Őszi chanson

november 7, 2009    
Kategória: Hírek

Az arborétum Kecskeméten a tavaszi látogatásunkat követően, most, ősszel is elvarázsolt bennünket. Az ősz, és Veraine csodálatos sorai, Tóth Árpád briliáns fordításában szinte elválaszthatatlanok egymástól, de itt és most, mégis valami mást éreztünk, nem az elmúlást, nem a szomorúságot.

Az őszi eső csendes cseppjei, a kipattanó, vagy éppen hamvas termések, az érett színek, és kert szobrainak hűvös magabiztossága sokkal inkább az újjászületésről, Isten okos szeretetéről meséltek… (Vagy legalább is így éreztük.)

Paul Verlaine


Őszi chanson

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon
s ont monoton
bút konokon
és fájón

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sírok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már
ősz! hullni már
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél…


Chanson d’automne

Les sanglots longs
Des violons
De l’automne
Blessent mon coeur
D’une langueur
Monotone.

Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l’heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure

Et je m’en vais
Au vent mauvais
Qui m’emporte
Deçà, delà,
Pareil à la
Feuille morte.

Ismét figyelmetekbe ajánljuk az arborétumok ezer csodáját, ezt a néhány képet pedig köszönettel, szeretettel küldjük Pista bácsinak és Valikának – akik bölcsességéből sokat tanultunk – ennek a szép napnak az emlékére.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

Egy válasz   “Őszi chanson”
  1. kiss Gábor szerint:

    Igen, valóban a legszebb évszak az ősz- szerintem- mert talán ekkor vannak a legtöbb színek, illatok, a nedves, kissé már rothadó avar szaga, a színes erdővel borított hegyoldal, hát tényleg lenyűgözően szép.
    Nekem is Isten mindenhatósága jut az eszembe, nem az elmúlás, nem a halál.
    Kicsit (vagy talán nagyon is) sajnálom, hogy a környezet szennyezés már kezdi rányomni a bélyegét erre is. De talán már nemsokára ennek is vége!

    Kiss Gábor

Kérlek, írd meg a véleményed!