Csapó Hajnalka: Gyere közelebb

március 29, 2011    
Kategória: Bizonyság, Kitekintés, Offtopic

Apa!
Kérlek, gyere közelebb!
Apa!
Kérlek, nyújtsd ki a tenyered,
hadd lássam s érezzem,
hogy ezen a hatalmas tenyéren
zajlik rövid kis életem.

Hadd érezzem és lássam,
hogy személyed velem van,
hogy nem vagyok egyedül,
hogy nem vagyok egyedül.

Ha érzem kezed melegét,
ha érzem karod ölelését,
mint menyasszony a vőlegény szerelmét.
a halálfélelem elkerül,
s tudom, hogy nem vagyok egyedül,
s tudom, hogy nem vagyok egyedül.

Elhagytak a bálványok:
szerelmek, barátok,
munka s kaland,
semmi nem maradt..
Eltűnt a pénz,
nincs emberi elismerés,
csak a gond maradt,
csak a gond nem szaladt
el.
Kell
még Neked egy ilyen ember?
– szakad
fel bennem a kérdés,
mint szétzúzott szívből a kétkedés.

De érzem, tudom, látom
(s minden érzékszervem ebben pártol):
hogy Te nem mentél el,
csak ültél csendesen mellettem,
s vártál,
míg ez a sok bálvány,
mind akár egy-egy használt ágytál,
összetörik, szétzúzódik, beszakad.
Vártál,
csöndesen,
néha köhintve egyet,
jelezve ittléted,
de a döntést rám hagytad.
(Tudom, szabad akaratom van, Te adtad.)

Szóval itt voltál:
egészen itt,
s egészen közel.
De nem szónokoltál,
csak szemed int,
s teljesen rám figyel.

Annyira lenyűgöz, hogy szeretsz.
Annyira lenyűgöz, hogy még így is szeretsz.
Annyira.
Annyira.

Rongyokba burkolt szívemből felkiált
a mélyről feltörő  vágy:
Most már én akarok Rád figyelni!
Most már én akarlak Téged szeretni!
Most már én akarlak Téged, az Életet ünnepelni!

Veled akarok lenni…
Veled…
Mindig…
Örökké…

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Kérlek, írd meg a véleményed!