Elszántan

december 22, 2009    
Kategória: Misszió, Vajdaság

Vakmerő vállalkozás leírni ezt a három napot, amit a Vajdaságban töltöttünk, újra. Minden Istenünk nagyságát dicsérte a nevetés, a sírás, az ének, az ima, a problémák és a győzelmek.

Már az elindulásunkat is szokás szerint meg akarta akadályozni az ördög, egy óriási támadás ért minket, mert előző délután kisfiunknak, Gáborkának a szemét úgy megrúgták az iskolai úszáson, hogy a szaruhártyájáról egy nagy részen levált a hám, ami iszonyú fájdalmakkal járt. Fogalmam sem volt, hogy így hogyan fogunk tudni elmenni, hiszen komoly ápolásra szorult. Már éppen végleg lemondtam róla, hogy elmegyek mikor egy drága orvos barátnőm, Csuhai Zita, felajánlotta, hogy Ő majd gondját fogja viselni Gábornak, menjünk csak nyugodtan el, nem lesz semmi baj. Nagyon meghatott, hogy ilyen segítőkészen és szeretettel állt hozzá a problémához. Azért tudta megérteni, hogy muszáj elmennünk, mert Ő is missziózik a férjével, cigány missziót végeznek, az országban. Teljesen átlátta, hogy ez az ördög munkája volt, hogy megakadályozza Istenünk akaratát.

A média sem biztatott minket, sőt kimondottan kiemelték, hogy Szerbiában milyen rosszak az utak a hóesés és a fagy miatt, de mennünk kellett feltartóztathatatlanul, semmi sem állíthatott meg minket, de hamar megértettük, hogy miért adott az Úr erőt hozzá és elszántságot. A két kisbuszunkkal megrakottan indultunk el majd követett minket még egy személykocsi olyan drága testvérekkel, kiket csak most ismertünk meg, Czeglédi Marcell vezetésével. A csúszós utak ellenére sietnünk kellett, mert az esti evangélizációra mindennek készen kellett lenni. A Kelet-Európa Misszió jóvoltából 150 db. csomagot, ajándékot vehettünk át Csantavéren Nagy Tibor testvérünktől, és az Inárcsi gyülekezettől is kaptunk 30 db. csomagot, hogy majd az evangélizáció után a gyerekeknek szétoszthassuk.

A Péterréve központjában levő közösségi ház zsúfolásig megtelt emberekkel, kb. 250-300-an lehettek. Pintér Béla testvérünk, barátunk is megérkezett a feleségével, Ők hat órát utaztak Debrecenből, hogy szolgálhassanak velünk az ott élő emberek felé. Csodálatos volt. Bizonyságok és az Evangélium kihirdetése mellett még Terry a bohóc is szolgált. Sok szerb is részt vett az alkalmon, aminek nagyon örültünk, nagyon figyeltek, és kifejezték, hogy nekik is Jézusra van szükségük. Csodálatos, hogy szerb, roma, magyar emberek Jézus nevében tudnak szeretetben együtt lenni, egy olyan országban, ahol ez egyáltalán nem természetes. Isten képes rá, hogy a választófalakat lerombolja, köszönet neki ezért!

Egyre hidegebb lett, így éjszaka egy kicsit fáztunk. A hó is egyre több és több lett.

Másnap igyekeztünk korán kelni, mert nagyon sok tennivaló állt előttünk. Rendkívül nehéz volt közlekedni a faluban a nagy hó és a csúszós, kátyús utak miatt, viszont gyönyörű volt a táj, akárcsak a mesében. A Kelet-Európa Misszió által készített élelmiszer csomagokat vittük ki a rászoruló családoknak, de még ezen kívül is sikerült sok családot meglátogatnunk. Az élelem osztás mellett bizonyságot tettünk Isten szeretetéről és imádkoztunk az emberekért és a betegekért. Újra csak azt tapasztalhattuk meg, hogyha átadjuk magunkat Istennek, akkor Ő cselekszik rajtunk keresztül, milyen jó, hogy az alkalmasságunk nem tőlünk van, mert akkor, lehet, hogy ki sem mozdulnánk otthonról. Bízunk Istenben, hogy Szent Szelleme által vezet és mindig megadja, hogy mit szóljunk vagy mit tegyünk, ilyen erőben tudtunk imádkozni, vigasztalni és bátorítani. Nagyon sokat jelentett a családoknak, Isten jelenlétében csodálatos dolgok történnek, a kemény szív is meglágyul és a békesség bejön oda, ahol békétlenség és csüggedés uralkodott, áldott legyen az Úr neve. Nehéz lenne minden családot felsorolni.

