Onézimuszok

január 9, 2012    
Kategória: Misszió, Vajdaság

Az öreg és fogoly Pál ír a szeretett testvérnek, Filemonnak nagy valószínűség szerint a római börtönből. Ez a rövidke ajánló levél egy igazi kincses bánya számomra. Onézimosz egy szökött rabszolga, aki Filemontól szökött meg egykor, de szökése alatt hogy, hogy nem találkozott az öreg Pállal, aki börtönben van, csodálatosak Isten útjai….Onézimosz, aki egykor haszontalan volt hasznossá lett, azáltal, hogy Jézus Krisztust a szívébe fogadta. Bizony mi is Onézimoszok voltunk, egykor haszontalanok Isten számára, de most hasznosak, mert a nagy Király, Jézus Krisztus él a szívünkben a Szent Szelleme által. Ez az egy tény, tesz minket egyedül hasznossá. Nem tudunk maradandó jót tenni, csak a Szent Szellem által. Pál visszaküldi Onézimoszt a volt rabszolgatartójához, Filemonhoz. Milyen nagy Isten bölcsessége! Bár Pálnak a börtönben sokkalta inkább hasznos volt Onézimosz, még sem magára gondol, Isten bölcsessége vezeti, és saját testét megfeszítve rendelkezik. Szükséges Onézimosznak visszamenni, hogy szembe tudjon nézni Filemonnal, és, hogy a Filemonban levő Krisztusi természet még inkább győzedelmeskedhessen. Filemont megcsalták, meglopták, de itt egy remek lehetőség, hogy a kegyelem visszatükröződése legyen, és most már nem, mint rabszolgát, hanem, mint testvért, mint magát Pál apostolt fogadja vissza, nem törődve a sérelmekkel. És, mi van velünk? Te, én, mi, mit tennénk azzal, aki meglopott, aki becsapott, aki elárult, de megtérve megkeress, bocsáss meg és fogadj vissza, nem, mint egy eltűrtet, nem, mint egy utolsót, hanem úgy, mint egy királyt, ültess asztalodhoz, és törődj velem! A természetfelettinek nincs határa, ezt tette velünk az Atya Jézusért, és ezért a Szent Szellem által mi is képesek vagyunk erre. Hiszen meghaltunk, és ami életünk el van rejtve az Istenben. Pál azt írja Filemonról, hogy Ő egy olyan ember volt, akinek a puszta jelenléte megnyugtatólag hat a testvérekre (Fil.7, Csia ford.). A te és az én jelenlétem mit vált ki az emberekből? Annyira telve van a szívem, hogy Isten milyen csodát tud tenni velünk, ha engedjük!

Az utolsó három alkalommal láthattuk Isten nagy kegyelmét Szerbiában, ahogy a haszontalan Onézimoszok megváltoznak, új felismerésre jutnak, és megváltozik az életük, mert Jézus Krisztust befogadták a szívükbe. Bejött egy középkorú asszony a gyülekezetbe Magyarkanizsán, és sugárzott róla a szomorúság, a depresszió. Egész alaklom alatt egyszer sem mosolyodott el, de nagyon figyelt. Az evangélium kihirdetése után, Jézus mellett döntött, és imádkozás alatt el kezdett mosolyogni. Amire senki nem képes, azt Isten el tudja végezni bennünk. Ennek az asszonynak szerb neve van, melynek a jelentése: remény. Akkor abban a pillanatban valósággá lett a neve az életében. Egy másik asszony is eljött a gyülekezetbe, tegnapelőtt volt életében először gyülekezetben, szintén Magyarkanizsán, a prédikáció alatt, Isten Szelleme el tudta végezni a szívébe, hogy kinyissa szívét Jézus előtt, megtért. Mikor imádkoztunk érte, Gábornak megmutatta az Úr, hogy súlyos gerinc problémája volt, imádkoztunk érte, elöntötte a melegség, és meggyógyult. Még az imádkozás után is jóval, nem győzött csodálkozni, hogy hogyan lehetséges ez, hogy ő meggyógyult? Elmúlt minden fájdalma a gerincéből, ahol állandó fájdalmai voltak. Dicsőség Istennek!

(A képek után folytatódik a cikk.)

[svgallery name=”2012_01_09_szerbia”]

Péterrévén a gyülekezet egyik tagját látogattuk meg, mert a lány nagyon súlyos motoros balesetet szenvedett. A lány még évekkel ezelőtt megtért, mikor kezdtük a munkát Péterrévén, de eltávolodott az Úrtól, és élettársi kapcsolatba került egy fiatalemberrel, kivel nagyon szerették egymást. Három hete mikor motorral utaztak, balesetük lett. A fiú meghalt, és a lánynak eltört az állkapcsa, ki kellett szedni a fogait, és többször műteni az állkapcsát, eltört a csuklója, a gerince megrepedt és kómába került. Imádkoztunk és most már otthon van, de mozogni nem tud a gerinc sérülése miatt. A lelki sebe és a fizikai fájdalmak ellenére csillogó szemekkel hallgatta az evangéliumot, ami pár éve még az övé volt, de visszakerülve a világba, újra megtérésre volt szüksége. Megbánta bűneit és újra kérte az Urat, hogy jöjjön be az életébe. Isten komolyan vette a pár évvel ezelőtti imádságát is, és vigyázott rá, életben maradt, egy újabb esélyt adott ennek a fiatal lánynak, hogy az örök életet együtt tölthessék. Milyen magasak az Úr gondolatai, és valóban, azoknak, akik Istent szeretik, minden a javára dolgozik össze. Olajjal is megkentük és imádkoztunk érte, hisszük, hogy fel fog állni a beteg ágyából, és újra egészséges lesz!

A karácsonyt is lent töltöttük Szerbiában a családunkkal, ezen többen csodálkoztak, de olyan jó, hogy szabadságra lettünk elhívva, és azt tehetjük, amire a Szent Szellem vezet minket. 24.-én az egész napot együtt töltötte a gyülekezet, mert így kívánták a testvérek. Egy menyegzőt is tartottunk. János és Kati, kik hivatalosan már egy éve házasok, az Úr előtt is meg akarták erősíteni a szövetségüket. Tényleg milyen jó, hogy semmivel nem tartozunk ennek a világnak, ami országunk a mennyekben van, ahonnan a megtartó Jézus Krisztust is várjuk vissza. Igen, Ő visszajön, bár néha úgy gondolnánk, hogy késik, de ez csak az Ő végtelen szeretetéből fakad, hogy minél többen megmeneküljenek az örök kárhozattól.

1Pét.3. „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson…Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben. És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok.”

Kérünk, hogy imádkozzatok értünk, mert a Magyarkanizsán alapított kis fiatal gyülekezetnek el kell hagynia a házat, ahol most összejövünk, tudjuk, hogy az Úr diadalmaskodni fog és a legjobbat készíti. Köszönjük, hogy imádkoztok értünk. Péterrévén, mikor 5 éve elkezdtük a gyülekezet alapítást sokáig a szabadba tartottuk a gyülekezeti alkalmakat, mert nem volt épületünk, de most ezt az időjárás nem teszi lehetővé. Kíváncsian várjuk, hogy az Úr mit készít. Nem csüggedünk.

Szeretettel, Etelka és Gábor

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Kérlek, írd meg a véleményed!