Francesco

október 19, 2009    
Kategória: Kitekintés

El Greco: Giovanni di BernardoneA napokban világszerte ünnepségeken emlékeznek meg a Ferences Rend megalakulásának 800. évfordulójáról, mi mégsem ezzel az eseménnyel foglalkozunk, hanem inkább a Kis Franciával, Francesco-val, aki alapította.

Hősünk – Giovanni di Bernardone – szépreményű ifjúként élte vidám életét egy olasz kisvárosban, mígnem egy szomszédos várossal szembeni csetepatéban meg nem sérült, és fogságba nem esett. A fogság, az összeszedett betegség és talán a Máté 10,9 miatt váratlanul lemondott örökségéről. Koldusként, imádkozással és leprások ápolásával töltötte az idejét.

Miközben durva ruhában, mezitláb prédikált a megtérésről, kicsit odébb, Rómában a nála mindössze 20 évvel idősebb III. Ince pápa, zsenális politikájával legjobb úton volt afelé, hogy a katolikus egyházat Európa egyik legbefolyásosabb tényezőjévé tegye.

Talán nem véletlen, hogy 1209-ben találkozott a fényűző környezetben tevékenykedő egyházfő, és a koldus Francesco, akit egy látomásban Krisztus arra kért „menj és javítsd meg házamat, mert látod, romokba dől”.

III. Ince vagy nagyon okos politikus volt, vagy valamit tényleg megértett Francesco hitéből, minden esetre nem csak támogatta, hanem a katolikus rendek közé is jegyezte a szegény, hitbuzgó testvéreket.

A Francesco által képviselt lelkiség – az engedelmesség, szegénység, tisztaság erénye – ma is aktuális. Egoista világunknak rá kellene döbbenie, hogy ezek nélkül nincs jövő. Komolyan számolnunk kell azzal, hogy a környezetünk fizikai, szellemi, erkölcsi szennyezésének ilyen mértéke az emberiség katasztrófájához vezethet. Nekünk is meg kellene hallanunk Krisztus szavát, hogy engedelmesen, pazarló igényeinket visszafogva, erkölcsi tisztaságra törekedve menjünk, és tegyünk azért, hogy háza romokba ne dőljön…

Francesco betegen, nyomorultul élte le az életét. Majdnem vakon, elviselhetetlen fájdalmak között kapta meg a legenda szerint Istentől az üdvösség ígéretét. Ekkor született a Cantico di frate Sole, a válasz Isten megtapasztalt jóságára, a Teremtés, Istent dicsőítő éneke, a

Naphimnusz

Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tied a dicséret, dicsőség és imádás
És minden áldás,
Minden egyedül Téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.

Áldott légy Uram s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk a Nap,
Aki a nappalt adja, és aki ránk deríti a Te világosságodat!
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A Te képed, Fölséges.

Áldjon, Uram, Téged Hold nénénk
és minden csillaga az égnek!
Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drága szépnek!
Áldjon, Uram, Tégedet szél öcsénk,

Levegő, felhő, jó és rút idő,
Kik által élteted minden Te alkotásod.

Áldjon, Uram, Tégedet víz húgunk,
Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos!
Áldjon, Uram, tűz bátyánk,
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

Áldjon, Uram, Téged Földanya nénénk,
Ki minket hord, és enni ad,
És mindennemű gyümölcsöt terem,
füveket és színes virágokat.

Áldjon Uram, Tégedet minden ember,
ki szerelmedért Másnak megbocsát,
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát,
Boldogok, akik tűrnek békességgel,

Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Áldjon, Uram testvérünk, a testi halál,
Akitől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!
És boldogok, kik magukat megadták Te szent
Akaratodnak,
A második halál nem fog fájni azoknak.

Dicsérjétek az Urat és áldjátok,
És mondjatok hálát Neki,
És nagy alázatosan szolgáljatok!

