Horváth Balázs: Gondolatébresztő a végidőkről

április 30, 2011    
Kategória: Tanítás

avagy Jézus visszajövetelének feltételezhető időzítése

Horváth Balázs

Bevezetés

Talán nem véletlen, hogy az alábbiakban leírt felismerést éppen Húsvét – azaz Krisztus halálának és feltámadásának – ünnepén értettem meg (2009-ben), amikor kisfiammal épp a Lukács 24-et olvastuk.

Lk. 24,44-48 „Majd így szólt hozzájuk: „Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban.” Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt nekik: „Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk.”

János apostol ugyanezt az eseményt így jegyezte fel:
Jn. 20,22-23 „Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.”

Tehát a Jézusból tanítványokba „lehelt” Szent Szellem volt az, akinek jelenléte megnyitotta a tanítványok értelmét, hogy megértsék az Írásokat, azok jelentését, összefüggéseit és időrendjét. Ma is a Szent Szellem segít ebben, és izgalmas, amikor ezt személyesen megtapasztaljuk.

1Kor. 2,9-10 „Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.”

A Lk.24. mindig is kiváncsivá tett, nevezetesen hogy melyek lehetnek azok az ószövetségi prófétai igék, melyek Jézus életére, különösen halálára, feltámadására és visszajövetelére vonatkoznak. Szívesen ott lettem volna az emmausi úton, amikor Jézus az Írások elejétől a végéig elmagyarázta a rá vonatkozó dolgokat, melyek hallgatása közben a tanítványok szíve felhevült. Van ebben a témában valami izgalmas, ami engem is felhevít.

Sokadik olvasás után figyeltem fel arra, hogy a Lk.24,46-ban Jézus az Írásokkal kapcsolatban nem egyszerűen a feltámadásának megjövendölésére utal, hanem arra is, hogy az Ósz-i írások szerint éppen harmadnapra kell feltámadnia. Ugyanezt még egy helyen olvassuk Pálnál is:

1Kor. 15,1-3 „Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot … hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és – ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik napon.”

Ez elgondolkodtatott. Vajon hol prófétál az Ósz. erről? Jónás cethalbeli 3 napos utazása lehetne az egyik ilyen támpont (Mt.12,40), de ez nem a feltámadásról szóló prófécia, csupán egy fontos előkép. Van viszont egy ige a próféták egyik könyvében, mely már kifejezetten a feltámadásra vonatkozik, és szerepel benne egy pontos időmeghatározás:

Hós. 6,2-3 „Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte. Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az URat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.”

A különös ebben a jövendölésben, hogy többes számban szerepel. De akkor kire vonatkozik?

3 szellemi alapelv a Szentírás értelmezéséhez

1.

Az ósz-i próféciák értelmezésének, alkalmazásának, érvényességének egyik általános szellemi alapelve a többrétegű, hagymahéj-jellegű beteljesedés („Shrek-alapelv”…). Azaz az elsődlegesen Izrael földi sorsára vonatkozó konkrét jövendölés igen gyakran – másodlagosan – Krisztus földi életében valamilyen módon szintén beteljesedett, és Krisztuson keresztül – harmadlagosan, szellemi síkon – az Egyházra és minden hívő keresztény életére is vonatkozik. Krisztus megtestesülésének célja Izrael és az emberiség sorsával való azonosulás volt (Zsid.4,15), mely hitelesítette Jézus megváltói művét, Krisztus megváltói művén keresztül pedig mindannyiunk számára hozzáférhetővé váltak az eredetileg Ábrahámnak és leszármazottainak adott isteni ígéretek. Egy példával illusztrálom ezt épp a Hóseás könyvéből:

Hós. 11,1 „Még gyermek volt Izráel, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam ki fiamat.” (Elsődlegesen Izraelre vonatkozott.)

Mt. 2,15 „(Jézus) Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam el fiamat.” (Másodlagosan Jézus életében is beteljesedett.)

Harmadszor pedig: Egyiptom a hívő keresztény számára átvitt értelemben a bukott világot jelképezi, amelyből megtérésekor kihívta az Úr. Így válik ez a hóseási ige többrétegűvé.

Ugyanezen elv alapján a Hós.6,2 sem csupán Jézusra, hanem eredetileg Izraelre vonatkozó kijelentés, mely Izrael elhalására és feltámadására vonatkozik, és Krisztusban a hívő szentek számára is ígéret.

2.

A következő 2 igehely egy másik szellemi alapelvről, törvényszerűségről beszél a feltámadás időrendjére vonatkozólag:

1Kor. 15,23 „Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi.”

Kol. 1,18 „Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.”

Tehát a Hóseás 6,2 által említett feltámadás-jövendölés időben először Krisztus életében teljesedett be, de a többes szám értelmében Isten népének életében is be kell teljesednie. Az 1Kor.15,23. szerint a feltámadás következő fázisa tehát az igazak feltámadása lesz, amely az 1Tessz. levélben leírtak szerint egybeesik majd az élő szentek elragadtatásának nevezett üdvtörténeti eseménnyel:

1Thessz. 4,16-17 „Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.”

