Halál és menyegző

május 24, 2012    
Kategória: Misszió, Vajdaság

Ha címet szeretnék adni az elmúlt hétvégénknek, akkor két szó jut az eszembe, halál és menyegző. Még mindig kavarognak bennünk az érzelmek, de egyet biztosan tudunk, hogy Isten jó, és soha, de soha nem téved.

Szombaton Joe elhozta a gyülekezeti házhoz a legjobb barátját, Robit. Robi juhász, keveset van emberek között, egy nagyon kedves 31 éves fiatalember. Ő is drogozik, de nem annyira, mint Joe és Ramóna drogoztak. Robit nagyon megérintette, hogy egy hónap alatt milyen sokat változtak Joe és Ramóna, Ő is ezt akarta az életébe. Kért egy szerb Újszövetséget. Elmondta, hogy miközben a nyájra vigyáz lesz ideje olvasni, nagyon szeretne egy olyan munkahelyet, ahol emberek társaságában van. Örültünk Robinak, nem most volt először a gyülekezetben az egyik elmúlt alkalmon eljött a gyülekezetbe is, és átadta a szívét az Úrnak, akart változni, de segítségre volt szüksége. Ezután mentünk a Községházára, ahol megtörtént Joe és Ramóna polgári esküvője. Nagyon boldogok voltunk, hogy ez a fiatal, mindenki számára reménytelen pár rendezni akarja az életét. Senki nem hisz benne, hogy ez nekik sikerülhet, 15 év heroin után.

(A képek után a cikk folytatódik)

[svgallery name=”2012_05_24_halal_es_mennyegzo”]

Este még családokat látogattunk és lelkigondoztunk. Reggel készülődtünk a 10 órás Istentiszteletre melynek keretében tartottuk meg a gyülekezeti menyegzőt. Akkor hallottuk a fel nem fogható hírt: Robi meghalt. Valószínű túladagolásban. Este már nem jó állapotban érkezett meg Robi Joékhoz, éjjel rosszul lett, hiába jöttek már a mentők Robin már nem tudtak segíteni. Ott halt meg a házukban hajnal 01:30-kor. Nagyon megviseltek voltunk, de talán Joe és Ramóna a legjobban, akik nem is aludtak. A menyegzőt megtartottuk. Kimondhatatlanul nehéz volt Gábornak.

Az Ige azt mondja, hogy mindenkor hálát adjunk, meg kell tanulnunk minden pillanatunkat az Úrra bízni, és hálát adni. Arra tanít szüntelenül az Úr minket, hogy mikor nem értjük a dolgokat és felfoghatatlan események történnek, akkor kell leginkább hálát adni. Nem könnyű, de mindenre van erőnk a Krisztusban, aki megerősít minket, és valóban nehéz helyzetekben érezzük a legjobban, hogy csak Ő tud megerősíteni, az emberi segítség hiábavaló.

Újra még inkább megerősödött bennünk, hogy milyen nagy szükség van egy drog rehab központra. Meghalt egy 31 éves kedves fiú, aki akart változni, de nem volt számára egy olyan hely, ahol foglalkoztak volna vele, ahol segítséget kaphatott volna. Azt is látjuk, hogy Joenak és Ramónának is szükséges elmenniük Péterrévéről, mert meg vannak bélyegezve, és a baráti társaság nem hagyja őket, szükséges kiszakadniuk az eddigi társaságukból.

A Szabadka melletti tanyára, ahol dog rehab központot szeretnénk létesíteni, mehetnének, de az sem jó, ha egyedül vannak. Emellett nincs villany, és csak kút van a telek aljában, és a dombra kell felvinni a vizet. Szemeinket felfelé emeljük, tudjuk, hogy onnan jön a segítség. Jézus szereti a bűnösöket, az Ige azt írja róla, hogy a bűnösök barátja, mindig is vonzotta magához az őszinte embereket, kik nem voltak gyávák, és beismerték, hogy bűnösök, rajtuk tudott segíteni Mesterünk. Ez nem változott meg. Bízunk, imádkozunk. Kérünk, hogy te is imádkozzál ezekért drága emberkért, kik annyira fontosak voltak Isten számára, hogy az egyetlen Fiát oda adta értük, akár csak érted. Valamint azért is, hogy a villanyt be tudjuk vezetni a tanyára és a vizet is fel tudjuk vinni a házba, legyenek odaszánt, hűséges munkatársaink ebben a nehéz szolgálatban.

„Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg.” (Ezékiel18,28)

Élvén éljünk, és ne legyünk élve halottak!

Szeretettel,
Etelka és Gábor

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Kérlek, írd meg a véleményed!