Olvassátok szeretettel, és adja Isten, legyen mire emlékezni – még 800 év múlva.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

18 válasz   “Francesco”
  1. kiss gábor szerint:

    Kedves cikk író!

    Kissé sajnálom azt, hogy ma a protestáns, bibliai értékeket valló keresztények ezt a nyomorúságokkal megvert embert tekintik példának. Az tagadhatatlan, hogy valamiféle természetfölötti megtapasztalása volt az életében, meg, hogy hangot hallott (miközben egy katolikus templomban valamilyen szobor előtt imádkozott, ez is mutathatja, hogy milyen forrásból jöhetett a hang) és ennek hatására változott meg az élete. Megalapított egy kolduló rendet,(vajon Jézus tanítványai kolduló rend tagjai voltak?) később többen csatlakoztak hozzá, többek között egy gazdag család leánygyermeke ki később megalapította a Mária kultusszal átitatott Klarissza apáca rendet. Még az is idetartozik, hogy pont az a III. Ince pápa támogatta, aki meghozta azt az intézkedést, hogy a zsidókat sárga körrel a ruháikon különböztessék meg, és gettósítsák őket, az az szakítsák külön ezen embereket a társadalomtól. Na erre hívatkozott Adolf Hitler is mondván, hogy ők semmi újat nem találtak ki, csak átvették a katolikus egyháztól ezeket. No komment.

    Kiss Gábor

  2. Jeney Attila szerint:

    Kedves Gábor,

    Szeretném megnyugtatni, hogy a honlap Kitekintés rovata nem az Élő Ige Gyülekezet „szellemi” álláspontját képviseli, az itt olvasható cikkek célja inkább az, hogy az oldal változatosabb, színesebb legyen, valamifajta nyitás a világra.

    Természetesen nem teljesen véletlenül került ide ez az írás, de azt hiszem, kicsit el lett fuserálva: úgy tűnik nem derült ki belőle, hogy a ferences mozgalom éppen a katolikus egyház „elszállására” adott választ – hadd kockáztassam meg, a krisztusitól nem távoli eszközökkel – öldöklés, harsánykodás, egymásra mutogatás, mások lehurrogása, leuralása nélkül.

    Kedves Gábor, az írásában azzal nem tudok mit kezdeni, hogy egy 800 évvel ezelőtt élt személy milyen szobrok előtt, milyen lelkiállapotban mit hallhatott, ennek megítélésében azt hiszem, én egy kicsit visszafogottabb lennék. Isten – úgy gondolom – tud hozzánk szólni bárhol (akár egy katkó templomban is), ha keressük, figyelünk, vágyunk rá. Hogy valóban találkoztunk-e Vele, azt az életünk, gondolkodásunk, a felebarátainkhoz fűződő viszonyunk megváltozása jelzi, jelezheti. Francsco-nál is valami ilyesmi történhetett.

    Remélem, katolikusok nem olvassák ezt a diskurzust, gyanítom, nem örülnének, sem annak, hogy Hitler ötletadójának tekinti őket, még kevésbé az általánosításnak. A zsidóság történelme szinte nem más, mint az üldözések gyakran borzasztó tragikus története, mely azonban nem a XI-XIV. században kezdődött, hanem jóval korábban – mint gondolom, ezt Ön is tudja. (Hogy a IV. lateráni zsinat miért rendelte el a zsidók megkülönböztetését, annak diszkutálása túlmutat ennek a honlapnak a szerkesztési elvein. )

    —-

    Igazán hálás vagyok az írásáért, mert úgy érzem, hogy sok-sok olvasó véleményét fogalmazta meg, akikben viszont – ellentétben Önnel – nem volt elég bátorság, hogy meg is írják.