Az egyik család, ahol rendszeresen szolgálunk már harmadik éve, (Halápi család) embertelen, siralmas körülmények között élnek. Az Anyuka most várja a nyolcadik gyermekét. Egy hideg lakásba érkeztünk meg, a gyerekek a koszos paplanok alatt vacogtak és sírtak. Fáztak, köhögtek, lázuk volt és éhesek voltak. Az egyetlen fűtőeszközük egy lerobbant sparhelt is felmondta a szolgálatot, kint -15 fok körüli idő volt, bent is csak pár fok. Nagyon megrendített mindannyiunkat ez a szomorú, állapot. Imádkoztunk és bátorítottuk őket, hogy tartsanak ki, az Úr szereti őket. Lehangolva és vacogva mentünk tovább a többi családokhoz is, ahol a szegényeknek az evangéliumot hirdettük. Közben Terry javaslatára nem csak a szívek, hanem a pénztárcák is megnyíltak, és összeadakoztunk annyi pénzt, hogy a Családnak tudjunk venni egy sparheltot, de már péntek délután volt, és Becsére kellett átmenni megvenni, de az Úr kegyelmes volt és még sikerült megvásárolni. A Kelet-Európa Misszió is adott pénzt, hogy egy másik családnak (Igoréknak) is vegyünk sparheltot, akik szintén nagyon rossz körülmények között élnek. Az apuka börtönben van, és anyuka nem tud elmenni dolgozni, sokszor egésznap nem esznek. Az egész család írástudatlan. Óriási volt az öröm mikor beállítottunk Igorékhoz a sparhelttal. Énekeltünk, hálát adtunk az Úr jóságáért. Még egy nagy öröm érte a családot, Igor talált szponzorokat, mert akik jöttek velünk a misszióba, Juci, Anna és Noémi annyira megszerették a kisfiút, hogy elhatározták, hogy segíteni fognak neki, hogy tudjon majd iskolába járni, hogy kitörhessen, ebből a borzalomból. Nagyon boldogok voltunk.

Már késő volt mikor Gábor megérkezett Becséről a sparhelttal, de úgy voltunk vele, hogy akkor is elvisszük a Móniéknak, hogy éjszaka nehogy megfagyjanak. Nagy füst volt a szobába mikor beléptünk, a gyerekek és az anyuka sírtak a hidegtől és a félelemtől megpróbáltak begyújtani a rossz sparheltba, de az csak füstöt csinált, meleget nem. De ami még szomorúbb volt, Dezső a férj, a búcsú levelét írta, végezni akart magával. Isten adott neki még egy esélyt, minket küldött oda, hogy megmentse Dezsőt és nyolc gyereket attól, hogy árvák legyenek, és, hogy Móni egyedül maradjon a romok között. Először hallani sem akart semmiről Dezső, nagyon erős volt az elhatározása, de ahogy Gábor beszélt hozzá, egyre inkább elcsendesedett. Isten adott neki tiszta pillanatot, hogy tudjon figyelni és hallgatni. Megtörtént az, ami számomra a legnagyobb csoda, Dezső megtért! Bocsánatot kért Istentől és a feleségétől. Tudjátok, hogyha egy halott felülne egy koporsóban számomra az sem lenne nagyobb dolog, annál, mint, hogy Dezső megtért. Nagyon boldogok vagyunk, Istenünk hatalmas és kegyelmes, a szeretet soha nem fogy el, hiszen akkor Istennek kellene megszűnnie, de Ő örök, hála, hála, hála!!! Majd behoztuk a sparheltot is, nagy volt az öröm, a gyerekek is ott ugráltak a sparhelt körül, nagyon boldogok voltak. Nemcsak a meleg költözött be a házba, hanem Isten jelenléte is, ez a legjobb dolog!

Másnap is igyekeztünk, mert Istentisztelet előtt még négy családot mindenképpen meg akartunk látogatni. Komoly problémákkal találtuk szembe magunkat, de tudjuk, hogy Isten nagyon szereti az Ő gyermekeit, és könyörületes és irgalmas, és a bűnbánó, töredelmes szívet szereti. Nagy öröm, hogy reményt vihetünk a reménytelenségben, mert Isten beszéde nem változik meg, és Ő hű marad, akkor is, ha mi hűtlenkedünk.

Az Istentiszteletre megint annyira megtelt a terem, hogy nem fértünk be. Imádkozunk, hogy az Úr fakasszon forrásokat, hogy az építkezést be tudjuk fejezni, hogy egy nagyobb gyülekezeti termünk legyen.

Csodálatos jelenléte volt az Úrnak közöttünk. Az Istentisztelet végén heten megtértek. Ujjong a szívünk , Isten hatalmas és jó! Igenis Isten szereti a Vajdaságot, ezt képviseljük, ezért vagyunk ott. Hisszük, hogy nagy dolgokat cselekszik az Úr, ebben a pillanatban is munkálkodik.

„Testvéreim, igyekezzetek inkább a ti elhívásotokat és kiválasztásotokat erőssé tenni, mert, ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg SOHA!” 2Pét.1:10

Gábor és Etelka

[svgallery name=”2009_12_21_peterreve”]

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Kérlek, írd meg a véleményed!