Kik azok a kelabitok?

október 15, 2009    
Kategória: Kitekintés

Most egy kicsit messzebbre tekintünk a szokásosnál… Mit gondoltok, nagyjából Debrecen felé indulva 10,200 kilométert haladva hová jutunk? Irtó kíváncsi vagyok, hányan találtátok el, hogy valahol a Maláj – Indonéz határon, Borneó őserdeiben landolunk. Ide kalauzolt el bennünket egy esti előadás erejéig Nyíri Bori régész barátunk, aki a Cambridge-i Egyetem szervezésében három évadot dolgozott ebben a különleges világban.

Pongo pygmaeus pygmaeusMi is jut az eszünkbe erről a távoli, egzotikus országról? Nekem, nem sok minden. Ha esetleg Nektek sem, akkor most gyorsan bepótoljuk: Például az (eltűnő) ősredő az orángutánokkal, az 1970-es évekig(!) ügyködő, tetovált fejvadászok, Sandokan a maláji tigris, aki sohasem élt, ellentétben Xántus Jánossal, akinek párját ritkító borneói etnológiai gyűjteménye lett a Néprajzi Múzeum alapja. (Xántus egyébként korábban Amerikában földmérősködött egy Henry-féle karabéllyal felszerelve, és a legenda szerint May Károly róla mintázta egyik gyermekkori kedvencünk, Old Shatterhand alakját.)

RafflesiaBorneón terem az orchideák mellett a rafflesia, világ legnagyobb, ám dögszagú virága. A dzsungelt törpe elefántok, a szarvascsőrű, vagy orrszarvú madár, és a 2007-ben(!) felfedezett erdei orrszarvú, no meg a mókás képű nagyorrú majmok lakják.

Még otthon is összefuthattok valamivel, ami nagyjából erről a környékről származik: ezek a fahéj, feketebors, szegfűszeg és a hajdan méregdrága szerecsendió. Ez utóbbiról az járja, hogy az angolok Új-Amszterdamot (ma New York-nak hívják) egy apró, szerecsendiót termő szigetért vették meg a hollandusoktól. A Shell első olajtornyát is itt építették, a sikertörténete innen indul.

Field team 2008Ha valaki itt akar régészkedni, nem elég pénzt szerezni és megszerveznie az expedíciót, fontos, hogy jó kapcsolatot építsen ki a helyi lakossággal, hiszen a kutatók, az ő közreműködésük nélkül elveszettek lennének az őserdőben (ahol a leggyakoribb haláleset nem a kígyómarás, vagy egy jól fejlett orángutánnal a találkozás, hanem az óriási fákról lezuhanó ágak).

A kutatás komplex, interdiszciplináris, melybe a hagyományos régészeten kívül a környezetrégészet, antropológia, botanika és a geológia is bekapcsolódik. A vizsgálat lényege az ember és az esőerdő kapcsolata a múltban és a jelenben. Ha a részletekre vagytok kíváncsiak, a megalitokról, az esőerdő kozmológiájáról, délkelet ázsiai kereskedelemről, a helybeliek mérnöki ismereteiről, kőhalmokról, kőedényekről, kővévált tárgyakról, lábnyomokról akkor azt hiszem, az írásom helyett, jobban jártok Bori legközelebbi budapesti előadásával (az érdeklődőkkel igyekszem tudatni).

Dragon JarsEgy különleges dolgot azért leírok: Az esőerdőben, ha meghal valaki, annak két hét múlva teljesen nyoma veszik az eső, a nedvesség, a vadállatok miatt. Nem könnyű egy halott alkatrészeit megőrizni sem. Az itt megszokott másodlagos temetkezési forma – amit a múltban alkalmaztak – azt jelentette, hogy először eltemettek valakit, úgy hogy eltűnjenek a lágy részek, majd a csontokat, illetve egy részüket a második fázisban kőurnákban helyezték végső nyugalomba. Az elsődleges temetkezés elég bizarr volt: a halottat beletették embrió pózban egy nagy kerámia edénybe, melynek az aljában egy lyuk volt bambuszcsővel, melyet a földbe vezettek. Ezt nyersgumival leszigetelték, és körülbelül egy évig hagyták, hogy a csövön a földbe távozzanak az elfolyósodott részek. Miután az egy év letelt, és már elmúlt a fertőzésveszély, egy ünnepség keretében kiválasztották a koponyát, és néhány csontot, amelyeket a dzsungelben, kőedényben (dragon jar – sárkányurna) helyeztek el, hogy a régészeknek legyen mit megtalálniuk.

Lindsay and Bori at NiahJa, majd elfelejtem – a kelabitok a borneói felföld lakói, akik az utóbbi időkig (a dzsungel kipusztításáig) meglehetősen el voltak zárva a tengerparttól. Az angolok, és ausztrálok (a Szövetségesek) 1945-ben – utak híján – ejtőernyősöket dobtak le erre a területre, hogy felvegyék az ott lakókkal a kapcsolatot, és megszervezzék az ellenállást a japán megszállókkal szemben. Az őslakosok, akik addig nem láttak fehér embert, gyorsan befogadták őket (egy darabig biztosan azt gondolták róluk, hogy istenek). A jó kapcsolatnak, a japán katonák látták kárát, akik egy darabig a fejvadászok célpontjaivá váltak.

Pa Dalih Church KidsMalajzia, mint tudjuk, muzulmán állam, de furcsa módon, a felföldön élő kelabitok evangélikusok, az SIB (Sidang Injil Borneo egyházszervezet) tagjai. Ausztrál misszionáriusok térítették meg őket, akik szintén légi úton érkezhettek hozzájuk a BEM (Bornean Evangelical Mission) keretében. A borneói muzulmánok egyébként a Fülöp-szigetekiekkel ellentétben eléggé elfogadók. Indiaiak, kínai buddhisták, muszlimok, az ősi természeti vallást gyakorlók és a keresztények békésen élnek itt egymás mellett. Pa Dalih Church SermonAz evangélikus kelabitok, heti több istentiszteleten vesznek részt, a lelkész is a faluban lakik. Az összejöveteleik temperamentumosak, színesek, ahogy a képen is látjátok…

Köszönjük Borinak az érdekes előadást (külön köszönet a fényképekért), meg persze azért, hogy Borneó, meg kelabit ügyben sokkal okosabbak lettünk. Reméljük máskor is megörvendeztet bennünket az újabb élményeivel…

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

Egy válasz   “Kik azok a kelabitok?”
  1. Péntér Kornél szerint:

    Nagyon érdekes cikk (népismereti előadás :)) volt, felkeltette bennem az érdeklődést az előadás iránt. Sosem hallottam még a kelabitok-ról.
    Szívesen el is látogatnék közéjük. Számomra irigylésre méltók azok a kultúrák, akik még nagy értékét látják a természetnek, vigyáznak rá. Nagyon érdekes a temetési szertartásuk is… kicsit megrázó olvasni, de azt is megrázó hallani, ahogy a modern világban egyre jobban menő üzletágat csinálunk a holttesttől való megszabadulásból.

Kérlek, írd meg a véleményed!