    Engem különösen érdekelnek a vallásközi kapcsolatok, azon belül a keresztény felekezetek egymáshoz való viszonya. Vajon jól gondolkodunk-e egymásról? Miért tartja a katolikusok döntő többsége közönséges szektának a mienkéhez hasonló gyülekezeteket? Mért gondolja minden tisztességes protestáns, hogy a katolikusok Máriaimádók? Valóban ismerjük egymást? Képesek vagyunk egymással eszmét cserélni? Képesek vagyunk együtt, közös célokért küzdeni? Lehetnek közös céljaink? Tudunk egymásra hatni? Egyáltalán szeretjük egymást? Vajon Jézus tanítványai úgy viselkednének, mint mi?

    Köszönöm az írását és szeretettel üdvözlöm: Jeney Attila

  3. Gabor szerint:

    Én is köszönöm Gábor, amit írtál, mert jó kiegészítés a cikkhez.
    Én nem ismerem ezeket a katolikus dolgokat, előzményeket, csak ezt a naphimnuszt olvasva gondolkodtam el, hogy mintha valami több isten hívő vallás nyomai is jelen lennének benne.

  4. kiss Gábor szerint:

    Nagyon köszönöm én is a ezeket a visszajelzéseket, mert bátorít és örülök annak, hogy nem okoztam megbotránkozást ezzel a rövidke kiegészítővel. Azt sajnálom csak, hogy nem volt sok időm, hogy alaposabban, tudományosabban kifejtsem a véleményemet, de a forrásom az Assisi Szent Ferenc Perugiai legendája volt. (a neten is fönn van) Nekem ez tananyag volt, ezért is kellett elolvasnom. Na meg katolikus voltam, mielőtt hitre jutottam volna Jézusban mint zsidó Messiásban, ezért is éreztem azt, hogy szívesen elmondanám a véleményemet.

    Köszönettel:
    Kiss Gábor

  5. Csendes Olvasó szerint:

    Nagyon örülök ennek a cikknek. Talán ez is kicsit felnyitja a gondolatainkat(a hozzászólásokból nem igazán látom ezt …), hogy mekkora gond az hogy a különbségeket keressük egymásban. Itt egy ember aki mindent megtesz, hogy Isten dolgát előrébb vigye, feladván kényelmes életét,Istennek szolgálva. Vajon miért nem tud erre egy hívő, aki „hitre jutott Jézusban mint zsidó Messiásban” áment mondani? Miért kell egyből keresni az ő vallása és a mi vallásunk közötti különbséget? Ha ő átvilágítaná a mi (vagy a mai protestáns vallásokat) nem találna hibát? Miért vannak ezek a ledönthetetlen falak vallások között? Elszomorodom mikor azt kell látni, hogy nem a egységet keressük (pedig azt hirdetjük)….

    üdvözlettel: az oldal csendes olvasója.

  6. admin szerint:

    Gabor írta:

    a naphimnuszt olvasva gondolkodtam el, hogy mintha valami több isten hívő vallás nyomai is jelen lennének benne.

    Érdekes összevetni a 104. zsoltárt és a Naphimnuszt. Mindkettő a teremtő Istenről szól, de amíg az első közvetlenül Istenhez szól, addig az utóbbi a teremtmények nagyszerűségén keresztül, indirekten dicsőíti a Teremtőt.

    Nagyon gazdaggá tehetjük az életünket azzal, ha felismerjük a bennünket körülvevő világban, különösen a művészetekben, a tudományban, de akár a legegyszerűbb dolgokban a „rejtőzködő Istent”.

    Pár hete egy közös alkalom után összefutottam B.Imre bácsival, aki könnyek között(!) mesélt egy színes, hulló falevélről, illetve arról az érzésről, Isten iránti hálájáról, amit ennek a hangulata kiváltott belőle. A legenda szerint Francesco két faággal hegedült (a madaraknak). Ezért lehet bolondnak nézni, de azt is kérdezhetjük, micsoda lelke lehet annak, aki két összedörgölt faág hangjában, vagy egy hulló falevélben felismeri a harmóniát, a megrázó szépséget?

    J.A.

