Egy dolog csak akkor lehetetlen, ha belegondolunk.

július 17, 2012    
Kategória: Misszió, Vajdaság

Egy dolog csak akkor lehetetlen, ha belegondolunk.

„Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.” (Jn4,35)

Nap, mint nap ezt tapasztaljuk, hogy az emberek sóvárogva várják az Isten fiainak a megjelenését. Rácsodálkoznak, hogy van maradandó békesség a békétlenség között, hogy van őszintéség, megbocsátás, és képmutatás nélküli önzetlen szeretet.

Horgoson megtért egy cigány ember, Mió a feleségével együtt. Pár hete meghalt a felesége. Nagyon nehéz környezetben élnek, mély szegénység, és sötét bűnök jellemzik ezt a cigány közösséget. Úgy mondják, hogy itt és ezen a környéken élnek a legmélyebb szegénységben az emberek a Vajdaságban. Meghívott minket Mió, hogy ott tartsunk házi csoportot. Imádkoztunk és nagyon örültünk, hogy az Úr kaput nyit ezek felé az emberek felé.

Mikor megérkeztünk, akkor láthattuk, hogy valóban összetákolt épületekben laknak. Az egyik ilyen ház volt a Mióé, bevezetett a házába, ahova már összegyűjtette a népes rokonságot és a barátokat, sokan nem tudtak leülni, de kíváncsian vártak, hogy mit is fogunk mondani. Még el sem kezdtük az Evangéliumot hirdetni, csak leültünk az összetákolt ülőhelyekre, és ahogy ott ültem nagyon erősen kezdtem érezni a Szent Szellem kedves jenlétét. Sírtam belül, ahogy Isten megengedte, hogy átérezzek valamicskét abból a végtelen szeretetből, amit Ő érez ezek iránt az emberek iránt. Gábor elkezdte az Evangéliumot hirdetni és egyre erősebb lett az Isteni jelenlét. Majd az egyik megtermett ember megkérdezte, hogy megbánhatja-e a bűneit? Csodálatos volt, ahogyan éhesen, sírva vágytak ezek az emberek, hogy megbánhassák a bűneiket, és belekapaszkodhassanak a kegyelembe. A Szent Szellem vezetett minket, olyan jó ez. Így tudom elképzelni mikor a madár ráfekszik a szélre és csak repül, valami ilyesmi történt ott is, ebben az egyszerű kis putriban. Sötét, kemény bűnök megvallása, és az isteni szeretet kiáradása. Azt a látást vettük el, hogy ott azon a helyen egy cigány gyülekezetet kell felépíteni, egyelőre ezek az emberek még nem mennek be a gyülekezetbe, nekünk kell kimenni hozzájuk.

Egyik nap Mió felhívta Gábort, hogy a nászasszonya haldoklik. De most ne menjen, mert most sokan részegek. Majd egy újabb telefon: most már lehet menni. Ez asszony az első találkozásunkkor, 2 hete tért meg. Nagyon beteg állapotban volt, de csak a Bibliát akarta. Lapozgatta, mint mikor éhes vagy, és tudod, hogy a kezedben levő kenyérrel jól laksz. Valószínű, hogy nem sokat értett meg belőle, de békességet kapott, ahogyan kezében tartotta, tudta, hogy a válasz benne van. A férj oda ment a Gáborhoz, és elmondta neki, hogy nagyon remeg és fél, hogy a felesége meg fog halni, adjon neki erőt. Gábor elmondta neki, hogy ő nem tud erőt adni, de, ha hiszi, akkor az Úr meg tudja erősíteni, ahogy elkezdtek imádkozni a Szent Szellem ereje ott volt, és már többet nem remegett, erőt kapott, ahhoz, hogy el tudja viselni, ami következni fog. Másnap délelőtt meghalt a felesége.

Nagyon sokan megtértek ebben a roma utcában, másnap mikor összetalálkozott Gábor az egyik emberrel büszkén mondta, nézd Gábor, nem vagyok részeg! Ez azért volt nagy dolog, mert, ha valaki meghal a rokonságban, akkor lerészegednek. Hatalmas Istenünk van, ő képes egyedül új életet adni, élő reménységet, és bár sokan vannak a hivatalosak, kevesen a választottak. De az aratáshoz az is hozzátartozik, hogy nem csak a romák között van ébredés, hanem a házicsoportokban, és az istentiszteleteken is megtértek többen is, átélünk szabadulásokat, a Szent Szellem mélyen megérinti az embereket. Volt lehetőségünk férfiaknak és nőknek alkalmakat tartani, nagy szükség van rá, mert az emberek nagyon sebzettek.

Igyekszünk a fiatalokat és a házaspárokat tanítani a helyes pénzkezelésre, mert azt látjuk, hogy azt a keveset, ami van, a legtöbben nem tudják jól kezelni, tanításra van szükségük, de a kapcsolatok terén is szükség van a helyes Isten szerinti kapcsolatépítésre. Az irigység, a versengés, az ítélkezés, az engesztelhetetlenség, a büszkeség, a sértődés mind olyan dolgok, amit csak egy halott ember nem csinál, ezért van szükségünk, hogy minden nap halálba adjuk magunkat, hogy a kívánságainkat, az indulatainkat meg tudjuk feszíteni. A tegnapi győzelem, tegnap volt.

Mindezek közben Péterrévén folytattuk az építkezést, jó az Úr! A gyermek termet és a WC-t sikerült leburkolni, így a gyerektábor alatt már nem betonon leszünk a gyerkőcökkel. Nem sokat tudunk pihenni, mert kora reggeltől késő estig van szolgálat, de az Úr mellettünk áll. Külön öröm, hogy mindezeket a szolgálatokat a gyermekeinkkel együtt tudjuk végezni. Valóban rengeteg az aratni való, de a munkás kevés.

Kérünk téged, hogy imádkozzál értünk, és kiváltképp a gyerektáborért, amit 23-tól fogunk tartani. 70 gyermek jelentkezett a táborba, ezek közül csak elenyésző számban van megtért gyermek, tehát egyben evangélizációs tábor is lesz. Nagy munka, sok féle gyermek, sok korosztály. Lesz külön egy szerb csoportunk is, ahova a betelepített koszovói szerb gyerekek jönnek. Ezeket a gyerekeket nem igazán kedvelik, de az Úrnak más a véleménye, és persze nekünk is.

Nagy szükségünk van imaháttérre! Köszönünk minden imát és bármilyen jellegű támogatást!
Az Úr Jézus áldjon meg gazdagon Téged!

„Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ézs52,7)

Istené a dicsőség! Halleluja!
Szeretettel, Etelka és Gábor

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Kérlek, írd meg a véleményed!