Friss manna

július 9, 2009    
Kategória: Bizonyság

Szeretnélek bátorítani és teret adni, hogy megoszthasd az Úr szavát, amelyet épp MA, vagy mostanában mondott neked. Azt gondolom, ha leírod, már nem csak neked fog szólni…

A hozzászólásban kérlek az igével és a helyével kezd, majd pár szóban, hogy neked mi volt az üzenet belőle.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

10 válasz   “Friss manna”
  1. Gabor szerint:

    Csak veletek léptem közösségre a föld minden nemzetsége közül, ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket. (Ám3,2)

    Nagy kiváltság Isten szövetséges társának lenni, és nagy felelősség is. Vajon Isten elnézőbb népe bűneivel szemben? Semmiképp, ezért mondja máshol is:
    „Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét,” (1Pt1,17)

    Mert Ő tudja a legjobban, hogy csak így juthatunk egyre közelebb Hozzá.

    „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.” (Zsid12,14)

  2. Csapó Hajnalka szerint:

    Sziasztok!

    Én egy olyan igerészt szeretnék megosztani veletek, amit tegnap olvastam, de ahányszor olvasom, mindig nagy hatással van rám. Ez Nehémiás 4, amikor a zsidók újra elkezdik felépiteni Jeruzsálem falait, de az ellenségnek, és még a lusta ill. megfélemlített, környéken lakó zsidóknak sem tetszik. Az előbbiek támadásra készülnek, míg az utóbbiak inkább lebeszélni szeretnék a munkálkodókat.
    De Nehémiás nem adja fel, hanem imára és ténykedésre bíztat: Isten hatalmára emlékezteti a jó ügyön megfeszítetten dolgozókat, és arra, ha kell, akkor a támodókkal, Isten segítségével szembe is szállhatnak:
    14.”És körültekintvén, fölkeltem és így szóltam az előljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tőlök! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért!”

    Ez arra bátorít engem is, hogy imádkozzak, kiáltsak a Mindenható Istenhez a családtagjaimmal, a lakóhelyemmel, a munkatársaimmal kapcsolatban, és ne adjam fel, bár sok az ellenség, és sok keresztény mondaná, hogy minek a fáradság és a bajkeresés. Te, aki olvasod a soraim, kérlek, Te se add fel!

    A másik igeszakasz, ami most nagyon szólt, az a kürttel kapcsolatos:

    19.”És így szóltam az előljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: A munka felette sok és messzeterjedő és mi elszéledvén a kőfalon, egymástól messze esünk;
    20. Azért oda gyűljetek hozzánk, hol a kürt szavát halljátok, a mi Istenünk hadakozik érettünk!”

    Egyre jobban tudatosítja Isten bennünk, hogy bár sokfelé dolgozunk a város falain (és most lehet itt az Imafalra is gondolni, amiben Budapestért imádkozunk heti egy órával egyenként), a célunk közös, és az Isten által megbízott vezető(k), ha baj van, összehívhatja/ák a népet. Így már nem külön-külön kell megbírkoznunk az egyes ellenséges csapatokkal, hanem együtt. És Isten szereti ezt az egységet, és meg is segíti az Ő Egyházát. Ahogy itt Nehémiásnál is ígéri, és ahogy a Zsoltárokban is:

    133. Zsoltár:
    1. Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!
    2. Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;
    3. Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!

    Légy áldott a mai napon is!

    Hajnalka

  3. Gabor szerint:

    Júda házához azonban irgalmas leszek, és megsegítem őket, mint URuk, Istenük. De nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal és lovasokkal segítem őket. (Hós1,7)

    Isten megígérte, hogy segít, de néha nem azon a módon, ahogy az nekünk nyilvánvaló lenne egy adott szituációban. Itt Júdának a nagy sereg lett volna a kézenfekvő, nekünk meg mondjuk, hogy egy rakás pénz jelenjen meg hirtelen…

  4. Gabor szerint:

    „A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall.” (Mt13,16)

    Egyre nagyobb a szellemi sötétség, hamis Krisztusok támadnak, sokakat megtévesztenek. Még akik hívőnek mondják magukat, azok is simán kidobják a Biblia felét, mert a világ azt mondja „tudományosan nem bizonyítható”. Ebben az időben valóban boldog lehetsz, ha hallod Isten hangját. És boldog lehetsz ha van szemed, arra hogy lásd a munkáját. És leborulva imádhatod, azért a kiváltságért, hogy követheted Őt a Királyok Királyát, az Urak Urát, a Seregek Kapitányát, a Győztes Hadvezért, az Élet Fejedelmét, a Júdabeli Oroszlánt, a Megöletett Bárányt.

