Oké, de mi közöm van nekem ezekhez?

február 13, 2010    
Kategória: Kitekintés

Kovács Jánost pontosan reggel 6 órakor ébresztette órája (made in China). Amíg a kávéfőzője (made in China) a reggeli kávét (product of Brasilia) csepegtette, lezuhanyozott, a hajszárítóval (made in Taiwan) megszárította a haját, a villanyborotvájával (made in China) megborotválkozott. Egy pólót (made in India) és farmert (made in Singapore) húzott. Lábait sportcipőbe (made in Korea) bujtatta. A kenyérpirítójából (made in Philippines) kinyert pirítóst reggelizett, majd menedzserkalkulátorán (made in Mexico) megnézte aznapi feladatait. Az órán a pontos időt (made in Switzerland) beállította a rádió (madein China) alapján majd beült az autójába (made in Germany). Este bekapcsolta tévéjét (made in Japan). Amíg a brazil sorozatot nézte, elgondolkodott, miért nem talált ma sem egy jól fizető magyar munkahelyet…
Made in China olvashatjuk nap mint nap. Cipőnket, ruhánkat, elektronikai berendezésünket, sőt lassan már a gyerekünket is Kínában csinálják. Az a tény, hogy ezek a roppant ízlésesen és igényesen elkészített termékek általában az első használat után tönkremennek, végtelen örömmel tölthet el minket, hiszen az újabb termék megvásárlásával félmaréknyi rizs értékű pénzt juttatunk az éhezőknek.
Azonban mielőtt még elérzékenyülnénk saját magunk önzetlen jóságától, nézzünk szét egy kicsit a környezetünkben. Nézzük meg, miért lett munkanélküli Kati néni, a varrónő, miért lett 34 évesen rokkantnyugdíjas Feri, miért akasztotta fel magát a gazdálkodó Józsi bácsi, vagy miért turkál ott a kukában az a büdös hajléktalan? Nem a kínaiak miatt, hanem miattunk. Mert spórolunk. Mert azt hisszük, hogy spórolunk. Nem nézzük, kaviár vagy kutyagumi van-e az üvegben, azt vesszük meg, amelyik pár forinttal olcsóbb.
Legszívesebben saját anyánkat is eladnánk és vennénk helyette egy akciós energiatakarékos takarítógépet. Mert az kevesebbet fogyaszt. Kati néninek soha sem fájt a foga a munkanélküli segélyre. Nem is kapott belőle egyetlen fillért sem, míg működött a varroda. Azonban hiába varrtak szép és jó minőségű ruhákat, nem kellett az embereknek. A takarékoskodók számára túl drágák voltak a kínaiban és a turkálóban kaphatókhoz képest, a menők pedig csak nem vesznek olyat, amire nem azt írták, hogy London. Így aztán hamarosan érkezett egy udvarias német úriember, aki nagylelkűen megvásárolta a gyárat. Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy szép lassan csődbe ment a varroda, hiszen a német már régóta foglalkozott ruhákkal Németországban is. Érthető, nem akart konkurenciát saját magának.
