Kuporgassunk? Kuporgassunk!

szeptember 21, 2009    
Kategória: Misszió, Roma

A graz-i elfoglaltság miatt Rozsályi Palira, és e sorok írójára maradt, a hétvégi mátraverebélyi konzultáció. Nem merek istentiszteletet írni, mert ugye mi nem vagyunk erősek a dicsőítésben, ezért inkább egy kötetlenebb beszélgetést terveztünk.

A múlt héten Margóval a közeli és távolabbi elérendő céljainkról, illetve azok konkrét megfogalmazásáról beszélgettünk. (Hogy tudna segíteni bennünket Isten, ha meg sem fogalmazzuk azt, hogy melyek a közeli, és a hosszú távú céljaink?) A megható válaszok kivétel nélkül Isten, illetve a vele való mély kapcsolat keresésével kezdődtek, és egy kiegyensúlyozott, békés élet reményével fejeződtek be.

A verebélyi cigány barátainkban kialakult a tiszta, keresztény élet iránti őszinte igény, és úgy gondolom a hitük is példamutató. De sajnos ennek pozitív hatása még nem jelent meg az életükben, nem fordult termőre. A próbálkozásaink, Géczy Laciék ötletei egyelőre nem gyökereztek meg, ezért bizony nagy szükség van a türelemre, melyről szombaton Balla Tibi prédikált, mely üzenetet Pali, most, azonnal továbbított is ezeknek az embereknek.

Ha vannak céljaink, az még nem elég, ki kell találni azt, hogy érjük el őket? A gyerekekkel megállapodtunk, hogy a suliban a dolgozatot nem ész nélkül kezdik el írni, hanem először átnézik, hogy melyek az egyszerű feladatok, és azoknak dőlnek neki. Okosabb így tenni, mint az elsővel elbaltázni az időt. Talán nekünk, fölnőtteknek is szól ez a dolog: mindig van az életünkben olyan megoldandó dolog, ami egyszerű, képesek vagyunk elvégezni, és ezzel túl tudunk lendülni bénult tehetetlenségünkön, erőt, sikerélményt gyűjtve a nehezebb feladatokhoz.

A célok kitűzése csak az első lépés. Ki kell találni, hogy milyen eszközöket használhatunk ezek elérésére. Fontosak az anyagi erőforrások, fontos, hogy a gyerekek iskolába tudjanak járni, képzett intelligens felnőttek legyenek. Ezt nem adják ingyen, ez számunkra lemondással jár, de egyáltalán nem lehetetlen elérni. Tudjátok, hogy havi 10 ezer forintot félretéve 10%-os kamatos kamattal 40 év alatt 100 millióra lehet szert tenni? Jó kis nyugdíj kiegészítés, ha ELŐRE gondolkozunk. Ha valaki minden jövedelmének a 10%-át ész nélkül félreteszi, és ha a körmét rágja sem nyúl hozzá a kitűzött cél előtt: például, hogy abból taníttatja a főiskolán vagy az egyetemen a gyerekét, a félretett összeg ezt simán fedezi. Gondoljuk végig, havonta mennyit szórunk el cigire, a jobbak italra, vagy egyéb teljesen értelmetlen kiadásra ahelyett, hogy összegyűjtenénk, és értelmes dologra fordítanánk!

Vajon lesz-e a verebélyi barátainknak takarékkönyve, és lesz-e türelme, kitartása, gyermekeik és saját jövőjükbe vetett hite, hogy azt a vacak 10%-ot félretegyék?!

Ezt követően megnéztük, és kipróbáltuk a kultúrház számítógépeit, és átmentünk Szentkútra körülnézni, hátha találunk valakit, vagy valakiket, akikkel össze tudunk fogni annak érdekében, hogy ezeknek az embereknek a szárba szökött hite ne törjön meg, mert nincs, aki megfogja a kezüket, nincs, aki a gyereküket tanítgatja, nincs, aki feladatot, megélhetést, perspektívát, jövőt tud nekik adni… De erről inkább később számolunk be.

Pali és Attila

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

2 válasz   “Kuporgassunk? Kuporgassunk!”
  1. Muzslai Etelka szerint:

    Már említettem Magdikának is, hogy a romaságnak van egy olyan támogatást, amit csak ők kaphatnak. Ha rendszeresen óvodába járatják a gyereküket, akkor havi támogatást kapnak. Nem tudom, hogy ezt a mátraverebélyi Tesók tudják-e? Ezt magyarok nem is vehetik igénybe csak romák.
    Üdv!

  2. admin szerint:

    Muzslai Etelka írta:

    Ezt magyarok nem is vehetik igénybe csak romák.

    Egyre nagyobb probléma az, hogy a cigányok támogatást kapnak azért, amit a társadalom többiektől természetszerűen elvár. Aki szegény és dolgozni szeretne, de nem jön neki össze így háttérbe kerül azokkal szemben, akik ab start arra bazíroznak, hogy segélyből éljenek, abból a segélyből, amelyet a böcsületesen dolgozók eszeveszett adójából gazdálkodnak ki az önkormányzatok és egyéb szervezetek.

    Át kellene gondolnunk a cigánysághoz fűződő kapcsolatunkat, és ki kéne találni egy olyan algoritmust, okos szeretetet velük szemben, amely nem a passzivitásukat konzerválná, hanem a motivációjukat növelné. Mindenekelőtt azokat a cigányokat kellene „helyzetbe hozni”, akik tényleg hajlandók tenni a saját, illetve a környezetük sorsának javításáért.

    Ehhez attól félek, mi kevesek vagyunk, sokkal szélesebb összefogásra lenne szükség mindenekelőtt a helyi intézmények között. Sajnos ez is gyerekcipőben jár…

Kérlek, írd meg a véleményed!