  5. Gabor szerint:

    6 A fiú tiszteli atyját, a szolga az urát. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? Ha én ÚR vagyok, miért nem félnek engem? – mondja a Seregek URa nektek, ti papok, akik megvetitek nevemet. Ti ezt kérdezitek: Mivel vetettük meg nevedet?
    7 – Azzal, hogy oltáromra tisztátalan kenyeret hoztok. – Mivel tettük tisztátalanná? – kérdezitek. – Azzal, hogy az ÚR asztalát lebecsülitek.
    8 Mert vak állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak. Sántát vagy bénát hoztok, és nem tartjátok rossznak. De vidd csak azt a helytartódnak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e? – mondja a Seregek URa. (Mal1,6-8)

    Nagyon súlyos igék ezek. Istennek a legjobb kell, mindenből a legjobbat érdemli. Ha valóban Úr a szívedben, akkor nem adhatsz neki hibásat, vagy félig dolgot, vagy immel-ámmal, tessék-lássék valamit. Próbáld ki: a munkahelyeden végezd így a munkát, vajon a főnök (helytartó) megjutalmaz-e érte, vagy esetleg úgy fog hozzád állni, amit nem kívánsz magadnak. Ha Isten Úr és Király, akkor mennyivel inkább kell neki teljes szívvel szolgálnunk.

  6. Gabor szerint:

    Mondjuk valamiért azt gondoltam, hogy több hozzászólás lesz a témában…

  7. admin szerint:

    Gabor írta:

    Ha valóban Úr a szívedben, akkor nem adhatsz neki hibásat, vagy félig dolgot, vagy immel-ámmal, tessék-lássék valamit… Ha Isten Úr és Király, akkor mennyivel inkább kell neki teljes szívvel szolgálnunk.

    Kérdés, hogy szolgálunk-e? Kérdés, hogy a kereszténységünket, a kereszténységet eszközként használjuk-e, vagy igazi, megküzdendő célnak tekintjük? Hozunk-e áldozatot, csak annyicskét, hogy a társunkat nem hagyjuk magára egy ilyen kezdeményezésben? Vagy csak egyszerűen nem kaptunk semmit? Vagy kaptunk, de annyira nem fontos, hogy a másiknak elmondjuk? Vagy csak vakot, sántát kaptunk, amit gáz idehozni? Vagy… Vagy… Vagy… Vagy csak ilyen buta kérdésekre futja?!

  8. Gabor szerint:

    @ admin:
    Kösz, Attila. Szerintem az ok inkább ott lehet, hogy még nem vagyunk ennyire digitálisak, ill. hogy a komment élő könyvjelző még a kevesebb számú digitálisnál sincs bekapcsolva. Így amikor feltettem a cikket, akkor esetleg kapott róla jelzést, de azóta elfelejtődött. Lehet fel kellene tennem a cím oldali ajánlóba, akkor jobban szem előtt lenne…

  9. Gabor szerint:

    „…az istenek, akik nem laknak együtt a testben élőkkel” (Dán2,11)

    Szerinted is így van? Vagy te is naponta tapasztalod, ennek az az ellenkezőjét? Hogy van Isten, aki igenis együtt lakik, sőt együtt él mindazokkal akik őt beengedik az életükbe:
    „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel3,20)

  10. Gabor szerint:

    „Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Szószthenész, a testvér” (1Kor1,1)

    Pálnak micsoda titulusa van: „Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola”. Szószthenésznek csak egy szó: „a testvér”. De ez nagyon jól jellemzi az Egyház építésében szükséges embereket: kellenek az apostolok, mert irányt szabnak, alapot vetnek, de „a testvér”-ek nélkül mégsem tud megvalósulni Isten Királysága itt a földön.
    Ezért ha te csak „a testvér”-nek érzed magad, tudd ezt a megszólítást itt a Biblia rögtön az apostol után tette…

Kérlek, írd meg a véleményed!