Ifialkalom Őrbottyánban

március 28, 2009    
Kategória: Ifjúság

Muzslai Gábor múlt vasárnap felhívott, és megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem megírni egy beszámolót a náluk töltött emlékezetes két napról. Rögtön igent mondtam. Íme:

Beszálltunk a két buszba és elindultunk. Szerintem a buszúttól mindenkinek az égbe szökött az adrenalin-szintje, néhányan nem bíztak meg a sofőrben, mások pedig jó beszélgetőpartnerekre leltek. Esetleg mindkettő. Péntek este Imafal után az ember az várná, hogy egy csapat fáradt, és laposan pislogó gyereket talál, akik alig várják, hogy valami puha és meleg vegye körül őket. Csakhogy ez az ember nem számolt azzal, hogy ezek mi vagyunk, a Tiszta Szív, az Élő Ige és a Krisztus Gyülekezete fiataljai, (név szerint: Balla Zsuzsi és Ági, Csontos Katalin, Dornyi Dani, Gonda Zsani, Henderson Dávid, Horváth Janka, Kiss Dávid, Lakatos Andris és Anna, Muzslai Barnabás, Jonatán, Naomi és Simeon, Tóth Glória, Tőke Dominika és Ariana valamint jómagam) teljesen éber állapotban, és még csak itt kezdődött a napunk.

Muzslaiéknál, miután mindenki csodájára járt a háznak, és lelkesen üdvözölte a házigazdákat, leültünk a nappaliba, és Gábor ismertette velünk tervet. Fő téma: szerelem. Be kell vallanom, elsőre nem nagyon lelkesedtem érte, talán azért, mert úgy éreztem, hogy minden alkalommal előkerül, és azért mert mindig is bosszantott, az, hogy ezzel kapcsolatban (is) olyan konzervatívak a felnőttek. Szóval kíváncsian vártam, hogy mi lesz.

Elsőként megvacsoráztunk, aztán, bevezetésképpen megnéztük a Szerelem hálójában c. filmet. Félig. Az az igazság, hogy nem nagyon tudtunk figyelni, elvoltunk egymással, mert mégis hogy töltsön az ember két napot egy olyan csapattal, amelynek bizonyos tagjait egyáltalán nem, vagy még annyira se ismeri?
Szóval a film felénél mindenki felvonult az emeletre, ping-pongozni, beszélgetni és… egyebeket csinálni.
A szokásos esti teendők után a társaság nagy része a ping pong szobába tömörült, ahol addigra leterítették a lányok matracait. A lányszobában ezután agyromboló beszélgetés következett-azt inkább nem jegyezném le, hogy mikről. Körülbelül éjféltájban bejött Gábor, hogy TAKARODÓÓ, meg hogy Bencze szeretne aludni, holnap négykor kel, és hogy lennénk-e szívesek csöndben maradni.

Azt, hogy mi történt ilyen tájban a fiúknál, azt nem tudom megmondani, pedig küldtünk felderítő-kommandóst, Lakatos Anna személyében, de nem tudott meg semmi különöset, talán túl kicsi volt a kulcslyuk?

A lányok nagy része hamar mély álomba merült, kivéve azt a néhány szerencsést (szerencsétlent?), akik még az egyre fárasztóbb és idiótább párbeszédekkel boldogították egymást. Végleges csak akkor lett a csend, mikor egy bizonyos leányzó elaludt, nem közlöm a nevét, mert a drága szülei akkor leharapnák a fejét.

Mindenesetre jól összemelegedett a társaság, amire szükség is volt, ugyanis a másnapi témáknak elég személyes hangvétele volt.

Reggelinél mindenkin meglátszottak az alváshiány nyomai, bizonyos időközönként nagyokat ásítottunk, és sokan gyakorolták helyben a nyitott szemmel alvás művészetét. Később Gábor megfogta a kérdés-vödröt (még előző este mondta, hogy a témával kapcsolatos – persze anonim – kérdéseinket beledobhatjuk, és majd megvitatjuk őket)

Elhelyezkedtünk a nappaliban, és elkezdődött a beszélgetés. Mindenki nagyon igyekezett ébren tartani magát, és ez (amint a képeken is látszik) nem mindig sikerült.

Utólag megállapíthatom, nagyon hasznos volt számunkra ez a délelőtt. Beszéltünk a kapcsolatokról általában, a barátságról, az önértékelésről és arról, hogy a többi ember véleménye mennyit jelent nekünk. Ezekkel kapcsolatban kitöltöttünk önértékelési teszteket, és örömmel közlöm, hogy mindenkinek a legjobb zónákba estek a válaszai, a csapat minden tagja kiegyensúlyozott, és harmonikus életet él Jézussal.

Megtudtuk, milyen nehéz saját magunkról verset írni (azóta sincs kész…), megismertük a rizsfőző fiú történetét, és természetesen a szerelemről is szó volt. Az egész tanítás a Biblián alapszik, és szerintem (már amikor épp nem aludtunk) egész sokat megértettünk belőle. A szerelemről ezután konkrétabban is beszéltünk, a kérdés-vödör kiürítésénél. Sok kérdés volt, aktuálisak, és nem annyira témába vágóak, de a legnépszerűbb téma a „Léteznek-e vámpírok? És ha igen, össze lehet-e jönni velük?”-dilemma volt. Nem is tudom, hogy ez kinek olyan életbevágóan fontos (khm, khm), de még erre a kérdésre is kaptunk választ. Gáborék alaposan felkészültek.

Ezután ebéd következett (:D), majd pedig kihirdették, hogy szabadfoglalkozás van. (:D:D:D) A társaság egyik része ezután kalandos(…) sétára indult Őrbottyán utcáira, valamint a veszedelmekkel teli kiserdőbe. Nagy élményekben volt részünk, például dimenziókapukat láttunk, Dávid előadásában meghallgathattuk „A tükör előtt” c. prózát (:D), illetve Katalin színrevitelében a „Bóbita” c. dalt.

Mikor hazaértünk (közben megsirattunk egy rozoga hangfalat), volt, aki leült Hamupipőkét nézni, és volt, aki felment pinpongozni (A Simeon-H. Dávid páros 2 lánycsapatot is megvert…) Nagyjából eddig tartott, mert utána már csak összecsomagoltunk, és indultunk vissza, a gyülibe.

Szerintem nagyon is szükségünk volt erre a két napra, egyrészt, hogy még jobban megismerjük egymást, másrészt a tanítás része is fontos volt, úgy gondolom, akadt, akinek ez időszerű volt.

Indulás előtti közös ima...

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Kérlek, írd meg a véleményed!