Menjetek el és tegyétek

január 27, 2010    
Kategória: Misszió, Vajdaság

„Kövessetek engem, és én azt teszem, hogy embereket halásszatok.” Márk 1:17 Ezt a felszólítást Jézus a tanítványinak mondta, és a jelenben neked és nekem. Kövessetek engem, és emberhalászok lesztek, ezt Ő teszi. Ezt tapasztaljuk szüntelenül a misszióban, mindent Jézus tesz, Ő tesz bárkit emberhalásszá, ha követi őt. Hála neki ezért! Igaz, sok a küzdelem és a próba, de az Ő jelenlétében van erő, ami szilárddá tesz, hogy a pályánkat végig fussuk.

A mostani utunk kezdetén is próbák jöttek, de még a próbák között is megláthattuk az Úr humorát és kedvességét. Szombat este nagy örömben lehetett részünk, számunkra eddig ismeretlen család hívott el minket magához. Nagyon nyitottak voltak az evangéliumra, szinte szívták magukba az Úr Igéjét, mint szivacs a vizet. Elmondták, hogy ilyen dolgokat, ők még nem hallottak, és, hogy milyen nagy szükségük van rá, hogy ilyen dolgokról halljanak. Isten megérintett a szívüket, és befogadta az egész család az Úr Jézust a szívébe. Nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy aratásban vehetünk részt.
Az Inárcsi Pünkösdi Gyülekezet takarókat vásárolt a rászoruló családok részére, másnap délelőtt ezeket az adományokat oszthattuk szét. Tíz családot sikerült meglátogatnunk, ahova az Úr bátorító szavát vihettük a segítségnyújtás mellett. Sajnos a tél miatt nagyon rossz a családok helyzete, a munkanélküliség, a hideg és az éhezés embert próbáló.
Örülünk annak, hogy, akik már megtértek, a reménységüket az Úrba vetik, és tudnak mosolyogni. Ezt a melegben, tele hassal, jól ápoltan nem is könnyű elképzelni, hogy ebben a pillanatban is vannak testvéreink, akik fáznak és éheznek, gyermekiknek nem tudnak kenyeret adni, és meleg ruhát, de a hitet megtartják!
A Gyülekezetbe egyre többen és többen jönnek és valóságosan egymás hegyén-hátán vagyunk, mert kicsi az összejöveteli helyünk. Imádkozunk, hogy az Úr nyissa meg azokat a forrásokat, amik segítenek abban, hogy a gyülekezeti ház bővítését be tudjuk fejezni. Ha ez sikerülne, akkor az a nagy problémánk is megoldódna, hogy ne kelljen a hideg földön aludnunk matracokon, ami ebben a zord időben nagyon nehéz.
Nagyon örültünk, hogy megtért egy olyan asszony, aki most jött ki a börtönből. Érdekes volt, mert ott ült a Gyülekezetben az első sorban és még soha nem láttuk, de olyan kimondhatatlan szomorúság ült rajta, hogy az beszédesebb volt minden szónál. Ez az asszony reménységet és hitet nyert az Úrtól, dicsőség Istennek ezért!
Ahogy végig néztem a Gyülekezeten, azt láthattam, hogy milyen sok az olyan ember, akik a legmélyebb nyomorból jönnek, és örült a szívem, hogy az Úr megtalálta őket. Ő ott hagyja a kilencvenkilencet és elmegy a századik bárányért, ilyen Urunk van! Isten azt mondja, hogy nagyon szeressük és becsüljük meg őket, mert Ő annyira szerette ezeket az embereket, akik lehet, hogy anyakönyvileg nincsenek is nyilván tartva, hogy az egyszülött Fiát adta értük.
Egyre több és több fiatal is jön az alkalmakra, ezért azokat a fiatalokat, akikben megszületett a döntés, hogy szolgálni akarnak a kortársaik felé, előre hívtuk és megáldottuk őket, hogy bátorodjék a szívük és használják Istentől kapott ajándékaikat.
A gyermekmunkán is tele volt a terem, mivel csak egy kicsi helység áll rendelkezésünkre, ezért minden korosztály együtt van. Az a 13 éves lány, aki már anyuka, is ott szoptat, a többiek között. Az Ige és az énekektanítása mellett a betűkre is okítjuk őket, mert nagy részük analfabéta.
Kérünk, imádkozzatok, mert minden hatalom Jézusé, aki a legnehezebb problémából is ki tudja emelni az embereket. „Az igazakra világosság fénylik a sötétben, attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz.” 112. Zsolt.4.
Isten áldjon meg Téged!
Etelka és Gábor
[svgallery name=”2010_01_29_szerbia”]

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Kérlek, írd meg a véleményed!