  7. admin szerint:

    A globalizáció térhódítása és a közlekedési lehetőségek fejlődése miatt rendkívül lecsökkentek a fizikai távolságok, melyek a világ különböző részein élő embereket elválasztják egymástól. Bizonyára ennél is karakteresebb az informatika fejlődéséből adódó változás, melynek következtében egyszerűbb a weben eszmét cserélni két kontinens között, mint átmenni a nagymamához a szomszéd utcába, és megkérdezni, hogy van.

    Ezek a változások súlyosan befolyásolják mikrokörnyezetünket is, tehát hatással vannak családi és közösségi életünkre egyaránt. A változásokat sokan szeretik, és bizonyára ugyanannyian el is utasítják, ami természetesen konfliktusokhoz vezet.

    Karizmatikus körökben a változások, az álláspontok módosulása, a „látás” néha a megszokottnál is jóval dinamikusabban alakul. Hajlamosak vagyunk szemétnek ítélni talán több mindent, mint amit tényleg annak kellene tekintenünk. Hogy könnyebb legyen, még igét is találunk hozzá (Fil.3,8).

    Kicsit úgy érzem, hogy nem vagyunk egészen fölnőttek. Valami fantasztikus dolgot megismertünk, amivel a klasszikus baptista, katolikus, stb. felmenőink nem találkoztak, és abban a pillanatban lenézzük őket, fittyet hányva arra a sok-sok értékre, melyet teremtettek. Olyanok vagyunk, mint a kicsi gyerekek, akik először rádöbbennek arra, hogy nem is a papa a legerősebb a világon. (A kamaszokról nem is merek szólni…) Évek kellenek, hogy felismerjük a túlkapásainkat, és helyre álljon a valódihoz közelítő értékrend.

    Alapok nélkül építkezni nem lehet. Újra feltalálni az egész világot botorság. Elereszteni a fülünk mellett az új hangokat gyávaság…

    Talán a legjobb, ha kölcsönösen, tisztelettel FIGYELÜNK egymásra!

  8. kiss Gábor szerint:

    Kedves Csendes Olvasó!

    Én is örülök annak, hogy hozzászóltál és elmondtad a véleményedet. Igazad van ez a cikk valóban felnyitja az ember gondolatait. Ezért is írtam azt amit írtam. És miért a különbségeket keressük? igazándiból nem kell keresni, mert csak különbségek vannak. Vajon ez az ember, assziszi Ferenc mennyire vitte előrébb Isten munkáját? Különösen az a szerzetes rend amit alapított?! Csak egy kicsit kéne ismerni az egyháztörténelmet, és a kérdésre válasz jön, kedves Csendes Olvasó. Ha csak a reformációt nézzük és a középkori Magyar országot, na ott a legnagyobb ellensége az ébredésnek a domonkos rend után a ferences rend volt. Az inkvizíció intézményét pedig a jezsuiták után a ferencesek támogatták a legjobban. Ha abban az időben éltél volna Csendes Olvasó valószínűleg a máglyán végezted volna, vagy valamelyik templom börtönében megkínozva. ez az állapot mind a mai napig így lenne, ha nem volna a világon egy protestáns bibliai értékeket valló Amerika. Még IX. Piusz pápa idején -ami nem is olyan rég volt ez a 19. század közepe- is ezrek voltak megkínozva, bebörtönözve templomok pincéjében. Hála az Olasz egységnek, Garibaldinak, II. Viktor Emanuel piemonti uralkodónak, akiknek ezek a szerencsétlen rabok az életüket köszönhetik. (Meg Európa is hálás lehet, hogy megtört itt a pápa mindenható hatalma ) Úgy hogy én csak azt ajánlom, hogy bátran tegyünk bizonyságot katolikus embereknek, hátha megtérnek,(én is így tértem meg, és lettem hívő, és már nem ellensége az újjászületett keresztényeknek) és ne a nemlétező egységet keressük velük.

