Kölcse 2012.

augusztus 4, 2012    
Kategória: Kirándulás

Vajon nem tapintatlanság-e örömünkről beszámolni akkor, amikor másokat gyász ér, nehéz helyzetbe kerülnek, súlyos kárt vagy balesetet szenvednek? A Rozsályi Pali és Magdika szervezte kölcsei kirándulás a fenti gondolatok, töprengés miatt hajszál híján elmaradt, de végül útra keltünk.

A gyülekezet két csendes, az eseményeket inkább a háttérből szemlélő tagja gyermekkoruk helyszínére invitálta az ifin túliakat, hogy egy kétnapos kenu-túra keretében bemutassák ennek a tőlünk meglehetősen távoli vidéknek a természeti, gasztronómiai és nem utolsó sorban lelki értékeit.

A vállalkozás nem volt kockázatmentes. A meteorológia viharos időt jelzett, a víz mellett szúnyogokra és hasonlókra lehetett számítani, Margóka részvétele az evezésben finoman fogalmazva kétesélyes volt. Normális ember ilyenkor nem indul el… (Nem a csudát, hiszen ilyenkor minden csak jobb lehet, mint amire számítunk, csak nem kell megijedni.)

A Kisbukónál esernyővel kellett kiszállni az autóból, és csapkodtak a villámok, de a vízben úgyis vizesek leszünk felkiáltással nem hátrált meg a társaság…

A közeli  Szatmárcsekén meglátogattuk a híres református temetőt, mely a Himnusz szerzőjének, Kölcseynek a hamvait is rejti. A különleges csónak alakú fejfákról itt olvashattok. Egy nagyon okos döntést követően a temetőbe művirágot bevinni tilos. Csak természetes hulladék képződik, így itt felesleges a szemétszállítás. Ilyen egyszerű vigyázni a környezetünkre.

A református templom meglátogatása után a Móricz emlékházhoz, Tiszacsécsére autóztunk, ahol egy helybeli hölgy meglehetősen színesen mesélt a híres író elég kacifántos életéről.

Kölcsén a lelkész mutatta be az eredetileg teljesen fából készült haranglábat. Az esti szalonna (meg minden más) sütés előtt még elnéztünk a Nagybukóra, ahol fürdeni tilos, de ez szerencsére senkit nem zavart.

Másnap reggel megérkeztek a kenuk, hogy egy 15.1 km-es evezés keretében megismerkedjünk az Öreg-Túr, Kölcse és a Kisbukó közötti szakaszával. A távolság mindössze 3 km, de a sok-sok kanyar miatt 7-8 km-t kell húzni. Megdöbbentő a környezet érintetlensége. Ha egy fa rádől a folyóra, csak annyit vágnak ki belőle, hogy egy csónakkal át lehessen bújni alatta. Ha arra jártok számítsatok arra, hogy van egy a vízállástól függő méretű vízlépcső, mely most kb. 70 cm-es volt. Leküzdésének fő eszköze a hatalmas erejű Panyik Zoli volt, aki Kristófi lelkülettel emelte át Pimpivel az arra rászorulókat, szóval mindnyájunkat.

A nagy ijedtségre este kapros-tejfeles-tepsis lángos volt az orvosság, ami helyi specialitás. Na igen, egy kis gasztronómia: minden nap a közeli Fülesden különleges, erre a régióra jellemző ebéd várt bennünket!

Aki azt gondolja, könnyebb volt Kölcséről Túristvándiba evezni lefelé a folyón, mint előző nap felfelé és lefelé, az téved. Ez az ág 17 km hosszú volt, de vagy 25-nek tűnt. Talán a változatossága miatt, talán azért mert néha tóvá szélesedet, néhol alig bírtuk bevenni a kanyart, nem volt egyenletes a sodrása, ki tudja. Szombati nap lévén megnőtt a forgalom, és hogy ez a nap sem maradjon izgalmak nélkül, itt is meg kellett küzdeni néhány víz alatt húzódó gerendával és a tömeggel, köztük a kenujában tehetetlenül sodródó, három hölggyel, akiket ma a szintén Kristófi lelkületű Adonis mentett meg kényelmes kajakját hátrahagyva.

Túristvándin az öreg malmot a molnár elindította, ami Papp Laci áldásos közreműködése nélkül bizonyára nem történhetett volna meg, mert porrá ették volna a szúvak és gombák kezelés híján.

Néhányan még a vacsora után sem bírtak magukkal, és éjszakai geoláda vadászatra indultak, hogy a GCTURV, GCPEFA, GCTAET, GCKLNC megkeresésével sötét erdőkben, temetőben borzongva még többet megértsenek ennek a nem mindennapi környéknek az életéből, örömeiből és bánataiból.

A természet érintetlenségével harmonizált a másnapi istentiszteleten Túrricsén a helyi cigány közösség, őszinte kedvessége, tiszta, meggyőző hite. A Kopasz Jenő által alapított első cigány gyülekezet ma is él, és azzal hozza zavarba az idelátogatót, hogy a lelkész kéri adjuk át, amit hoztunk, ám innen csak vinni lehet. Hozni legfeljebb a könnyeinket, maghatódottságunkat tudtuk.

Hazafelé – hogy a történet kerete meglegyen – óriási felhőszakadásba kerülünk, az autók egymás után álltak le, látni szinte semmit nem lehet. Na, örülhettek a szúnyogok, végre lettek pocsolyák, nehogy a biodiverzitás kárt szenvedjen. Az egész úton nem volt szúnyog, talán a szárazság miatt.

Köszönet Magdikának és Palinak ezért a néhány felejthetetlen napért, ahol a rossz kilátások ellenére minden a lehető legjobban alakult. Talán lelki furdalásunknak sem kell lenni, hogy a kikapcsolódást, a feltöltődést választottuk, mert az erősödésre szükség van azért is, hogy másokat megtarthassunk.

Ha érdekel Benneteket, akkor ezekre a linkekre kattintva találtok néhány képet: Szatmárcseke, Kölcse-bukógát, Kölcse-Túristvándi, Túrricse.

Ha fut a gépeteken a Google Earth program és az alábbi linkekre kattintotok, akkor a .kmz fájlokat letöltve és megnyitva, végigkísérhetitek az evezés és az éjszakai túra mozzanatait. Kölcse-bukógát, Kölcse-Túristvándi, éjszakai túra.

A.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

Egy válasz   “Kölcse 2012.”
  1. PZ szerint:

    Nagyon JÓÓÓÓÓ volt!
    Lesz még?

Kérlek, írd meg a véleményed!