Katalin kopog?

november 25, 2009    
Kategória: Kitekintés

Szókratész

Szegény Szókratész, mit szólna, ha betévedne egy TESCO-ba?

Amikor az athéni piacon az áruk roppant tömegét szemlélte Szókratész, gyakran ezt mondta magában: „Mennyi mindenre nincs szükségem.” Ezzel a Diogenésztől származó idézettel kezdte ma délelőtt az Akadémián Pálinkás József elnök, „A GDP-n túl” című konferencián, köszöntőjét, ahol a meghívottak bolygónk jövőjével kapcsolatban folytattak eszmecserét.

Bonyolult közgazdasági, ökológiai, kulturális ismeretek nélkül is könnyen be lehet látni, hogy az emberiség, a létszámának növekedése és az életmódja miatt olyan pontra jutott, mely súlyosan veszélyezteti saját jövőjét. Krisztus korában 300 millió, 1825-ben (amikor az Akadémiát alapították) 1 milliárd, ma 6.7 milliárd ember él a Földön. A várható csúcs 2080. körül, talán 8-10 milliárd lesz.

Németh Tamás és Vida Gábor

Egy agrokémikus és egy ökológus, akiket ilyenkor elég rossz hallgatni

Nagy gond, hogy a jelenlegi fejlődési paradigma szerint a termelés fokozása, a fogyasztás, a válságokra a megoldás. Elfelejtkezünk a korlátozott lehetőségekről, arról, hogy a Föld erőforrásai végesek. Változásra, változtatásra van szükség. Hogy mi indokolja? Íme, néhány gondolat a konferencián elhangzott előadásokból, főleg Vida Gábor akadémikus és Németh Tamás MTA főtitkár gondolataiból:

A bioszféra hasznos, produktív területe (nem óceán, nem sivatag…) a Földfelszín 18%-a. A termőföld mindössze 4%, melynek területe csökken, minősége a kizsákmányoló gazdálkodástól folyamatosan romlik. (A gabonahozam a századfordulón 1-másfél t/ha volt, ma néhol eléri a 9-10 t/ha értéket.)

Az ökológiai lábnyom

Az ökölógiai lábnyom - ennyi mindenre van szükséged. Tényleg?!

Az ökológiai lábnyom az a terület, mely képes tartósan megtermelni a fogyasztási javakat, plusz feldolgozni a keletkezett hulladékokat. Ez egy emberre vetítve 2.6 ha/fő.

Az ökológiai lábnyom tekintetében az országok között – a fogyasztástól függően – hatalmas különbségek vannak: Az USA polgáré 9.4, az afgáné 0.5, magyaré 3.5 ha/fő. (A sajátotokat kiszámíthatjátok ide kattintva.) A 2005-ös számítások szerint összességében 30%-os volt a Föld túlterhelése, ma már feltehetően 50% körül mozog.

Mit hoz a jövő?

Ma már másfélszeresen túlterhelt a Föld. Melyik utat választjuk a következő 50 évben?

Észre kell venni, hogy a gazdasági termelés további fokozásával a jövő elől vesszük el a lehetőséget, a gyermekeinkre bízzuk, hogy feldolgozzák a széndioxidot, az általunk tönkretett földeket.

CO2 változás

Az utolsó 200 évben drasztikusan megnőtt a CO2 kibocsátás

Az antarktiszi jégtakaró, félmilliárd évet felölelő vizsgálatából kiderült, hogy volt a légkörben CO2 fluktuáció, de a jelenlegi emelkedés – minden korábbi ciklushoz képest – rendkívül magas. A CO2 koncentráció változását a kutatások szerint mindig klímaváltozás követte. Az alakuló klímaváltozás jelei ma már egyértelműek.

A kipusztulási ráta is a csúcson van, fél óránként kipusztul egy faj. (A krétakori kipusztulás (dinoszauruszok) után kétmillió év kellett, hogy a földi változatosság ismét helyreálljon!)

Jó ez így?

A gazdagok és a szegények között, a különbség nő

A leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti különbség folyamatosan nő. Reménytelen arra gondolni, hogy a lemaradtakat a legfejlettebbek szintjére felhozzuk, mert akkor 6 Földre(!) lenne szükség. A saját fejlődésünkkel, másik népek elől vesszük el a lehetőséget.

A MEA legfontosabb üzenete 2006-ból: Az emberi tevékenységek kifosztják a Föld természeti tőkéjét, olyan terhet róva a környezetre, hogy bolygónk ökológiai rendszerében már kérdésessé válik a jövő generációk fennmaradása. Megfordíthatjuk a folyamatot, de csak a jelenlegi kormányzás és a gyakorlat alapvető megváltoztatásával. (1300 tudós a világ minden tájáról)

A média, az oktatás, a civil szervezetek, az egyházak szerepe óriás, hogy az ember legyen felül, ne a gazdaság. Ma a legfőbb érték a gazdaság, mely mellőzi az etikát. A világ az önzést, önmegvalósítást, az egoizmust pártolja, a közösségi gondolatok háttérben maradnak.

