. Ez nem biztatás, sőt tudni kell, hogy a tanítóra súlyosabb büntetés vár, keményebb megítélés alá kerül. Tekintéllyel felruházva sokszorosan kell ügyelnünk arra, mit beszélünk, hogy élünk.

Biblia az utcánKulcskérdés, hogy beszédünkben ne vétkezzünk, hiszen így tudjuk megfékezni egész testünket is. Nem szabad a tűzzel / szavakkal játszani. A helytelen beszéd emberi kapcsolatokat dúlhat szét. A gyülekezeti pletyka – szidjunk valakit, hogy jól teljen az idő – jól működik, de nagyon káros.

Ha a hétköznapi életben nem vagyunk fegyelmezettek, akkor a szószéken sem fogjuk megállni a helyünket, előbb utóbb hiteltelenekké válunk. (A társadalom fő problémája manapság éppen ez.)

Ha tanító akarsz lenni, a munkaeszközöd a nyelv, a szavak. Meg kell őrizned a szavak iránti tiszteletet. Ne beszélj meggondolatlanul, sértő módon, és ne túlozz. Pontos, érzékletes fogalmazásra törekedj. Az igazságot nem ferdítheted el önző céllal egy kicsit sem. Figyelj a közlés hatására. Azt értse a hallgatóság, amit gondolsz.

A tanításhoz a tanulás is hozzátartozik: Jó pap holtig tanul (és bután hal meg). Nem lehet tanító, aki nem akar tanulni (Istentől, másoktól, könyvekből, konferencián…). Tudásszomjra van szükség!

Kerekes Ernő (némi retó környezetben a Kövér Lajos utcában:)Ne legyen több tanító a gyülekezetben, mint amennyire szükség van. Attól nem vagyunk másodrendű keresztények, ha a második sorban szolgálunk.

A hiteles keresztény szolgálat lényege, hogy Isten ereje nyilvánuljon meg a gyengeségünkben. Mi is ez a gyöngeség, amiről Pál beszél, amelyben még gyönyörködni is tudott?

Az, hogy a bántalmaztatásunknak, szorongattatásunknak, a nehézségeknek hozadéka van. Isten összetöri a büszkeségünket, azt az elképzelésünket, hogy a dolgokat meg tudjuk oldani. Nélküle semmit nem tudunk cselekedni, amiben élet, isteni hatalom van, amiben Isten nyilvánul meg.

Gyönyörű, ha azt tapasztaljuk, hogy Isten ereje működni kezd bennünk. Nem feltétlenül látványosan, csodákkal kísérve. Az üzenet célja, hogy kiáradjon Isten élete, hogy egy egyszerű ember beszédén keresztül Isten megjelenjen, megnyilvánuljon, és mi leboruljunk, csodáljuk Őt. Ez a prédikáció értelme.

Nincs képességünk, hogy az Élet beszédét szóljuk. Krisztus tud Élő Igét adni a szánkba, mert magunktól nem vagyunk képesek rá. Ezért Istent magasztaljuk, csodáljuk, gyönyörködünk benne. Megköszönjük, hogy egy egyszerű embernek, mint mi, megadja azt a tisztességet, hogy Igéje, a földi szánkban megjelenjen.

Ehhez nem nagyon tudunk mit hozzátenni… Hallgassátok meg itt!

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

2 válasz   “A tanító habitusa”
  1. Kerekes Ernő szerint:

    Köszönöm, Attila, jó összefoglalása a mondandómnak. Át is veszem saját használatra, ha megengeded.

    Ernő

  2. Jeney A. szerint:

    Kedves Ernő, csak leírtam, amit Tőled hallottam… Mindezt örömmel, mert olyan témákat boncolgattál a Tőled már megszokott alázattal és őszinteséggel, amelyek nagyon fontosak. A tanító (és mindenki, akire többen figyelnek), nagyon komoly felelősséggel tartozik azokkal szemben, akik feltekintenek rá. Gondolatai, szavai nem oszthatják meg a közösséget, szeretet, és finom empátia kell, hogy áthassa az egyéniségét. Nem magát helyezi előtérbe, hanem valóban Istennek, a Gyülekezetnek szolgál. Ha pedig nem így van, akkor nagy-nagy csacsiságot követ el, mert a legnagyobb butaság, ha azt gondoljuk, megtéveszthetjük Istent. A prédikációd komoly figyelmeztetés volt számunkra, egyben jó lehetőség, hogy átgondoljuk ezeket a dolgokat. Köszönet érte.

Kérlek, írd meg a véleményed!