A viselkedés

augusztus 8, 2010    
Kategória: Ifjúság

A viselkedés az ember szokásainak összessége, melynek kialakulása végtelen sok összetevő eredménye. Minden társadalomban, kultúrában, sőt közösségben a különbözőségek ellenére, illetve azok figyelembevételével kialakul egy bevett gyakorlat, amelyet mértéknek tekintünk. Az ezen felüli, de még inkább aluli fattyúhajtásokat a közösség elvárása lenyesegeti.

A viselkedési formák közösségek, vidékek, országok és főleg világrészenként eltérhetnek egymástól. Bizonyos minták az egyik helyen elfogadottak, máshol visszatetszést váltanak ki. Súlyos tapintatlanságot követ el az, aki például a kalapját egy templomban, imaházban fenntartja, és az is, aki egy zsinagógában leveszi.

FIGYELMES, aki lesi-várja, hogy örömet szerezhessen. Készséggel áll rendelkezésre, a világtalanokat, nehezen járókat átsegíti az úttesten és az előbbiektől nem úgy köszön el, hogy viszontlátásra. Természetesnek tekinti, hogy segítsen, ha valaki nehéz csomaggal kínlódik, kérés nélkül megáll az autójával, ha az országúton kullogó embert lát. Figyelmes, aki egyszerűen szereti az embereket.

FIGYELMETLEN, aki elmulasztja vagy elfelejti hozzátartozói, batátai köszöntését a névnapjukon, késő este ordítva néz filmet a TV-ben, vagy a számítógépén, levelekre e-mail-ekre tévedésből sem válaszol, úgy áll a munkához, hogy a másik minél jobban hozzáférjen.

Az UDVARIAS, különös tiszteletben részesíti a nőket és az időseket, a helyét átadja a járműveken, a kismamáknak helyet kér, ha a többi utas figyelmetlen. (Igen, ezt régen így csinálták. Megint be lehet vezetni…)

Az UDVARIATLAN nem köszön előre, rossz esetben a foghegyéről morog valamit. Férfi, vagy fiatalabb létére előre nyújt kezet, nem várja meg, hogy a másik kezdeményezzen. Tolakszik, türelmetlen.

A TAPINTATOS igyekszik elkerülni, hogy másnak bosszúságot okozzon. Nem beszél, pletykázik a másik háta mögött, nem adja tovább a rossz véleményt.

A TAPINTATLAN tüskés, pikírt, nincs lelkiismeret furdalása amiatt, hogy másnak szomorúságot okoz. A kedvességéből sincs sok haszon, követ lehet törni a mosolyával.

Beszélhetnénk még a TUDÁLÉKOS, OKVETETLENKEDŐ, SZŐRSZÁLHASOGATÓ, ÖNFÉNYEZŐ, FONTOSKODÓ, KICSINYESKEDŐ viselkedésről, de inkább ne részletezzük, úgysem jutnánk egyhamar a felsorolás végére.

A fontos, hogy őszintén törődjünk egymással, és ne essünk túlzásokba. Hallgassuk meg a másikat, főleg azt, azokat, akik a legközelebb állnak hozzánk. Szerencsések azok a házastársak, akik egymásban találják meg a türelmes hallgatót, akiknek fenntartás nélkül kiönthetik a szívüket.

Ezt kívánja a gyermek (egy darabig) a szüleitől, ezt várják az idős szülők fiaiktól, lányaiktól (állandóan). Gyötrődünk, hogy észrevegyenek bennünket, észrevegyék a teljesítményünket. A vezetők titokban (vagy nyíltan) szintén elismerésre vágynak.

Tanítsuk meg gyermekeinket, baráti körünket, sőt feletteseinket, hogy törődjenek másokkal. Nagyon nem árt egy kis lelkiismeretvizsgálat. Ezzel (talán) elérhetjük, hogy az EMBEREK KÖZÖTT ne maradjunk magunkra.

Követlezik: Communicare necesse est!

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Kérlek, írd meg a véleményed!