Két scenario van: a gyors, totális katasztrófa, vagy a sok apró csapás, mely észhez téríti az emberiséget. A lassú változással talán el lehet boldogulni, de tenni kell érte!

A Balaton

A 60-es évektől 20 év alatt tönkretettük, 1983-tól 20 év alatt rendbe lehetett hozni

Nicolas Sarkozy, a köztudottan agilis francia elnök másfél évvel ezelőtt létrehozta a Stiglitz bizottságot, melynek feladata az volt, hogy szempontokat állítson össze egy új statisztikai rendszer létrehozásához, mely a most alkalmazott GDP központú helyett, nagyobb figyelmet fordítana a környezetszennyezésre, gyermekeink jövőjének megóvására… (Itt találjátok rövidítve, magyarul.)

Az unokáink fogják használni?

Végleg szögre akaszthatjuk?

A participáció jó érzésével eltelve ballagtam hazafelé a békés, barátságos Duna parton, kedvenc Katalin nevű barátaimra gondolva, akik ma ünneplik névnapjukat. A népi regula szerint, ha Katalin kopog, karácsony locsog. Ha azonban így folytatjuk, nem hiszem, hogy aggódnunk kell a kopogós karácsony miatt, 20 fok körül volt a hőmérséklet…


Vajon nekünk, keresztényeknek vannak-e válaszaink a fent említettekre? Magánemberként, vagy egyházként van/lehet-e tennivalónk? Képesek vagyunk-e függetleníteni magunkat elméletben/gyakorlatban a világ egoista értékrendjétől, a média pressziójától? Ha fontosnak tartjuk a változtatást, képesek vagyunk-e összefogni másokkal, tanulni másoktól? Képesek vagyunk-e az igényeinket korlátozni? Tudunk-e a szokásainkon változtatni, ha igen, miben? Ha van kedvetek, keressük együtt a választ!


Közben megjelent az NFFT honlapján a három fő előadás diáinak anyaga, itt találjátok. (Kicsit sajnáljuk, hogy a hanganyagot nem tették közzé, szívesen ajánlottuk volna azt is…)

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

9 válasz   “Katalin kopog?”
  1. KATALIN-REMÉLHETŐLEG EGYIK A CIKKBEN UTALTAK KÖZÜL:) szerint:

    Köszönöm szépen az értelmes tények/gondolatok közlését…Eszeme jutnak az idősek, akik a háborúk és válságok során megtapasztalták az éhezést és a nélkülözést. Ők később akár meggazdagodva is spórolósak maradtak. Sokáig nem értettem…de mindig imádkoztam, hogy meg tudjam tanulni: mi a fontos, és mit ne tegyek a kosárba…

  2. Pandi szerint:

    Egyetértek az előttem szólóval…
    Fontosnak tartom, hogy amennyire csak lehet, nemcsak az életben kell tudatosnak lenni, hanem akár a vásárlásban is.

    Nem akarok képmutató lenni, így elmondhatom, hogy én nem gyűjtöm szelektíven a szemetet, mert fogalmam sincs, hogy hol vannak szelektív kukák a környéken és ha kicsit is messzebb lennének, mint 1 percre a lakástól,akkor, ahogy ismerem magam már nehéz lenne, hogy még erre is figyeljek.

    DE..
    Imádkozom azért, hogy ez legyen a természetes és legyenek szankciói, ha valaki nem akar így „szemetelni”… pl. nem vinnék el a szemetét. :)

    Svájcban volt egy ismerősöm…nagyon tiszta utcákat látott. S ha te elmersz dobni egy zsebkendőt csak úgy…akkor rádrohan a Polizei. :)

    Fentről kéne szabályozni, aztán az emberek beleszoknának, mert azért mindenki szeretne környezettudatos lenni, de nem egyedül.

  3. Galambér szerint:

    Igen, nagyon fontos, amit Andi mond, nem egyedül kellene környezettudatosnak lennünk, ám valakinek, valakiknek el kell kezdeni a közgondolkodás áthangolását. Nem vagyunk egyedül, legfeljebb nem tudunk egymásról, mert a médiumok jó része ellenérdekelt, hiszen éppen abból a marketing tevékenységből él, melynek során minden felesleges értelmetlen dolgot rásóznak a gondolkodásról már régen leszoktatott publikumra.

