Áldás

január 25, 2011    
Kategória: Misszió, Vajdaság

Az elmúlt hét során Isten valóságos csodáit élhettük át. Az egyik ilyen dolog péntek este történt, mikor készültünk a gyülekezetbe. Női alkalmat szerettem volna tartani, ráadásul pont a januári hálaadó női alkalmunkat, mikor az autóba elkezdtem rosszul lenni, de imádkoztak értem és jobban lettem. Mikor megérkeztünk a gyülekezeti házhoz és kiszálltam a kocsiból rosszul lettem és összeestem. Nem tudtam mozgatni a tagjaimat, nem tudtam beszélni és folyamatosan rángatózott a testem. Akik ott voltak barátaink elkezdtek értem imádkozni, Gábor felhívta még Szerbiában a Péterrévei gyülekezetet, a 2=1 Házas Missziós barátainkat, akik szintén bekapcsoltak még többeket az értem való imába. Közben kihívták a mentőket is. Megfordult bennem, hogy lehet, hogy most elmegyek. Nagyon érdekes élményem volt miközben mindent hallottam, de tehetetlen voltam. A legfontosabb, amit éreztem az volt, hogy nagy szeretet árad felém a testvéreim imái által. Békességem volt, de közben a bensőben mégis egy harc dúlt. Láttam szellemben, hogy sötét erők jönnek felém, és tudtam a nevüket is. A negatív beszédek voltak, száguldottak felém és belém akartak hatolni. Ezen közben éreztem a sok imát, amit hit és szeretet által mondanak a testvéreim, harcoltak értem. Mikor már majdnem teljesen elértek ezek a sötét démonok, láttam magam előtt egy nagy üveg táblát ami leesik és apró darabokra tör, ebben a pillanatban füsté váltak ezek a gonosz démonok. Nem tudtak megérinteni! Eltűntek. Nagyon lassan kezdtem jobban lenni. Közben a mentő is megérkezett, Kórházba akartak vinni, mert nem volt olyan felszerelésük, amivel segíthettek volna, de én akkor már tudtam, hogy jobban leszek, és aláírtam, hogy saját felelősségemre nem megyek be a kórházba. Még nagyon gyenge volt, de fokozatosan jött vissza az erőm. Gábornak az nap volt a születésnapja, az Úr visszaadott neki. Köszönök minden szeretet által elmondott imát, mert ezek hoztak vissza! Én végig tehetetlen voltam, és a mentősök sem tudtak semmit segíteni, mert nem volt meg a szükséges felszerelésük.

Másnap hajnalban indultunk a Vajdaságba. Isten egy természetfölötti erőt adott. Kilenc családot sikerült meglátogatnunk, örömhírt és ennivalót vittünk nekik. Leírhatatlan némely család nyomorúsága. Gyerekek és felnőttek cipő és élelem nélkül, düledező házakban. Egyedül Isten a remény! Este jött a missziós házhoz egy roma asszony, megkérdezte tőlünk, hogy nem-e tudnánk neki adni cipőt vagy csizmát, mert egész télen papucsba járt a nagy hóban is. Pont a héten kaptam egy nagyon szép, teljesen új csizmát, és elvittem magammal, hogy majd az Úr megmutatja, hogy kinek kell adni. Mondtam az asszonynak, hogy próbálja fel és, ha jó rá, akkor neki adom. Pont jó volt rá. Ragyogott az arca. Elindult haza csizmával a kezében, kérdeztük tőle, hogy miért nem veszi fel. Hát olyan szép, hogy nem is gondoltam rá – mondta. Végül is csizmába ment haza.

Meg kell értsék ezek a drága emberek, hogy ők nemcsak annyira értékesek, hogy kaphatnak egy új csizmát Istentől, hanem annyira, hogy Isten az egyetlen Fiát is oda adta értük.

Még aznap este 2=1 házas kurzust is tartottunk, nagy áldás volt.

A Kelet Európa Missziótól kaptunk négy tűzhelyre pénzt, amit még szombaton meg is vettünk és kivittük a rászoruló családoknak, elmondhatatlan volt a megdöbbenésük és az örömük, Isten annyira jó! Voltak, akik sírtak, voltak, akik nevettek, voltak, akik szóhoz sem jutottak.

Már a vasárnap reggelünk is csodálatos indult. Egy fiatalasszony megkeresett, hogy beszélgessünk és imádkozzunk. Elmondta, hogy sebeket hordoz a szívén, mert már több kisbabát elvetélt, a legutolsót novemberben, nem tudja feldolgozni. Isten szeretete kiáradt a beszélgetésünk során és mikor imádkoztam érte látott egy képet. Az iker gyermekeit látta az Úrnál. Ragyogó arccal, hatalmas békében és szeretetben körül ölelve. Megkérdezték tőle, hogy Anya miért sírsz? Nekünk csodálatos itt. Jézus is szólt hozzá: Hogy képzeled, hogy én bármit is elveszítek, amit az én vérem alá helyezel? Természetfölötti békességet kapott ez a drága asszony, és örömmel ment haza, bizonyosságot kapott, az elveszetnek hitt gyermekei, nem a semmiben vannak, hanem az Úrnál nagy békességben.

Az Istentiszteletre zsúfolásig megtelt az új gyülekezeti termünk. Olyan jó volt közöttük lenni és látni, ahogyan az emberek Istenbe vetik bizodalmukat, Isten jelenléte volt közöttünk. Az Istentisztelet része volt még az is, hogy a péterrévei gyülekezet megáldotta a fiatal házasokat, Andit és Zsoltit. Andi a kezdetektől velünk volt a szolgálatban, ezért természetes, hogy a péterrévei gyülekezet is meg akarta őket áldani.

Nagy öröm ért miket, mert a Mahanaim gyülekezet megsegít minket, hogy az összetört kocsinkat meg tudjuk javíttatni. Hálásak vagyunk Istennek, hogy ilyen testvéreink vannak!

Istennek legyen dicsőség és hála mindenért, amit tesz az életünkben vagy rajtunk keresztül! Tudjuk, hogy az időnk rövidre van szabva, ezt a szempillantásnyi időt ki kell használnunk, bármit teszünk semmit nem ér, ha nem szeretet által tesszük!

Isten áldjon kedves barátunk!

Etelka és Gábor

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

Egy válasz   “Áldás”
  1. Baté Dóra szerint:

    Dicsőség Istennek minden alkalomért amit ott tudtok tölteni Isten akaratából.Áldjon meg titeket az Úr,erősítsen meg benneteket,hogy mindazt a megpróbáltatást ami ezzel jár eltudjátok hordozni.Szeretünk titeket.Köszönöm

Kérlek, írd meg a véleményed!