Ahogy egy nem-keresztény lát minket

április 23, 2009    
Kategória: Kitekintés

Egy prédikátor a következő kijelentést tette, aminek az igazságáról később magam is sokszor meggyőződtem: „A körülöttünk élők közül sokkal több ember keresi Istent, sőt beszél is hozzá, mint gondolnánk.” Engem ez a gondolat elsősorban lelkesedéssel és reménységgel tölt el. Az már kevésbé, hogy azt is tudom, sokszor pont a keresztények riasztják vissza őket attól, hogy az egyház keretei között tegyék meg mindezt.

Az alábbi linken található cikk (http://w.blog.hu/2009/04/12/baratok_kozt_18) őszintén kimondja azokat a szavakat, amiket szerintem sok nem keresztény gondol, aki nem hajlandó Istenről beszélgetni velünk; legtöbbjük annál sokkal udvariasabb vagy kényelmesebb, hogy mindezt a szemünkbe mondaná.

Engem megérintett, de kíváncsi vagyok, mi a véleményetek róla, mi az, ami nem elfogadható, és mi az, amit érdemes megfontolni abban, amit mond. Hogy ha Isten keresi őket, mi legalább ne az akadályai legyünk annak, hogy megtalálja őket.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

8 válasz   “Ahogy egy nem-keresztény lát minket”
  1. Vajda Gábor szerint:

    Jó a cikk. Elolvastam az utalást is. Úgy fogalmazok: ez az értelmiségi vonal, valakinek erre van szüksége, de magamból kiindulva azt tudom mondani, hogy nem mindenki ilyen bonyolult. Arra jöttem rá, hogy igaz a mondás: „Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van” Akinek nincs semmije: előítélet, személyre szabott világkép, vagy stabil jövőkép. Azokkal szemben nem kell évekig érvelni, míg végre ezek leomlanak, hanem könnyebben meglátja mi van a falon túl.

  2. Zsotza szerint:

    Bár Tóta W. Árpád stílusa messze van tőlem,azt mondom:Érdemes tanulni a hibáinkból (tabu-őrizgetés,vaskos keresztény-közhelyek,belterjesség,stb….)Fontos,hogy szembenézzünk gyülekezeteink,és a misszió helyzetével.

  3. Gabor szerint:

    Sokat gondolkodtam ezen a cikken, de szerintem nem jó a címe: mert úgy kellett volna: „Ahogy egy nem-keresztény látja a vallásosságot”. Mert továbbra is az a véleményem, hogy a nemhívőknek a halott vallásossággal van általában bajuk. A vallásosság késztethet egy hívőt szégyenkezésre a világ előtt. De ha valaki teljes szívvel, jó lelkiismerettel követi Krisztust, akkor annak nem kell a világ igenlésére várnia ahhoz, hogy megtegye mindazt, amit Isten mondott neki. Az ilyen élő és működő hittel bírókat meg vagy követik, vagy megfeszítik.

  4. Gabor szerint:

    admin írta:

    @ Gabor:
    vallásosságra, mint fogalomra gondolok. … azt hiszem, ki kellene találni e helyett a szó helyett valami mást

    Szerintem nem, hanem inkább egy új fogalmat kell bevezetnünk: Istennel való személyes kapcsolat, mert ez ismeretlen a világban, viszont ha valaki megérti, hogy ez lehetséges, akkor gyökeresen megváltozhat az élete.

  5. admin szerint:

    @ Gabor:
    Ezek a fogalmak azt hiszem, hogy léteznek, hiszen nap mint nap használjuk őket, csak nem eléggé elterjedten. A karizmatikus mozgalom sikere lehet, ha ezek beépülnek széles körben a nyelvbe, a mindennapi gondolkodásba, sőt az életvitelbe. Azt, hogy a vallásosság alatt pedig az emberek a továbbiakban mást értsenek, mint amire eddig gondoltak, azt elég nehéz kivitelezni, például át kell írni az értelmező szótárakat… (A zirci műemlék könyvtárban van egy csomó nagyon régi enciklopédia. Arra a kérdésre, hogy ezt olvassa-e valaki, azt mondta a könyvtáros, hogy igen, mert ebből érthetjük meg a korabeli gondolkodást, illetve azt, hogy akkor mit értettek az egyes fogalmak alatt. Ez szerintem irtó érdekes, olyan, mintha belebújnál egy kétszáz évvel ezelőtt élt ember fejébe, és onnan szemlélnéd a világot. Szóval nehezen tudom elképzelni, hogy a vallásosság fogalma ilyen mértékű átalakuláson menjen keresztül, hogy a régi könyvekből értsük meg, mit is jelentett annó… praktikusabbnak látszik az új fogalom. Mellesleg nem könnyű, gondolkoztál rajta?)

Kérlek, írd meg a véleményed!