    Kiss Gábor

  9. admin szerint:

    @ kiss Gábor:
    Kedves Gábor,
    arra vagyok kíváncsi, hogy ennek a bizonyságnak a hatására hány katolikus fog megtérni?! Nekem egy kicsit kontraproduktívnak tűnik a hozzászólása.
    J.A.

  10. Jeneyné Somogyi Margit szerint:

    Én azt gondolom, hogy a tudatlanság, az ismeret hiány inkább okozhat károkat. Mert ha nem tudom, hogy milyen reakció keletkezik, ha végig sétálok mezítláb az égő parázson attól még hogy nem tudtam, hogy mit várhatok ettől, az még ugyan olyan erőteljesen megfogja égetni az én talpamat, és meg fogom tapasztalni annak a hatását.
    Lehet a saját tapasztalatainkra támaszkodva élni, de bölcsebb, ha már valaki belefutott valaminek a megismerésébe, akkor azt nem megtartja magának, hanem tovább ada azt.
    Hogy aztán hogyan adom tovább az az én habitusomtól …. függ. Isten egy kereső szívet azt gondolom, hogy egy látszólag teljesen sikertelen „megtérésre” hívással is meg tud mozgatni, és elindítani egy megújító gondolkodás irányába. Ha valaki elvakult egy irány felé, akkor azt valóban nem fogja elrettenteni, annak az ismerete, hogy a különböző mozgalmak tevékenységek milyen buktatókat, bűnöket követtek el. De ha valaki hajlandó gondolkodni, az nem fog szándékosan az ismerettel ellentétesen belemenni az izzó parázsba, ha csak azért nem mert kiakarja próbálni, hogy a másik igazat mondott e arról a dologról. És ugyebár itt jön a bizalom kérdése! Kikben bízunk meg, kikkel vesszük magunkat körül. Kiktől fogadunk el új információt és kikkel gondolkodunk együtt tovább. Tovább gondolkodtatva dolgokról, egymást tudjuk terelgetni, és a buktatókra felhívni a figyelmet.
    És ez mind a fizikális, mint a lelki, mind a szellemi életünkre igaz.
    És hát minden dolgotok szeretetben menjen végbe. :-)

  11. admin szerint:

    kiss gábor írta:

    Vajon Jézus tanítványai kolduló rend tagjai voltak?

    Jézus, működésének három éve alatt, bár volt becsületes mestersége, nem űzte azt, a tanítványaival együtt alamizsnán élt. Miközben vendégül látták, mindig megragadta az alkalmat, hogy tanítson – éppen úgy, mint Francesco. Azok, akik manapság is teljes idejű szolgálatot vállalnak Krisztusért, pontosan ezt az utat járják.

    Ezen a weblapon sok olyan próbálkozással lehet találkozni, melyben – főleg a missziókban dolgozók – nagyon is számítanak „Isten terített asztalára”, az adakozó, önzetlen, jószívű emberek segítségére. Attól tartok ez a lelkület egyre jobban felértékelődik elszegényedő világunkban.

    J.A.

  12. kiss Gábor szerint:

    Kedves Admin!

    „arra vagyok kíváncsi, hogy ennek a bizonyságnak a hatására hány katolikus fog megtérni?!” Természetesen erre a bizonyságra egy katolikus barátunk sem fog megtérni!! Én sem erre tértem meg, hanem arra, Hogy Jézus szeretett, és meghalt értem: Többek között erre. De úgy érzem, és olvasom is, hogy amit írtam azt nem katolikusoknak írtam. Jó ha a protestáns hívők azért tisztában vannak dolgokkal, és nem dugják homokba a fejüket, és ahhoz a valláshoz amit katolikusnak mondanak, legalább helyesen viszonyulnak.
    A másik meg én nem gondolom, hogy Jézus alamizsnán élt volna. Nem akarok tudóskodni, de a Biblia, azon belül is az Újszövetség, ezt a szót Jézussal kapcsolatban sehol nem használja.A Luk 8,3-ban olvashatjuk azt, hogy ezek az asszonyok „az ő vagyonukból szolgálának néki”- Jézusnak (a görög szó itt a hüparkonta: vagyon, birtokolt dolgot jelent) Ez annyira nyilvánvaló volt, hogy ha csak Jézus öltözködését nézzük, -valszeg nagyon drága ruhája lehetett,- mert nem tépték szét, hanem megosztoztak rajta. Ha valami szakadt gúnya lett volna ez nem történik meg. Az alamizsnára meg csak ezt a szót használ az Újszöv: eleémoszüné: könyörületesség, jótékonyság, adomány. Pl.: Máté 6,4 Az Igéből kitűnik az, hogy Jézus tett ilyent inkább az emberekkel, mint sem ővele meg tanítványaival tettek volna. Természetesen a szeretett által munkálkodó hit a legfontosabb!!