Feri kőművesnek tanult. Olyan szép egyenes falat tudott rakni, hogy még az igazgató is csodájára járt. Dolgozott itt-ott feketén, de normális munkát sehol sem talált. Miért is lenne szükség kőművesre, ha építkezés is csak ritkán van? Így aztán egyik barátja tanácsára leszázalékoltatta magát. Félreértés ne essék, még mindig fél kézzel pakolja a negyven kilós betongerendákat, de valamiből meg kell élni.
Józsi bácsi nem volt depressziós, nem volt szerelmi bánata, csak tízmillió forintos adóssága. Nem. Nem ivott, nem játékgépezett. Sokkal rosszabb: teheneket tartott, és gabonát termesztett. Azért kellett a pénz, hogy gazdasági épületeket építsen, gépeket vegyen. De nem kellett az embereknek a gyógynövényt legelő teheneiből fejt finom tej mert inkább a bevásárlóközpontban kapható reggeli italnak becézett hulladék anyagokból készült kotyvalékot itták. Istenem, olcsóbb volt. Meg egészségesebb is, hiszen Józsi bácsi is a tej miatt halt meg.
Fúj, büdös hajléktalan, hogy lehet ide engedni az utcára, rontja a városképet, elriasztja a turistákat, összehugyozza a padokat! Igen ám, de a büdös hajléktalan nem egy természeti jelenség. Nem valami varázslat következtében keletkezett, hanem rendes átlagos emberből vált büdös hajléktalanná. Hiába kergetjük el, zárjuk be, ha nem látjuk, akkor is büdös hajléktalan marad. És még mi sértődünk meg, ha az alamizsnánkat piára költi.
Ha egy tíz éve totálkáros autóba eszeveszettül öntjük a benzint, majd megpróbáljuk beindítani, van-e értelme megsértődnünk azon, hogy a járgány nem megy?
Oké, de mi közöm van nekem ezekhez? Jól fizető állásom van, új kocsim és szép lakásom. Ez igaz, viszont egy kicsike kis közöm mégis van. Méghozzá az, hogy ez az egész mind-mind miattam van. Ugyanis ha a Kati néni által varrt ruhát veszem meg, nem megy tönkre a varroda és neki is megmarad a munkahelye. És ha Kati néninek megmarad a munkahelye, össze tud gyűjteni annyi pénzt, hogy építtessen Ferivel még két szobát és egy fürdőszobát a szoba-konyhájához. Így Ferinek sem kellene a rendes fizetés helyett a kevéske rokkant nyugdíj. Ráadásul ha Józsi bácsi által termelt tejet iszom, nem csak egy halottal lenne kevesebb, de még egy büdös hajléktalannal is, aki régen a mezőgazdaságban dolgozott, és akit most is alkalmazna Józsi bácsi. Ez a büdös hajléktalan már nem lenne se büdös, se hajléktalan. És hogy nekem ebből még hasznom is lenne? Nem meglepő, hiszen ezt a sok szerencsétlent mind az én adómból tartja el az állam, így ha dolgoznának, nemhogy nem kerülnének semmibe, de még ők is bevételt jelentenének az országnak. A több bevételből pedig több utat, iskolát, parkot, templomot, uszodát és kórházat lehetne építeni, ami számomra is egyértelműen hasznos lenne (ám többet is lehetne belőle lopni, ami persze koránt sem lenne hasznos).
Ezek után érdemes elgondolkodni azon, vajon az a termék olcsóbb-e, amelyiknek kisebb szám van az árcetlijén, vagy az, amelyiken ez olvasható: Made in Hungary.
Forrás: Bencés Diákszövetség Levelezőlista