    Azt kell elérni, hogy a ma egyesek által irigyelt négy kerék meghajtású böhöm terepjáró Budapesten(!) tiszta ciki legyen, ellentétben a jól karbantartott szép régi autókkal, netán a drótszamárral. A suliban az új göncök helyett a szellemes átalakításokat díjazzák a haverok. A termelés és a fogyasztás ne távolodjon el egymástól ezer kilométerekre, és ismét legyenek helyi specialitások…

    Nagyon fontos, hogy ez csak a fogyasztás racionalizálása, semmiképpen nem a fejlődés megállítása kell legyen. Sokkal nagyobb szükség van a kutatásokra, mint valaha, hiszen azoktól várhatjuk, hogy fizikai környezetünk problémáira sürgős, értelmes választ adjon.

    Na és persze nem ártana az arrogancia helyett a nagystílűség, és előzékenység, a hazudozás és képmutatás helyett minimum az etikus viselkedés.

  4. Pálovics Péter szerint:

    Két súlyos csapda is van itt szerinttem, az egyik a GDP szemlélet. Ez ( gross domestic product = összes hazai termék ) tartalmazza a külföldi cégek magyarországon előállított terméket, de a termelés haszna az anyavállalathoz megy. Ha például a magyaroszágon előállított kokakólát megissza a magyar ember akkor pottyan pár cent az amerikai tulajdonos zsebébe, aki esetleg azt sem tudja, hogy létezik magyarország. Ez a kóla benne van a magyar GDP-ben, de benne van az amerikai GNP-ben is ( gross national product ). A különbség az, hogy hol landol a haszon. Nem a GDP-re van nagyobb szükségünk, hanem GNP-re, hogy ne legyünk zsellérek a saját földünkön.
    A másik:
    A médiából az folyik, hogy helyreáll a fenntartható növekedés, erős Forint, stb… Arról nincs szó, hogy ha erős a Forint akkor a munkánkat nem tudjuk eladni még belföldön sem. A termelés már így is a nyugati világból átköltözött keletre, talán az egyész nyugati világ a tőzsdéből akar élni ? Vagy a fogyasztásból ? Ebből csak a kereskedők tudnak megélni.

  5. Gabor szerint:

    Kiszámoltam: 2,86 hektár a lábnyomom, akkor a magyar átlag alatt vagyok, már elkezdtem örülni, amikor rájöttem, hogy ez 28600 m2, vagyis több mint 70x akkora mint a telkem. Szép nagy lábnyom… :-(

  6. Galambér szerint:

    Gabor írta:

    több mint 70x akkora mint a telkem

    Jól látod, ezért kell elvitetned a szemetet, mert a telked messze nem tudja feldolgozni.

    Régen a trágyadomb volt a felesleges dolgok helye, amit aztán tavasszal vagy ősszel kivittek a földekre. A nagyszüleinknek egy év alatt keletkezett annyi vissza nem forgatható hulladéka, amennyi nekünk kevesebb mint egy hét alatt jön össze.

  7. Galambér szerint:

    Azt reméltem, hogy több vélemény érkezik a jövővel kapcsolatos elképzeléseitekről: van-e a keresztényeknek teendője ezzel kapcsolatban? Kell-e egyáltalán foglalkozni a dologgal, hiszen a végidőket éljük? Netán meg kell-e próbálkozni, hogy gyerekeink, unokáink életkörülményeit biztosítsuk egy olyan széleskörű összefogással, melyre a történelem során még nem volt példa? Tudunk-e, hajlandók vagyunk-e, szükséges-e lemondani kényelmünkről, jól bevált fogyasztói szokásainkról, a szelektív hulladékgyűjtésen túl (ami természetesen szintén fontos)?

  8. Gabor szerint:

    Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják. Az ÚR jelentette ki ezt az igét. Gyászol, hervad a föld, elalél, hervad a világ, elalél a magas ég a földdel együtt. Gyalázatossá tették a földet lakói, mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget. (Ézs24,3-4)

    Amit most látunk magunk körül pár ezer évvel előbb megíratott. Alapvető változást a folyamatban nem tudunk tenni, max. csak lassítani, mert a bűn miatt viselkedik így az ember.

    Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idõk jönnek. Az emberek ugyanis önzõk, pénzsóvárak lesznek, dicsekvõk, gõgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerõk, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. (2Tim3,1-4)

    Ez a helyzet.

  9. Galambér szerint:

    December 25. 17:19 van. Odakint zuhog az eső, dörög és villámlik. Eszünkbe ne jusson tenni ellene valamit. Ez tényleg a hülyeség kora. Remélem, egykor büszkék lesznek ránk a gyerekeink, szép kis örökséget hagyunk rájuk…

Kérlek, írd meg a véleményed!