Oundle

augusztus 1, 2009    
Kategória: Kitekintés

Dougla ButlerEgy Douglas Butler nevű tanár becsülettel tanított vagy 30 évet, és nyugdíjba ment. Úgy tűnik nem volt kedve a babérjain csücsülni, ezért gondolt egyet, és sok-sok tapasztalatára alapozva, tervezett egy oktató programot, mely segítségével matekot lehet tanulni, illetve tanítani. Megkért egy fiatal srácot, hogy néhány rutint programozzon le, de a fickónak megtetszett a dolog, és az egész programot elkészítette. A team hamarosan kiegészült egy kereskedővel, és egy kollégával, aki az internetes megjelenést összehozta. Hamarosan a program – az Autograph – az angol iskolák kedvenc taneszközévé vált, majd szép lassan elterjedt a világon.

Ha már elterjedt, észszerűnek látszott nemzetközi konferenciákon, összejöveteleken közösen tanulmányozni, kicserélni a tapasztalatokat. A legutóbbi workshop-ot júliusban tartották, erről szeretnék Nektek néhány dolgot mesélni. Nyugodtan olvassátok tovább, legkevésbé a matekról lesz szó…

Több száz éves épületek...Közép-Angliában, Cambridge-től nem messze, Oundle városkában ügyködik Doug és team-je. Bár a térképek különösebb nevezetességeket nem jelölnek, szinte csak sok száz éves házakat látni a városkában. Ez nagyon jó, mert nem kell állandóan újakat építeni, csak a szép, régi, ódon épületekre kell vigyázni. Így aztán a napi munka végeztével még kapacitása is marad az ott lakóknak, hogy délután városi bicikliversenyen vezessék le felesleges energiájukat, illetve orgonahangversenyt hallgassanak valamelyik templomban.

Furcsa módon, minden irtózatosan rendezett. Nincsenek koldusok, részegek, vaskerítések, agyonkokszolt őrző védők, nem kell paráznod, hogy felfeszítik az autódat, ha bennhagyod az esernyődet. Valahogy úgy néz ki, mintha mindenkinek lenne feladata, és azt örömmel, kölcsönös megelégedéssel végezné.

A felügyelt áteresztő :-)Az egyik kedvencem az a hölgy volt, aki egy óriási stoptáblával, kanári sárga szerkóban az iskola előtti gyalogátkelő helyet vigyázta. Ha a csemeték át akartak menni a másik oldalra, testével és óriási táblájával elállta az (esetleg arra tévedő) autók útját. Nem tudom, hogy munkaköri kötelessége volt-e, de minden áthaladóhoz volt egy kedves szava, vagy minimum mosolya. Az a gyanúm, hogy nem lehetett túl megbízható az illető, mert egy másik kanárisárga az út széléről felügyelte, hogy korrekt módon történik-e az átengedés! Mindezt egy olyan országban, ahol, ha véletlenül elbambulsz a zebránál, megállnak az autók…

Az esti koncertek egyik helyszíneA városi bringaverseny úgy zajlik, hogy minden kanyarban áll két kanárisárga. Az egyik a szokásos módon a forgalmat állítja le, a másik elkeseredetten hadonászva a félájult kerékpárosnak mutatja, hogy éppen kanyarodni kell. Lehet, hogy a bringás a matematika professzora, és 20 éve a városban lakik, nem hiszem, hogy eltévedne, de itt mégis segítenek neki.

Vajon a sárgákat ki toborozza, ki mondja meg nekik, hogy ki melyik sarkon álljon? Ki stoppol, ki irányít? Honnan van a hatalmas sárga stoptábla? Kapnak-e érte fizetést?

A parkokban a fű természetesen pedánsan karban van tartva. A lehullott falevelek valahogy eltűnnek, és a fák körül nem használnak szegélynyírót, mert egy méteres körben nincs fű, csak egy néhány centis gödör, tökéletesen függőleges fallal.

Rendezett parkokItt a fél város kertész? Vagy csak egyszerűen megszervezi valaki, hogy ki mikor melyik gödröt takarítja pengére? Bizony jó lenne tudni!

Hogy miért meséltem Nektek erről? Talán azért, mert jó lenne példát venni azokról, akik sokkal okosabban gazdálkodnak az erőforrásaikkal, mint mi:

Nem kezdenek folyton elölről újra mindent, vigyáznak az értékekre, amelyeket a felmenőiktől örököltek. A tapasztalataikat kamatoztatják. Az idős és fiatal képes együtt dolgozni, tisztelik egymást. A kevésbé tehetségeseknek értékesnek érezhetik magukat, mert gondolnak rájuk, találnak nekik elfoglaltságot, és ők meghálálják. Bizonyára tisztelet és bizalom övezi azokat, akik a közösséget irányítják, hallgatnak rájuk.

Azt gondolom érdemes ezeken elgondolkozni és megpróbálni legalább a legszűkebb környezetünkben megvalósítani azt, hogy a családtagjaink, a nagyszülők, a kevésbé tehetséges, vagy önbizalom hiányában szenvedő kollégák, vagy azok, akiket szétvet a tenni vágyás, megtalálják a helyüket, és egymást segítve, nem egymás energiáit elforgácsolva, lerombolva éljék az életüket. Van rá példa!

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

Egy válasz   “Oundle”
  1. Kovác s Endre szerint:

    Nagyon kellemes élmény leírását olvastam szinte én is ott voltam. Nagyszerű lehet ez a tanárember, Douglas Butler, aki összehozta a csapatot, és könnyebbé te a tanulást az Autograph-al ! Gratulálok Nekik. Élveztem az olvasmányt, majd a tavaszi zápor feltette az i-re a pontot. Köszönöm Attila, hogy megosztottad velem élményeidet. Üdvözlettel Endre

Kérlek, írd meg a véleményed!