Pap Andrea: Boszorkánytörténet

április 1, 2009    
Kategória: Bizonyság

Beszélgetés Pap Andival, egy volt boszorkánytanítvánnyal

Pap Andinak július 22-én volt a lelki értelemben vett születésnapja. Immár több mint egy éve annak, hogy találkozott istennel, átadta neki az életét, és megszabadult a sötétség hatalmából. Ha azt nézzük, hogyan indult az élete, akkor bizony nagyon nehezen értjük meg, hogy később miért is kezdett el foglalkozni a boszorkánysággal és más sötét dolgokkal. Pap AndiHiszen egy tökéletes családba született kishúgával együtt, szülei körülvették őket szeretettel és gondoskodással. A megélhetéssel sem volt gondjuk, mert a családfő nagyon jól keresett. Ám, amikor főhősünk tízéves lett, villámcsapásként jött a baj…  A többit elmondja ő:

– Amikor tízéves lettem, nagy tragédia történt a családban. Apukám meghalt autóbalesetben. Innentől kezdve, a családfő hiánya miatt, felborult az egyensúly, és nagyon sok rossz ekkor kezdődött el az életünkben.

Anyukám aggódott és nagyon félt, mert nem tudta, hogy hogyan fog eltartani minket egyedül, és milyen életünk lesz a továbbiakban. Végül úgy döntött, hogy nevelőapát keres nekünk. Ebben az volt a bosszantó, hogy nem volt beleszólásunk, nem kérdezte meg tőlünk senki, hogy befogadunk-e egy új embert a családba. Ennek hatására kezdődött a lázadó korszak az életemben. Az édesapám személye olyan nagy példakép volt számomra, hogy képtelen voltam gyerekként átadni a tekintélyt és tiszteletet egy másik férfinak. Be akartam bizonyítani: ő nem tartozik közénk. Egyszerűen nem engedtem, hogy beleszóljon az életembe. Emellett semmilyen fenyítést nem alkalmaztak otthon. Ez nagyon vakmerővé tett, így az elkövetett bűneim és a velem történt szomorú események mind erre vezethetők vissza.

– Hogyan és miért kezdtél el a spiritizmussal és a boszorkánysággal foglalkozni?

– Az ilyen típusú lányok, mint én, mindig a szerelmen keresztül cseppennek a sűrűjébe. Először még csak az ártalmatlannak tűnő horoszkópokat olvasgattam, de később ezen keresztül keményebb dolgokra tértem át.

Ennek egyik oka az volt, hogy amikor apukám meghalt, onnantól kezdve semmilyen biztatást nem kaptam arra nézve, hogy csinos, okos és értékes vagyok. Soha senki nem dicsért meg és nem bátorított ezen a téren, csak az édesapám. Ezért menekültem a szerelmi káoszaimba, hogy betöltsem valahogy az űrt a szívemben. Hiányzott egy férfi, egy tekintély az életemből, aki megmondja nekem, hogy mit tegyek és mit ne.

Mikor a második barátommal megismerkedtem, azt éreztem, hogy megtaláltam, akit kerestem. Mindent gondolkodás nélkül elfogadtam, ami az övé volt: a véleményét, a világnézetét. Ő pedig meditációval, horoszkóppal foglalkozott, ismerősei kártyát vetettek és egyéb sötét dolgokat műveltek. Nagyon határozott elképzelése volt a reinkarnációról (lélekvándorlásról) is. Mivel beleszerettem, és az élete részesévé váltam, én is egyre jobban beleláthattam ezekbe a dolgokba. Eleinte csak ártalmatlan, egyszerű kíváncsiság volt bennem a spiritizmussal kapcsolatban, azonban ez később majdnem megölt.

Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy én is jósoltassak magamnak, mert nem voltam biztos abban, hogy a barátom szeret. Akik jóshoz mennek (és sajnos ebben a lányok vannak többségben), többnyire a szerelem miatt indulnak el, és hogy választ kapjanak a következő kérdésekre: Ki lesz a párom? A mostani majd elvesz feleségül?
Egyszer annyira összevesztem a barátommal, hogy lelkileg teljesen összetörtem, és elmentem egy „látóhoz”.

– Egy ilyen látó milyen ember? Őket hívják régiesen boszorkányoknak?

– Igen. Általában ők azt mondják magukról, hogy tudnak olvasni bárkinek a gondolataiban, látják a múltat, a jelent, a jövőt, és ha leülsz velük szembe, akkor ilyesmit fognak mondani: „Te azért vagy depressziós, mert egy kis kobold ül a válladon, és az szívja ki belőled az életenergiádat”,

„A nagypapád szelleme még nem hagyta el a földet, és belőled táplálkozik”. Ilyen és ehhez hasonló spirituális sztorikat hoznak össze. Mindent arra vezetnek vissza, ami nem bebizonyítható, például: nekem problémáim voltak a nőiességemmel, mert nagyon nehezen fogadtam el magam, erre ő azt mondta, hogy ez biztos azért van így, mert előző életemben férfi voltam. Ezeket pedig annyira hatásosan tudják előadni, hogy az ember elgondolkozik rajta, és a végén elhiszi, mert más megoldást nem talál a problémáira.

– Hol lehet megtalálni ezeket a boszorkányokat? Keressük a bibircsókos orrot, hajlott hátat és a seprűt?

– Az a boszorkány, akivel kapcsolatban álltam, egy jól szituált középkorú hölgy, és egyáltalán nem használja a seprűt közlekedésre.

Többségüket nagyon könnyen meg lehet találni a kávézókban és a teázókban. Főleg az utóbbiak azok, amik spirituális központok is általában. Nincs nehéz dolga azoknak a fiataloknak, akik rossz helyen keresik a megoldást.

– A szellemvilág tapasztalataid szerint valóságos világ?

– Eléggé valóságos. Amikor megtérésem után visszagondoltam arra, hogy vajon miért volt olyan könnyű elhinnem azt, hogy Isten van, akkor arra jutottam, hogy azért, mert megtapasztaltam a másik oldalt is.

Amikor problémák gyötörtek, azt hittem, hogy majd az lesz a megoldás, ha még jobban belelátok a nem látható dolgokba. Ekkoriban kezdtem el járni a boszorkánytanfolyamra is. A „főboszorkány” itt kezdett bennünket belevezetni az auralátásba, és megtanítani arra, hogyan érzékeljük a szellemeket és az angyalokat. Az óráknak volt egy gyakorlati és egy elméleti része, amikor jegyzeteltünk. Itt a következő témák kerültek elő: Hogy kell halott lelkeket elkergetni magadról és másokról? Hogy tudsz átkokat levenni az emberekről? Hogyan tudod manipulálni a múltat, a jelent és a jövőt? Végül is az egésznek a lényege abban állt, hogyan oldd meg a problémákat. Gyógyító imákat is tanultunk, és közben sokszor kimondtuk Isten nevét. Mindeközben azt éreztem, hogy nagyon jó, hogy a Mindenhatóhoz beszélünk, és jó felé keresgélünk, csak azt nem tudtam, hogy ezt tehetném máshol is, ott, ahol nem válik vesztemre.

Közben azért a jó szándék is bele volt ültetve szépen ebbe az egészbe: mindig azt mondta nekünk a Látó, hogy azért tanulunk, mert az embereket majd így tudjuk segíteni, és ezáltal jobbá tehetjük az életüket. Tehát adva volt egy életcél is, amit mi szívesen és örömmel felvállaltunk. Csak hát, mint később kiderült, nem tudtam azzal segíteni, amit tanultam, hiába hókuszpókuszoltam. Nem tudtam senkinek a problémáját megoldani, még a magamét se.

– Hányan jártatok a boszorkánytanfolyamra, és meddig tartott?