3.

A harmadik szellemi alapelv az üdvtörténeti korszakok rendjére vonatkozik. A Pünkösdtől elragadtatásig terjedő üdvtörténeti korszak a kegyelem, vagy nemzetek korszaka, mely Izrael átmeneti megkeményedésének, elvettetésének időszaka is. Úgy is mondhatjuk, hogy Izrael átmeneti elhalásának, szunnyadásának az időszaka ez.

Róm.11,25 „…a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.”

A nemzetek kegyelmi korszakának vége tehát Izrael helyreállításának, felébredésének kezdete is lesz egyben. Tehát az elragadtatást és az igazak mennyei feltámadását Izrael népének szellemi felébredése, megelevenedése, földi feltámadása fogja követni. Ezt most jelen tanulmányban nincs mód részletesen kifejteni.

A Hóseás 6,2 értelmezése

Ezek alapján hogyan kell értelmeznünk akkor a Hós 6,2. többesszámát és időmegjelölését Isten népével kapcsolatban? Az egyik jelentés szerint Isten népe Krisztusban, Krisztussal együtt meghalt e világ számára, és Krisztusban, Krisztussal együtt feltámadt az örök életre:

Ef. 2,5-6 „…minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! – és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért…”

Eszerint tehát a Hós.6,2 ígérete a feltámadás időmegjelölésével Krisztusban vált többes számúvá.

A fentiek alapján viszont létezik egy másik megközelítése is a Hós.6,2. értelmezésének és jelentésének, mely nem helyettesíti, hanem kiegészíti az előző magyarázatot. Ebben a másik értelmezésben Izrael és a nemzetek üdvtörténetére vonatkoztatva a 2. és 3. nap jelentését egy isteni időszámítás, időkonvertálás szemszögéből kell megvizsgálnunk, mely az Úsz-ben kifejezetten az Úr visszajövetelével összefüggésben szerepel (de valójában az Ósz-ből, a Zsolt.90,4-ből átvett isteni időszámítás):

Zsolt. 90,4 „Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.”

2Pt. 3,2-4.8 „…hogy eszetekbe jussanak a szent próféták előre megmondott szavai, és apostolaitoknak az Úrtól és Üdvözítőtől kapott parancsolatai.

Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek,

és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.”…

Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap.”

Tehát valószínűsíthető, hogy a Hós 6,2 Izrael és a nemzetek üdvtörténetére vonatkoztatva nem szó szerint, hanem egy isteni időszámítás szerint értelmezendő: „Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket” – azaz 2000 év múltán életre kelt, a 3. évezred beköszöntésekor föltámaszt. Ez a jelentés azáltal is megerősítést nyer, hogy a Hós.6,2-3 a feltámadásra vonatkozó ígéretet összekapcsolja az Úr biztos eljövetelével: „Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket… Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk…” (Ld. ismét 1Thessz. 4,16-17.)

Nem kívánom e helyen részletezni az idők jeleit, de az evangéliumi kereszténység általános vélekedése szerint Jézus visszajövetele a küszöbön van. A globalizációs tendenciák a világpolitikában, a világgazdaságban, a katonai konfliktusokban, a virtuális pénzvilág kialakulása, a hírközlés, a televízió és az informatika világátformáló térhódítása, a modern személyazonosító rendszerek korának eljövetele, valamint a természeti katasztrófák, a válságok, az energiahordozók vészes fogyása, végül pedig Izrael államának létrejötte mind a végidők profetikus előjelei, melyek a jelen üdvtörténeti korszak közeli lezárulását vetítik előre. Az egyetlen és legfontosabb be nem teljesült előfeltétele Jézus visszajövetelének az evangélium eljutása minden etnikumhoz, népcsoporthoz, a Királyság evangéliumának világméretű hirdetése (Mt.24,14). Bár az elmúlt évtizedek drámai előrehaladást hoztak a nemzetek, nemzetiségek elérése tekintetében, ez az egy feltétel még mindig nem teljesült maradéktalanul, különösen az iszlám és más világvallások által uralt régiókban.

Vajon pontosíthatók-e az elragadtatás időzítésével kapcsolatos sejtéseink? Tudjuk, hogy az első és második ezredforduló előtt a világ is világvége hangulatban volt, de ezek a várakozások nem teljesültek. Nem csoda, hiszen Jézus megígérte:

Mt. 24,50 „…megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja.”

Jézus ügyelt arra, hogy a meg nem tért világ ne ismerhesse fel az Ő időzítését és szándékait.