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

8 válasz   “Oké, de mi közöm van nekem ezekhez?”
  1. admin szerint:

    @ Vajda Gábor:
    Köszi a lapot, de ehhez már egy kicsit öreg vagyok, remélem azért másoknak jól fog jönni :-)

    Persze ez az egész akár Greeapeace ügy is lehetne, amennyiben a nyomorúság, a hajléktalanok mocska ellen küzdenénk, de talán itt többről van szó. Esetleg arról, hogy ha megtehetjük, ne a legrövidebb, legkönnyebb utat válasszuk. Gondoljunk arra, hogy a legapróbb cselekedeinkkel is befolyásolhatjuk mások életét, például azzal, hogy a piacon 50 méterrel odébb, a barátodnál veszel kenyeret, vagy ha a fényes bevásárló központ helyett, ahol pazar körülmények kötött szinte csak ócskaságot sóznak rád, a szomszéd üzletben vásárolsz, ahol tudják ki vagy… Képzeld, nemrég rájöttem, hogy a van egy suszter a környéken – és ahogy gyerekkoromban ez természetes volt – nem dobtam ki a csukámat, hanem megcsináltattam vele…

  2. SzFeri szerint:

    Tényleg elgondolkodtató ez a cikk!!!!!

    Pont ezzel összefüggésben tudtam meg nemrég, hogy Szeder István nyit egy olyan élelmiszerboltot ott a Kövér Lajos utcában, ahol kifejezetten magyar termékeket árulnak!
    Boltvezetőként Pintér Mariannt bízta meg, ő intézi a rendeléseket is.
    Várhatóan a jövő héten nyitnak, gondolom majd kirakják a táblát.
    Így, ha szeretnél is tenni valamit a Józsi bácsikért, csak ajánlani tudom ezt a boltot, meg hogy tényleg nézzük meg, hogy mit is veszünk, bárhol is vásárlunk!

    Jó, hogy néha van ilyen cikk, ami felhívja erre a figyelmünket.

  3. Pintér Mariann szerint:

    @ SzFeri:
    Sziasztok!
    Valóban nyílni fog ez a bolt, amit a Feri említ. Rengeteg imádkozás után megkaptam ezt a boltvezetői állást az Úrtól! Képzeljétek (nem szeretném mondani a cég nevét) valóban 100%-ban magyar termékek lesznek a boltban, egyenesen a termelőktől. Ez egy szociális bolt lesz és hadd hívjam fel a figyelmeteket arra, hogy egyre több ilyen bolt nyílt és nyílik meg.
    Nagyon tetszett ez a cikk, mert szerintem egyuttal megemlíthetnénk azt is, hogy sok ember miért megy külföldre dolgozni és hogy a hazai munkapiacon kik vannak többségben? Lehet, hogy még mi magyarok, de ha így megy tovább ez az arány megváltozik, amit nagyon szomorúnak tartok.

  4. Anikó szerint:

    Egyetértek a fent leírtakkal, az alábbi kis történetet hadd osszak meg Veletek. Nógrád megyében igen nagy szegénységben élnek az emberek, és a mezőgazdaság is agonizál rendesen. A párommal mi a helyi termelőktől veszünk tejet, sajtot, mézet, és amit csak be lehet szerezni. Előnyeit nem ecsetelném.
    Viszont felháborított amit hallottam ősszel. Rengeteg dió termett, volt tisztítva bőven. A cukrászdások meg képesek voltak annyira lenyomni az árat, hogy 1 kilót 600 Ft-ért vettek át a termelőtől. Fogalmuk sincs hogy mennyi hajolás, törés, tisztogatás van ebben az 1 kilóban. Ha nem adják ennyiért, akkor megveszik az import diót külföldről. Ha már tőlünk, magánemberektől elvárható hogy támogassuk a gazdálkodókat, Ők (egyes vállalkozók) miért nem képesek megtenni ugyanezt? Persze, piac diktál, tudom… De ez még nagyobb szegmens volna, és valóban lendíthetne a vidék szomorú állapotán.
    Szóval dejós kiflik helyett együnk diósat, és túrópótló trutymók helyett valódi túróstáskát. Ehhez meg kell győzni még a pékeket is, lehet hogy rendes sütiket kéne sütniük nekünk, nem hulladékokat. – tisztelet a kivételeknek-ha vannak – Üdv

  5. Mike szerint:

    @ Pintér Mariann:
    Mariann, ez szuper jó hír! Íme, a Mester gondoskodik, és sok-sok áldást tartogat: meg is érdemli mindennapi hálánkat!

    A cikkhez: kemény szöveg, de kell.
    Szerintem is fel kell venni a harcot a konzumidiotizmussal. Hogy mindenki értse:
    Ami a legjobban bosszant,az az, hogy hányszor bementem hipermarketekbe, és jöttem ki sok Waczak termékkel, amit NEM IS AKARTAM venni. Emögött mi lehet? Egyéni gyengeség, vagy tényleg vannak delejes helyek?

    Viszont van alternatíva. Pl. ma is vettem Lipótiban (XI.ker) Cserpes tejet (egyik legfinomabb!). 300 Ft-ot sem hagytam ott, és mind a négy(!) eladó visszaköszönt. Meg is néztem magam a tükörben, minden rendben van-e?

