Aki elkezdte, be is fejezi

május 5, 2012    
Kategória: Misszió, Vajdaság

Nagyon köszönjük mindazoknak, akik imádkoztak értünk. Az elmúlt időben nagyon erősen megtapasztaltuk, Isten kegyelmét, azon keresztül, ahogyan láttuk munkálkodni körülöttünk és magunkban.
Eljöttek hozzánk, a Vajdaságba Skóciából a barátaink, időt, pénzt és energiát nem sajnálva dolgoztak velünk a gyülekezeti házon Péterrévén. Nagyon bátorító volt a számunkra, hogy ahogyan az Apostolok is mindeneknek mindenekké lettek, így közösséget vállaltak a nehéz körülményekkel, és minket is személyesen is szeretetükkel bátorítottak. Olyan sokszor átjárt az öröm, hogy egyek tudunk lenni. Az Efézus4,1-5 versek jól kifejezik azt a csodát, amit egyedül Isten képes elvégezni bennünk, és ez által tudunk hatni a világra.

„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében. Egy a test és egy a Szellem, miképpen elhívatásotoknak egy reménységében hívattatok el is; Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség”

Ez valóban valósággá vált ezekben a napokban, és Isten jó kedvét éreztük. Minden nap esti alkalmakat tartottunk még a munka után, a Szent Szellem leszállt, bűnbánat, megtérés, a Szellem erősen tudott munkálkodni közöttünk, hiszen adtuk magunkat erre. Egy asszony, aki még nem járt gyülekezetbe eljött egy esti imaalkalmunkra, betöltekezett Szent Szellemmel, az Úr megnyitotta a száját, és elkezdett a saját szavaival imádkozni (addig csak betanult imádságokat mondott), boldogan kiabálta, tudok imádkozni! Olyan dolgokat tudott kimondani a Szellem által, ami megerősítette abban, hogy ő kicsoda, gyógyult, megtisztult, megtért, nagyon boldog volt, mi is vele együtt. Leplezetlenül ott voltunk az Úr és egymás előtt, és senkinek nem kellett szégyenkezni, mert mindannyian megértettük, hogy a szégyenünk el van törölve, lemondhatatlan szabadágban, örömben tudtunk lenni.

Nem tudtunk egy estét sem kihagyni, az egész napos fizikai munka ellenére sem, mert már alig vártuk, hogy újra a Szent Szellem erőteljesen tudjon közöttünk szolgálni. Minden alkalommal Úrvacsoráztunk, ez még inkább megerősített minket. Barátainknak nem volt probléma a nomád körülmények, földön alvás, és az egyszerű élet. Öröm, szeretet és békesség vett körül bennünket, ha valakiben valami rossz érzés, gondolat, beszéd vagy akarat volt napközben, azt este elintézhette, nem véletlen, hogy az őskeresztyének is naponta összejöttek imádkozni és Úrvacsorázni, hatalmas erő.

A Roma Napot is megtartottuk szombaton, nem jöttek el annyian amennyire számítottunk, de, akik ott voltak kaptak szellemi és testi táplálékot is. Fontosnak tartjuk ezt a magvetést, kifejeztük a romaságnak, hogy Isten szereti őket és mi is. Bár Péterrévén erős a romaság felé a szeretetlenség, a kirekesztés, Isten nem ilyen, és a keresztények sem. Kiraktuk a roma, a magyar, a szerb, és a skót zászlót (Skót barátaink szponzorálták ennek a napnak a költségét), ezzel is kifejezve, hogy Istennek minden nemzetben kedves az, aki Őt féli és igazságot cselekszik, teljesen mindegy, hogy honnan való vagy, Ő megváltott és szeret, ez nem változik meg. Akiknek volt fülük a hallásra, azok meghallották. Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!
Még aznap este bemerítkezést tartottunk, az a fiatal pár, akik pár hete tértek meg szó szerint a halálból (drog, paráznaság, depresszió, öngyilkosság stb.) és egy fiú, Zolika, ki már évek óta jár a gyülekezetbe, annak ellenére, hogy otthon ezért bántják. Elmondhatatlan öröm volt közöttünk, és tudjuk, hogy a Mennyben is, a legnagyobb csoda történt meg, megint halálba adták magukat emberek, hogy az örök életet elnyerjék. Jó látnunk azt a tűzet, ami a fiatal párban van. Az egyik este elégettek egy füzetet, amelyben drogos állapotban rajzolt sátáni képek voltak.

Olyanok, mint a gyerekek, mindennek örülnek, de a legjobban annak, hogy Isten szereti őket, megbocsátott nekik, és a bűneik már nem tartoznak hozzájuk. Örülnek, hogy Isten foglalkozik velük, ezért mikor tanítjuk őket, hogy miben fontos, hogy változás álljon be az életükbe, akkor nem keresnek kifogásokat, hanem örülnek, hogy milyen jó, hogy Istennek gondja van rájuk. Kérünk, hogy imádkozzatok ezért a fiatal párért, hogy ez az első tűz, soha ne aludjon ki, és az igen nehéz próbák között, amiben vannak, kitartsanak örömmel. Jelenleg drog elvonón vannak. Most, hogy elkezdtek helyreállni a házasságra készülnek. Annyira jó az Úr!

Kanizsán is egyre inkább megerősödik a gyülekezet, és gyarapodunk erőben és létszámban is. Sikerült egy helyet kibéreljünk elég drágán, de a tulajdonos még akarja emelni az árat. Igazából ezt a mostani árat is hitből vállaltuk, de tudjuk, hogy az Úr a mi pásztorunk, aki gondoskodni fog a nyájról, ahogyan eddig is tette. Efézus3,19-21:

„És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig. Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogy nem, mint kérjük vagy elgondoljuk,
a mi bennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az Egyházban, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!”

Szeretetettel, Etelka és Gábor
2012. május 2.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

Egy válasz   “Aki elkezdte, be is fejezi”
  1. Anikó szerint:

    Nagyon jó ezt olvasni!!
    Örül a szívem!

Kérlek, írd meg a véleményed!