    Kiss Gábor

  13. admin szerint:

    Jó Gábor,

    be kell vallanom, az eleémoszünén elvéreztem… Remélem, hogy azért a beszélgetésünk hozzájárult mind a protestáns, mind a katolikus testvéreink tisztánlátásához, akik netán erre az oldalra tévednek, tévedtek.

    Tisztelettel és szeretettel, Jeney Attila

  14. kiss Gábor szerint:

    Kedves Admin!

    Számomra élmény volt ezt a témát körüljárni és megvitatni. Az én véleményem is egy vélemény a sok közül. Én is remélem, hogy mindenki számára hasznos volt. Önnel is, kedves Admin, nagyon eredeti volt eszmét cserélni. Továbbiakban is sok sikert kívánok a munkájukhoz.

    Hálás köszönettel: Kiss Gábor

  15. aemit szerint:

    @ kiss gábor:
    Béke veled!
    Jézus mikor elküldi apostolait misszióra, így szól: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt! Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli a bérét. Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó és maradjatok nála, míg tovább nem mentek! ” Mt 10,8-12
    És még ezt is mondja: „Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak.”
    Sőt, meg ezt is írja a Szentírás: „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?” Mt 6,25
    Mt 6-ban áll: először, tehát elsősorban, Istennek országát keressük és az ő igazságát és a többi megadatik nekünk.

    Isten áldása és békéje kíserjen!