– Körülbelül huszonöt fő kezdte el a tanfolyamot. Ám a végére csak én maradtam egy lánnyal. Mi fél évig bírtuk.
Különben ez a tanfolyam úgy volt alakítva, hogy egy embernek akár az élete végéig is elhúzódhat, de addig mindenféleképpen, amíg van pénze.

– A többiek miért mentek el?

– Egyrészt ez a tanfolyam nagyon drága volt. Egy óráért hatezer forintot kellett fizetni. Másrészt sokaknak bebizonyosodott az életében, hogy azok a megoldások, amikről szó volt, nem műkődnek.

Az én életemben azért tartott ez olyan sokáig, mert nagyon kapaszkodtam az egészbe, és a végsőkig biztos voltam abban, hogy itt megtalálom az igazságot. Közben egyre gyanúsabb volt az is, hogy eltűntek az emberek. A Látó viszont kihasználva azt, hogy egyáltalán nincs önbizalmam, magához láncolt, és a vége felé azt mondta nekem és a másik lánynak, hogy csak a Kiválasztottak maradnak mellette, és ő már az elején megjósolta, hogy csak ketten fogjuk elvégezni a tanfolyamot.

– A családod hogyan reagált arra, hogy boszorkánynak tanulsz?

– Egy darabig ők is belekeveredtek ebbe az egészbe, mert megkértem, hogy jósoljon nekik a Boszorkány, miközben hipnózis alatt vannak. Erre ő olyan dolgokat jövendölt, hogy például a húgomat meg fogják erőszakolni. Nagyon felidegesített, hogy ezt csak úgy félvállról mondta nekünk. Ezért egyre több lett bennem a keserűség, és elgondolkoztam azon, hogy hogyan lehet valakiben szeretet, aki csak így minden együttérzés nélkül hozzánk vág egy ilyen szomorú dolgot, anélkül, hogy valami megoldást kínálna fel nekünk a veszély elhárítására.

– Végül mi vezetett rá arra, hogy másfele keresd az igazságot?

– A megtérésem előtti utolsó szakasz volt a legfájdalmasabb. Láttam, hogy a vőlegényem egyre jobban tönkremegy.

Ráadásul a kapcsolatunk sem volt már az igazi, mert a Látó féltékeny volt a szerelmünkre, és folyamatosan olyan dolgokat jósolt neki, hogy nem én leszek a párja. Ő ezeket mind elhitte. Állandóan meditálni akart, és kétségbeesetten kért engem, hogy szedjem le róla a halott szellemeket, mert nem tud már tőlük aludni és normálisan gondolkozni sem. A végén már annyira rosszul volt, hogy a Boszorkány sem akart foglalkozni vele, és megfenyegette azzal, hogy ha még egyszer elmegy hozzá, akkor feljelenti. Azért is kergette el, mert látta, hogy szegénynek már elfogyott az összes pénze. Ugyanis azért generált neki újabb és újabb problémákat, hogy minél tovább járjon hozzá, és megfossza javaitól.

Amikor ezt megtudtam, egy világ omlott össze bennem. Eszembe jutott a tanfolyam célja, és láttam azt is, hogy itt van egy konkrét helyzet, és egyszerűen nem tudunk rajta segíteni. Megtanultuk azt is, hogy kell elűzni a démonokat, és mégsem tudtunk csinálni semmit, mikor szükség lett volna rá. Ekkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy ha mi nem tudjuk kiűzni ezeket a lényeket, akkor kikkel dolgozunk együtt, és vajon melyik oldalon állunk. Végül rájöttem, hogy a rosszon.

– A vőlegényed huszonnégy évesen öngyilkos lett. Kérlek, mondd el, hogyan történt!

– Azt már mondtam szegényről, hogy nagyon belekeveredett ezekbe a dolgokba. Hitt a reinkarnációban is, és végül ez volt az, ami az öngyilkosságba taszította. Meg volt győződve arról, hogy miután leugrik a körfolyosós ház belső teraszáról, utána újjászületik, és lehet, hogy egy kicsit nehezebb lesz az élete, de sikerülni fognak neki a dolgok. A spirituális dolgokban a következő életbe vetett reménység az egyetlen támpont.

