Különös nap volt

április 5, 2012    
Kategória: Misszió, Vajdaság

Megint megtapasztalhattuk, hogy mennyire kis porszem az ember, és, hogy mennyire nincs birtokában az elhatározásainak, még a pillanatnak sem az ura. Ez így van jól, mert még nagyobb alázatra és Istenfélelme tanít minket. Isten bölcs, hogy eltakarta elölünk a jövőt, mennyi jó dolgot nem tennénk talán meg, ha látnánk, hogy mennyi nehéz próbát kell kiállni, (talán az ágyból is nehéz lenne kikelni reggel), de mikor az ember benne van a helyzetben, Isten megadja hozzá az erőt, és sikerül. Tetszik Isten, és örülök, hogy a gyermeke vagyok.

Szombat hajnalban 05 -kor keltünk és 1/4 7-kor elindultunk a Vajdaságba. Kétórai állás után Röszkénél (ez a határ) azt láttuk, hogy legalább még 2,5 óra várakozás lesz. Így átmentünk a Tiszaszigeti határhoz, ott a magyar határon simán átmentünk, de a Szerb határnál kiderült, hogy Barnabás fiúnknak lejárt az útlevele, így visszamentünk Szegedre, persze visszafelé már elég sokat kellett várni a két határ között. Közben elfogyott a gázolajunk a kocsiból. Hosszú lenne leírni, hogy mi minden jött még sorba, a lényeg, hogy este 1/4 6-kor léptük át a Szerb határt, és 1/4 7-re értünk Péterrévére.

Tudtuk, hogy a győztes király lánya és fiaként szeretettek vagyunk. Eldöntöttük, hogy nem fogunk szomorkodni, és 1/2 7-től tartottunk egy gyülekezeti alkalmat, nagyon jó volt. A szombatra tervezett programunk nem sikerült. Azt terveztük, hogy Gábor bevásárol vetőmagokat, és szétosztja a péterrévei gyülekezeti családok között drága barátainkkal (Gondos-Bartos hp.), akik Budapestről jöttek le, hogy velünk együtt szolgáljanak, de mivel nem érkeztünk meg, ezért már haza mentek. Persze mire a pénzváltóhoz értünk már az is be volt zárva, így füstbe ment terv lett. Ott hagytuk a pénzt Nórinak, hogy hétköznap vásárolja majd meg a vetőmagot, és húsvét hétfőn fogjuk kiosztani a családoknak, reméljük, hogy nem lesz akadályoztatása, és megvalósul a projekt. A vasárnapunk már jól sikerült, habár hiszem, hogy ha nem is értjük, valamiért így is a javunkra volt és van minden, így az előző nap is. Vasárnap a péterrévei alkalom nagyon erőteljes volt. Gábor elkezdte a Római levelet tanítani. Nagyon örülünk, hogy az a fiatal pár, akik a múltkor megtértek most is eljöttek. Istennek még sok munkája lesz velük, de az első lépést már meg tették Isten felé, és Ő nagyon szereti őket, ezért mi is.

A kanizsai alkalom szintén nagyon jó volt, bár sokan nem tudtak eljönni az influenza miatt, Isten Szelleme munkálkodott ott is közöttünk. Csodálatos, hogy Isten bennünk él szent Szellemen keresztül, tényleg Isten temploma vagyunk, hú! Örökös békénk lehet. Sok keresztény úgy gondolja, hogy nincs erre idő, és elég a napi igeolvasás, és a gyors ima, de nem elég. Sokkal több van Istenben, de őt nem lehet fél szívvel szeretni, és követni, neki nem kell helyet szorítani az életünkben, mert Ő maga kell, hogy legyen az élet és az Úr bennünk.

Mikor engedjük, hogy a Szent Szellem szétáradjon bennünk teljesen, a gondolatainkat, az akaratunkat, a cselekedeteinket, és a beszédünket is uralja, és megengedjük Neki, hogy Úr is maradjon az életünkben, az valami egészen csodálatos élet. Ez csakis a meghalással lehetséges, ahhoz, hogy új emberek legyünk először meg kell halnunk, meggyűlölve a saját lelkünket is, izgalmas, kihívásokkal, próbákkal, sírással és örömökkel teli élet, de csak így van értelme élni. Nagyon rövid a földi életünk, te sem tudod, hogy a tiéd meddig tart, használd ki, legyen a szívedben béke, legyél új ember!

Szeretettel,
Etelka és Gábor

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Kérlek, írd meg a véleményed!