  16. Attila szerint:

    Sziasztok Kedves Fórumozók
    Először is azzal kezdem,SEMMI SEM OLYAN BONYOLULT ÉS SZÖVEVÉNYES MINT AZ EGYHÁZTÖRTÉNELEM.MÉG MAGUK A TEOLÓGUSOK SEM IGAZODNAK KI RAJTA.AHOGY A NÉPI SZÓLÁS MONDJA,”BELEGABAJODSZ MINT KISCICA A PAMUTGOMBOLYAGBA.Olvassatok bele egy református utána egy katolikus egyháztörténeti lexikonba.Egy uralkodó több néven is szerepel vagy mondjuk 3 uralkodót ugyanabban az intervallumban jelölnek meg.Ha valami egyházi”szentnek”tiszta a születési,halálozási dátuma,AKKOR ÖSSZEKUSZÁLTÁK AZ ÉLETRAJZÁT.Ime pár példa.Nagy Konstantin vagy Diokletianus TŰZZEL-VASSAL ÍRTATTA A JÉZUS TANÍTÁSAIHOZ HŰ KERESZTÉNYEKET,A MEGÍRT EVANGÉLIUMOK PRÓFÁTAI KÖNYVEK ÖSSZEHORDOTTPERGAMENTEKERCSEIBŐL MÁGLYÁKAT GYÚJTATOTT.Aztán lett egy PÁLFORDULÁSA.Amikor egy keresztény nőt a gyerekeivel az arénában cölöpökhöz kötözve máglyán megégetett és ŐK ISTENT DICSÉRVE ÉNEKELTEK UTOLSÓ LÉLEGZETÜKIG MÉLYEN MEGRENDÜLT A LELKÉBEN.A kínzóikra ott helyben ráengedte az oroszlánokat.Azok dühödten rontottak a hóhérokra,DE A MÉG ÉLŐ KERESZTÉNYEKET NEM BÁNTOTTÁK.Ezután a császár VÉDELMÉBE VETTE A KERESZTÉNYEKET,ÖSSZESZEDETTE A BIBLIAI TEKERCSEKET,ÚJJÁÉPÍTTETTE A FÖLGYÚJTOTT NAGY ALEXANDRIAI KÖNYVTÁRAT AMIT KLEOPÁTRA KIRÁLYNÉ IDEJÉBEN SZINTE PORIG ÉGETTÉK A RÓMAI KATONÁK ANTONIUS UNOKAÖCCSÉNEK LICIUSNAK A PARANCSÁRA.A CEASAR PARANCSBA ADTA MINDEN KATONÁJÁNAK,HOGY KERESZTELKEDJEN MEG SŐT KÖTELEZETT RÁ MINDEN RÓMAI ÁLLAMPOLGÁRT.
    Utána hol kezdődött a keresztényüldözés?Kb.I450 körül Spanyolhonban III.Károly uralkodása alatt.Károly egy pártfogoltja aki az udvarban nőt fel,később szerzetesnek állt MAJD VISSZAMENT KÁROLYHOZ MINT UDVARIBOLOND,PÉNZÜGYI ÉS HADI TANÁCSADÓ.Ezt a jóembert Torpuvádának hívták és I469-től NYÍLTAN IRTATNI KEZDTE A ZSIDÓKAT.Mire III.Károly végre HITT IZABELLA KIRÁLYNÉNAK MÁR KÉSŐ VOLT.AZ AKKORI PÁPA PARANCSÁRA TORQUEVADA BEBÖRTÖNÖZTETTE A KIRÁLYI PÁRT.Ez a rémálom Torpuevada I499-es haláláig tartott.Közben I49I-ben megszületett az újabb rém Inigo Lopez di Montoya aki I506-ban katonának áll Don Juan Velaspuez de Ceuillar herceg keze alá akinek a rangja contrador mayor.A herceg annyira megbízik a szimpatikus ifjúban,hogy rögtön bizalmas tesőrévé teszi.Montoya ez a gazember I5I9-ben egy csata alatt EGY TŐRREL HÁTBADÖFI KENYÉRADÓJÁT.A katonák rájönnek ezért 2 évig menekül.I52I májusban úgy intézi,hogy baleset érje,ágyúgolyó talája el a lábát ÉS A KATONÁK AKIK EDDIG ÜLDÖZTÉK Loyola várába viszik ápolni,SŐT HŰSÉGET ESKÜDNEK NEKI. I52I őszén az ÖRÖK EGYETEMES ÚR KIRÁLY KRISZTUS nevű szervezet szolgálatába áll. I522.februárban amikor Jeruzsálembe indúl Monserrat Monostoránál LETESZI A ST.SZŰZ OLTÁRÁRA KARDJÁT,PALYZSÁT,PÁNCÉLJÁT MAJD