Van azonban még egy figyelemre méltó dolog. Az emberi időszámítás szerint ma 2009-et írunk, melyet Jézus feltételezett születésétől számítunk. Isten kronológiája szerint azonban az új üdvtörténeti korszak (az Új Szövetség, a kegyelem, az Egyház avagy a Szent Szellem korszaka) nem Jézus születésekor, hanem halála és feltámadása által vette kezdetét. Ha még beleszámoljuk a Jézus születésének feltételezett időpontjával kapcsolatos 5-6 éves tévedést, akkor Jézus kb. 29-32 közötti időszakban halt meg, azaz kb. 1980 évvel ezelőtt (Nagy Heródes bizonyíthatóan i.e. 4-ben halt meg, akinek halála előtt max. 2 évvel születhetett Jézus – Mt.2,16.).

Azt állapíthatjuk meg, hogy az isteni időszámítás és bölcsesség szerint a feltámadás 1. zsengéje
óta még csak mintegy 1980 év telt el, ami lehetővé teszi, hogy a Hós.6,2 (általam valószínűsíthető értelmezése) alapján akár 20 év múlva, vagy hamarosan az után megtörténhessen az igazak feltámadása, ill. Izrael nemzetének felébredése 2000 éves álmából.

Jelen sorok írója a végidők prófétai kijelentésének értelmezésével kapcsolatban azon a szilárd véleményen van, hogy Jézus 2. eljövetele valójában 2 külön eseményt takar, amelynek kifejtésére itt most csak dióhéjban van lehetőség: az 1. esemény az elragadtatás, az igaz hívők feltámadása és Jézus földről nem látható eljövetele a levegőégig Egyházáért. Ezt követi a 7 éves „vég”-idő, melynek végén Jézus látható módon megjelenik dicsőséggel, megítéli a nemzeteket, Jeruzsálemben megalapítja az 1000 éves békeuralmát, Izraelt pedig „felébreszti” 2 évezredes szellemi álmából, és méltó helyére teszi a világ nemzetei között. Attól függően, hogy a Hós.6,2-t melyik esemény időzítésével hozzuk időrendi összefüggésbe, a Gyülekezet elragadtatása a mennybe megvalósulhat akár 20 év múlva is, de akár ennél még 7 évvel korábban is…

Személyes következtetések

Személyes véleményem, hogy a hátralévő néhány évtized az Úr hosszútűrésének időszaka, amelyben lehetőségünk van saját életünk radikális megszentelésére és a küldetésünk radikális betöltésére: az elveszettek tömegeinek megmentésére. A hátralévő idő a vőlegény „késlekedésének” időszaka
(Mt. 25,5-6).

2Pt. 3,9-11 „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj … Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek…”

Úgy gondolom továbbá, hogy nem idegen Isten gondolkodásától, hogy a hivatalos időszámítás egyetemes bevezetése által maga Isten szándékosan rejtette el az istentelen, humanista, magát okosnak tartó emberiség elől az idők valódi, isteni kronológiáját, hogy az apokaliptikus eseményeket ne lehessen emberi logikával kikövetkeztetni. Amikor már senki nem fogja pusztán a kerek évszám közeledése miatt várni a világ(korszak) végét, merthogy távolodni kezdünk az ezredfordulótól, és beteljesedik, amit Péter apostol jövendölt a 2Pét.3,4-ben, valójában akkor jön majd el a vég, mint éjjel a tolvaj.

Lk. 10,21 „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak.

Én személyesen úgy hiszem, hogy mi vagyunk az utolsó nemzedék, akinek a nagy futóversenyben a célba kell bevinnünk a régiektől átvett stafétabotot. Simeonhoz hasonlóan ma is létezik egy nemzedék, aki a Szent Szellemtől kapott kijelentést, hogy „…nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.” (Lk.2,24-25)

Az itt leírt gondolatsor végkövetkeztetése természetesen nem tekinthető biztos kinyilatkoztatásnak, csupán bátorításnak, figyelmeztetésnek és gondolatébresztésnek.

Abban is hiszek, hogy a Szent Szellem akkor nyitja meg értelmünket az Írások bizonyos elrejtett igazságainak, összefüggéseinek, apokaliptikus jövendöléseinek, azok időrendjének megértésére, amikor azok aktuálissá, időszerűvé válnak. Ezért is kezdtem ezt a tanulmányt azzal a megállapítással, hogy nem tartom véletlennek, hogy ezt a gondolatsort épp Húsvét napján, azaz Krisztus halálának és feltámadásának ünnepén értettem meg, amely események az „utolsó idők” (mintegy 2000 éves??) üdvtörténeti korszakának kiindulópontját jelentették.

Én feltettem magamnak a kérdést: mit fogok tenni földi életem hátralévő néhány évében?

Hós. 6,2-3 „Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte. Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az URat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.”

A kedves olvasónak ezt az egyet tanácsolhatom: törekedj megismerni az Urat!

Horváth Balázs

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

Egy válasz   “Horváth Balázs: Gondolatébresztő a végidőkről”
  1. Pap Andrea szerint:

    Köszönöm, hogy Balázs megosztotta velünk ezeket a gondolatokat.
    Időszerű és továbbgondolásra késztető.
    Bennem még azt is elvégezte, hogy az Ószövetséget újból egy olyan könyvként olvassam, ami Jézusra mutat.

    Áldást nektek!