Hóvihar és gyógyulások

február 13, 2014    
Kategória: Misszió, Vajdaság

Ha hála van a szívünkben, akkor mindig többet fogunk szolgálni, mint, amit a kötelesség diktál. Jézus azt mondja, hogy, aki egy mérföldre kényszerít, azzal menj el kettőre, erre a hálás szívű emberek képesek. Az Ige parancsolja, hogy hálásak legyünk. Egy régi római mondás szerint, ha valakiről el tudod mondani, hogy hálátlan, akkor minden rosszat elmondtál róla. Érdemes ezen elgondolkodni. Milyen emberek vagyunk? Örök divat a morgás, a panaszkodás, az elégedetlenség, a kritizálás, de Isten Igéje felszólít minket, hogy adjunk hálát az Úrnak magasztaljuk az Ő nevét hirdessük a népek között nagyságos dolgait, mondjuk, hogy nagy az Ő neve! Sőt! ” Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” Nagyszerű , hogy nem kell e világ gondolkodása szerit élnünk. Dönthetünk, hogy szabadok vagyunk vagy nem.

Csütörtök reggel elindultuk a Vajdaságban, hogy 14 családnak élelmiszer csomagot vigyünk. A tél miatt nincs munka, sokan nélkülöznek, sőt éheznek is. Az egyik családnál, ahol egy idős beteges házaspár él újra megtapasztalhattuk, az igazi képmutatás nélküli hálát az Úr felé. Sírva mondta el az idős asszony, hogy aznap már ebédet sem tudott főzni, mert nem volt miből. Váratlanul érte, hogy élelmiszert és mosóport tudtunk nekik vinni. Nagyon meghatódott, és nagyon hálás volt az Úr gondoskodásáért. Majd elmesélte, hogy az előttük lévő úton egy kocsi a hóban megakadt, és segítségre volt szüksége. Segítséget vitt a számukra. Elcsodálkoztak, és megkérdezték tőle, hogy hívő-e és kiben hisz. Elmondta, hogy ő az Úrban hisz. Megkérdezték, és még miben? Hát gyermekem még a Mennyországba, felelte. A férfiak kimosolyogták, és azt mondták, hogy bizony a Mennyország itt van a földön. A válasz erre ez volt. Gyermekem, én nem tudok írni olvasni de mégis a szívemben tudom, hogy a Mennyország oda fent van.

A korinthusi levél azt mondja, hogy a „Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.„ Jézus ölébe ültette a gyermekeket és nagyra értékelte egy vak koldus hitét, csodálatos, hogy a saját Szellemét küldte el belénk és láthatunk és érthetünk, habár a tudásunk nagyon gyatra, homályos és részleges, de már ez is milyen szédítően szép! Beleszerelmesedtünk Jézusba, nincs ennél jobb és ez hajthat minket, egy testként épülünk, és nemsokára, mint ékes Menyasszony ott fogunk állni a Vőlegényünk előtt, micsoda pillanat lesz!

Estére nagyon elfáradtunk, a hó és a hideg szél egyre nagyobb lett, a bőrünkig éreztük a hideget. A lábam szó szerint remegett. Este még egy hálaadó dicsőítő alkalmat tartottunk Péterrévén, olyan jó volt testvéri közösségben lenni. Mikor elindultunk a szél és a fagy már szinte járhatatlanná tette az utakat. Úgyis mondhatjuk, minden túlzás nélkül, hogy nem látszott az út a hóviharban és az odafagyott jégen pedig csúszkált a kocsi, imádkozva szinte lépésben értünk a határhoz, hálás volt a szívünk, örömet vihettünk és az Úr megőrzött minket. Másnap lezárták a hó miatt a Szerb határt.

Tegnap már át tudtunk menni.

Az elmúlt hetekben nagy bizonyságok történtek mind a horgosi mind a péterrévei gyülekezetekben. Az egyik csodálatos bizonyság, hogy az egyik drága Testvérünknek a bal karja teljesen lebénult. Már 3 hete volt ilyen állapotban, imádkoztunk érte, és Gábor a végén még hozzátette, hogy legyen a te hited szerint. Ez hirtelen nagyon mellbe vágta, tehát ehhez a csodához most az ő hitére is szükség van. Teljesen meggyógyult a testvérünk szabadon fájdalom nélkül mozgatja a karját.

A másik gyülekezetben tanítás közben észrevette Gábor, hogy valami baj van az egyik testvérnővel. Megkérdezte tőle, hogy mi a baj. Azt mondta, hogy majd elájul olyan erős fájdalom van a füleiben, és a nagy hó és hideg ellenére mégiscsak eljött a gyülekezetbe, de egyre rosszabbul van. Gábor imádkozott érte azonnal, és az ima hatására jobban lett, tudott már figyelni, de később látszott, hogy még nem teljesen múlt el a fájdalma. Az újabb ima után teljesen elhagyta a fájdalom és úgy ment el haza, hogy azt is elfelejtette, hogy volt. Mikor erről bizonyságot tett a gyülekezetben elmondta, hogy nemcsak Dávidnak és a bibliai hithősöknek lehetséges csodákban járni, hanem nekünk is.

A másik testvér elmondta, hogy a böjti időszakban rájött, hogy függő lett egy játéktól, amelyben halakat kell etetni, hogy életben maradjanak, de ez elvonta az idejét az Igétől és a tennivalóitól, mert egy virtuális játékot valóságként élt meg. Döntött, hogy a virtuális halak meghalnak, mert ő a valódi valóságban akar élni.

Egy másik szolgáló testvérünk már régóta imádkozott, hogy rendeződjön az anyagi élete, ehhez nagyon szeretett volna egy magasabb angol tanfolyamot elvégezni, ami által munkát kaphatna. A Római levélből bátorítást kapott, hogy a próbák ellenére mindig bővölködjön a reménységben a Szent Szellem ereje által, ne a problémák határozzák meg az életét, hanem az Istenbe vetett bizalom. Habár azt a tanácsot kapta hitetlenektől, hogy egy idő után már ne reménykedjen. Januárban el tudta kezdeni az iskolát, Isten egy támogatáson keresztül kirendelte számára ezt a pénzösszeget. A második tanítás után az iskola szeptembertől állást ajánlott neki.

További betegségekből való gyógyulások történtek még, és átélhetjük, hogyha Istenben bízunk, akkor a legjobban tesszük, mert semmi sem valóságosabb, mint a láthatatlan. „Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” 2Kor.4:18.

Legyél gazdag a hitben, a szeretetben bátran!

Szeretettel, Etelka és Gábor

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Kérlek, írd meg a véleményed!