Gender őrület helyett

március 15, 2010    
Kategória: Kitekintés

A web kifürkészhetetlen titka, hogy bizonyos dolgok szárnyra kelnek, bizonyosak az érdektelenség homályába vesznek. Nagy-nagy titok, hogy mi motivál cikk írót és olvasót, hogy tollat vagy klavit ragadjon, felpezsdült gondolatait továbbítandó… Vajon Tomka plébános úr kiváló cikkének a címében ha a „gender” helyett egyszerűen a „nem” szerepelt volna, akkor is ilyen hatása lett volna? Kicsit az a gyanúm, hogy nem. Vajon hányan olvastátok XVI. Benedek 2008. decemberében(!) elhangzott beszédét, ahonnan a gondolat gyökeredzik? Ugye a forrást néha nem árt elolvasni. Sehol nem találtam (ha valaki rálel, elküldhetné a linkjét).

Ennyit most a genderről. Beszéljünk valami másról: a tavaszról, a megújulásról, új életekről, Isten csodálatos alkotásáról, mellyel sokkal ritkábban találkozunk, mint amennyire az megérdemelné. A minap tettünk erre egy kísérletet.

Magdikáékkal ellátogattunk Csitárra, amelyről persze mindenkinek a csodaszép népdal jut az eszébe a híres hegyekkel. (Egyébként tudjátok, hol vannak a Csitári hegyek? Szlovákiában, Nyitrától kicsit észak-keletre a Tribecs-hegység déli részén.) Most tehát nem Szlovákiában voltunk, hanem egy apró falucskában Balassagyarmattól néhány kilométerre. Hegyek sem voltak, csak egy domb, mely a helyi legenda szerint, egy hajdani földvárat rejt magában. A Kerek-domb egyik felén a szorgalmas, kedves Várkonyi család él sok-sok gyerekkel, a másik felén pedig a báránykáik és kecskécskéik, akiket is elhatároztuk, hogy meglátogatunk.

Az elvonuló tél nyomain átevickélve értük el úti célunkat, a szellős karámot, ahol a bégetős-mekegős társaság lakott. A kicsi állatkák koruknak, helyzetüknek megfelelően szeparálva élnek itt, hogy az újszülöttek békésen fejlődhessenek az anyukájukkal, hogy az „iskolások” táplálékát ne „szajrézzák el” a kitanult idősek, hogy a bak ne tehessen kárt az ide látogató vendégben, vagy a gazdaasszonyban. (Igazi tekintélye csak a gazdának van előtte…)

Az állatkák barátságosak, mert látszik, hogy szeretik őket. Gondozóik egyenként ismerik mindegyiket. Figyelik, hogy mindegyiknek jusson törődés, és ha valamelyik kicsi botor elkeveredik az anyukájától, és az tévedésből nem fogadja vissza, arról külön gondoskodnak. (Úgy tűnik, ezek a kis árvák válnak végül a kedvencekké a hálájuk, és a szelídségük miatt.)

Megdöbbentő, hogy mindegyik báránynak, kecskének látszólag saját egyénisége és okos tekintete van. Rend, hierarchia uralkodik közöttük, melyet kisebb-nagyobb „koccokkal” alakítanak ki, komolyan soha meg nem sértve egymást.

A sok-sok simogatást követően, már csak egy volt hátra, melyiket vigyük haza birkapörkűttnek? A kicsi foltos feketét? A szelíd tekintetűt, vagy a kíváncsi hófehéret? Mit mondjak, mindnyájan ottmaradtak. Hoztunk helyettük fél kiló kecskesajtot.

És hogy mi köze van a kecskéknek a genderhez? Talán annyi, hogy nagyon fontos, hogy az állatok szépek, egészségesek legyenek, ami nagy mértékben függ attól, hogy kinek, ki az apukája. Ezt egy kicsi jóindulattal a gazda szem előtt tartja, a többit a báránykák és kecskécskék, valahogy nagyon jól tudják – ahogy ez most tavasszal éppen látszik. Lehet, hogy csak nekünk sikerült elfelejtenünk? Ezért kell mostanság genderezni?

J.A.

Még egy csomó birka itt!

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

Egy válasz   “Gender őrület helyett”
  1. Gabor szerint:

    Az biztos, hogy így figyelem felkeltőbb a cím, még ha a tartalomhoz semmi köze sincs. Bár azt hordozza magában, hogy eredeti problémát bagatelizálja.
    A pápának az említett beszédét én sem találtam, de nem is az volt abban a cikkben a lényeg, nem azon állt az egész mondanivaló (bár így a bevezetés hitele csorbult egy kicsit – ha tényleg nincs, nem csak mi nem találjuk).

Kérlek, írd meg a véleményed!