A SZOLGÁLATÁBA ÁLL.Egy éven át Manresa egyik barlangkolostorában napi 7 h-t a hideg kövön térdelve imádkozik.I526-27-ben teológiát és filozófiát tanul az Alcalai Egyetemen,majd I528-35-ig A SZABADKŐMŰVES ESZMÉKET TANULMÁNYOZZA.I537-ben pappá szentelik,SZEGÉNYSÉGI ÉS TISZTASÁGI FOGADALMAT TESZ és ELKÖTELEZI MAGÁT AZ APOSTOLI SZENTSZÉK SZOLGÁLATÁRA,megfogadja csak oda megy ahová AZ ÚR KIRÁLY KRISZTUS HELYTARTÓJA KÜLDI.Útban Rómába Szt. társaival La Stornóban megalakítja A JÉZUS TÁRSASÁGOT.I540.szept.27-én III.Pál áldását adja rájuk,és kezükbe adja a Regimini Militantis Ecclesie Bullát.a korábbi Inigo Lopez de Montoya mostmár Szt.Loyolai Ignác felajánlja szolgálatait Az Apostoli Szentszéknek.Ekkor egy apáti,püspöki gyűrűt kap a pápától,amibe ezt a feliratot vésték;Accipe Annulum Fidei.Majd a Jézus Társaság tizede KÜLÖNLEGES ENGEDELMESSÉGET FOGAD A PÁPÁNAK.I54I. ápr.I4-én Loyolai Szt.Ignácot választják meg a társaság Generális Elöljárójának. I542-ben mint a”st.szék embere ÚJJÁSZERVEZI AZ INKVIZÍCIÓT amit a Domonkos rendiek működtetnek.A felszínen meg Montoya I54I.szept-től RÓMA APOSTOLA,KOLDUSOK BARÁTJA,PROSTITUÁLTAK JÓTEVÖJE.A szegénységi fogadalma MERŐ HAZUGSÁG FEKETE SZERZETESI CSUHÁJA ALATT MÉREGDRÁGA EZÜST,ARANY HÍMZÉSES,ZAFÍROKKAL,GYÉMÁNTOKKAL,RUBINTOKKAL KIRAKOTT SMARAGDZÖLD BROKÁTSELYEM KABÁTOT VISEL ÉS KÉTÉLŰ KARDOT.
    I559 augusztusban Loyola meghal és kiadják a”JÉZUS TÁRSASÁG” PECSÉTJÉT.Van ebben minden,Zeus villámi,Fejre állított kereszt,Nepun szigonya.No meg ez a felirat.HOC VINCULUM NOMINATO ORATO TESTIMONO TANTUM NOMINE CERTA SALUS.Tudjátok honnan van?KATOLIKUS EGYHÁZTÖRTÉNETI LEXIKONBÓL.
    Volt egy VALÓDI SZENTÉLETŰ MEZÍTLÁBAS KOLDULÓ BARÁT IS.AZ Ő NEVE LOCARNÓI IGNÁC VOLT.Montoyával egyidőben élt,Sardínia szigetén született egy szegény halászcsalád I3.gyermeként.Édesanyja kedvence volt,PICI KORÁTÓL TEMPLOMBA VITTE.A kisfiú mindent megjegyzett,DE ÍRNI OLVASNI SOHA SEM TANULT MEG.SAJÁT FALUJÁBAN BOLOND VOLT.A vándorlelkészek nagyon szerették,szerzetes lett majd Locarno szigetén,LEPRÁSOKAT,VAKOKAT,SÜKETEKET GYÓGYÍTOTT HALOTTAKAT TÁMASZTOTT FEL.Róla alig van pár mondat míg Inígó Lopez de Montoyáról ÖRÖMÓDÁKAT ZENGNEK.
    Végül ismerek EGYENES KÖVETKEZETES SZIKLASZILÁRD HITŰ KATOLIKUS ELÖLJÁRÓT,OLYAN LELKÉSZT AKI ODAJÖN HOZZÁD ÉS AZT MONDJA.”Testvérem! Látom,hogy súlyos terheket hordozol,majdnem összeroppansz.”TELI VAN A SZÍVED,KÉTSÉGEKKEL,HITETLENSÉGGEL,HARAGGAL,KESERŰSÉGGEL,DÜHVEL,MEG NEM BOCSÁTÁSSAL.”GYERE ÉS IMÁDKOZOM ÉRTED,HOGY MEGSZABADULJ A TERHEIDTŐL.”Mindezt négyszemközt csendesen.Erre csak egy válaszod lehet,megtörsz,potyognak a könnyeid,VÉGÜL MEGSZABADULSZ.
    Testvéri Szeretettel Attila

Kérlek, írd meg a véleményed!