    S miért van az, hogy egyes hipermultikban meg akár egy professzort is lesajnál a 7,5 ált.végz. pénztáros (tisztelet a kiv.!), ha 5 rugó alatt költ? Egyet tanácsolok: ha mégis a fogyasztás valamely óriástemplomába lépsz, fegyverkezz fel a gondolattal, hogy ki is van belül, és a külső igézet eltörpül! Sajnos sokszor elfelejtem ezt, és azt hiszem, csak egy dologért megyek ide vagy oda… pedig a Mesternek mindig van egy bónusza… Adja meg mindnyájunknak, hogy meglássuk ezt a sok pici láthatatlan dolgot, még a legwaczakabb helyeken, helyzetekben is.

  6. Névtelen szerint:

    A friss élelmiszereken kívül szinte minden más terméket külföldről vásárolna jövőre a magyarországi Tesco.

    A multinacionális vállalat elképzelései szerint 2011-től honfitársaink helyett szlovák beszállítók látják majd el iparcikkekkel a lánc magyar egységeit, emiatt idehaza több száz kis- és közepes vállalkozás kerülhet csődbe.

    A kiszervezés egyelőre a friss élelmiszereket nem érinti, ugyanakkor a Tescóban árusított többezernyi iparcikk hazai beszállítójának jövője veszélybe kerülhet. A lépéssel a magyar költségvetés is súlyos bevételektől eshet el, hiszen azok a hazai beszállítók, akik partnerei maradnak a Tescónak, az adózási szabályok szerint nem itthon fizetik majd meg forgalmuk után az ÁFÁ-t.

    A kis alapterületű Tesco Expressz áruházak árubeszerzéseit már manapság sem a Tesco itteni központja, hanem a szlovák beszerzés fogja össze. Egyre több szlovák beszállító jelenik meg a Tesco áruházakban, akik többféle előnyt is élveznek a magyar versenytársakkal szemben. A hazai kiskereskedelmi forgalom egyébként is óriásit zuhant az elmúlt évben, ám ez nem a válság hatása, hanem a kormányzati megszorításoké.

    A külföldi élelmiszer szinte mindig gyengébb minőségű mint a magyar. Talán még emlékszel, amikor az átkosban az oroszoknak exportálta hazánk pl. a lének való vagy a küllemre nem éppen megnyerő almát, mondtuk is, „Jó az nekik, ők azt is megeszik” – na így van most az EU velünk. Minél hamarabb tönkreteszik mezőgazdaságunkat, iparunkat nekik annál jobb. Nem lesz versenytársa az ő „almájuknak” – Minden egyes külföldi árura elköltött forintod a saját nemzeted, gyermekeid, azok gyermekei… sorsát pecsételi meg, taszítja nyomorba.

    Akkor lesz esély az ország emelkedésére, amikor a magyar ember munkát teremt magának. Tehát a városi a termelői tejet, kenyeret, gyümölcsöt, húst… veszi , a vidéki pedig a magyar gyárakban (ilyen alig van – kinek volt érdeke szétzúzni őket?), üzemekben előállított termelőeszközöket, ruhákat, gépeket… veszi. Másként nem fog menni. Képtelenség, hogy bármilyen kormányzat beindítsa az ország gazdaságát enélkül.

    Ne az Önös érdek vezéreljen, hanem a nemzeti. Be fogjátok látni, hogy a nemzeti érdek előrehozása jobb életet teremt az egyéneknek. Ez csak így működhet, így viszont működni fog.

    Ne sajnáld az időt amit a vásárcsarnokokban, piacokon töltesz, hanem használd ki! Beszélgess emberekkel, hidd el jobb a saját életed élni, mint a tv előtt ülni és elhinni ami az agymosodában előállítanak számodra.

  7. admin szerint:

    Persze, Szlovákia dugig van kiválóan termelő gyárakkal… Nekem inkább az a gyanúm, éppen olyan szerencsétlenek (most) mint mi. A többi egyébként stimmel (főleg az agymosoda ügyben).

Kérlek, írd meg a véleményed!