Mikor találkoztam vele az utolsó héten, már nagyon rossz állapotban volt. Egyfolytában sírási rohamok jöttek rá, és hangokat hallott, melyek beszéltek hozzá. Például amikor sétáltunk, akkor is mondta, hogy most arra utasítják a hangok, hogy bántson engem. Aztán elsírta magát, és megkérdezte, hogy nem félek-e tőle. Mondtam neki, hogy nem, mert ismerem a természetét, és ha megütne, akkor sem gondolnám azt, hogy ez tőle van. Három évig voltam együtt vele, és tudtam, hogy nem bántana sohasem.

– Mikor beszélgettél vele utoljára?

– Utoljára este találkoztunk és beszélgettünk. Még kérdezte is, hogy nem akarok-e nála aludni, de hiszem, hogy már ez is Isten akarata volt, hogy ne legyek ott, mikor öngyilkos lesz, mert így is nagyon nagy kalamajkába kerültem. Ugyanis a szüleinek ezt az egészet nagyon nehéz volt feldolgozni.

Az is nagy problémaként nehezedett rám, hogy a barátom egyáltalán nem volt kapcsolatban a családjával, és nem tudták, hogy mi van vele. Az pedig nagyon veszélyes tud lenni, hogyha valaki család és barátok nélkül marad, nincs, aki figyelje és segítse az életét. Azok az emberek a leghajlamosabbak rá, hogy belekeveredjenek ezekbe a dolgokba, akiknek kevés az önbizalmuk, nagyon magányosak, vagy vannak ugyan barátaik, de sebeket kapnak tőlük. Vannak olyanok is, akik csalódnak valamiben, például a szerelemben, és ez az, ami abba az irányba tolja őket, hogy ha majd tudnak valami különlegeset, például meg tudják jósolni a jövőt, akkor majd biztos fogják őket szeretni, és sok barátjuk lesz. Egyszerűen csak akarnak valakik lenni. Ők azok az emberek, akik sehogy sem találják az életük célját. A magány összetöri az ember szívét, aminek legtöbb esetben egyenes következménye az lesz, hogy spirituális barátokat keres.

A vőlegényem is szellemekkel és démonokkal társalgott, ők voltak az úgynevezett „segítői”.

Én szintén nagyon egyedül voltam, nem voltak barátaim. A legszomorúbb az volt, hogy a sok probléma között még a párommal is szakítottunk pár hónappal a halála előtt, úgyhogy mind a ketten nagyon egyedül maradtunk.
Voltak ugyan emberek, akikkel elmentem bulizni, de ez csak arra volt jó, hogy berúgtunk, vagy füvet szívtunk, illetve kokaint.

– A Boszorkány hogyan reagált, mikor meghallotta, hogy a vőlegényed meghalt?

– Ő volt az egyetlen, akivel mint barátnővel tudtam beszélgetni. Ugyanis teljesen egyedül voltam Pesten, ezért hozzá mentem. Ő persze tudta, hogy rossz, amit csinált, éppen ezért, hogy jóvátegye hibáját, idézett nekem szellemeket, többek között a vőlegényemet is. A kísérteties az volt benne, hogy ugyanúgy beszélt, mintha a vőlegényem beszélne, és ugyanazokat a szavakat használta, amiket ő is használt. Nem tudom, milyen démon szállta meg, de ez volt az utolsó fogása, amivel úgymond meg akart még kaparintani. Az idézés végén ez a szellem még azt is eljátszotta nekem, mintha a volt szerelmem búcsúzna tőlem. Ez az egész nagyon megérintett és megrázott.

Ennek hatására kezdtem azt hinni, hogy a volt párom most már jó helyen van, és jól csinálta azt, hogy elment.

Amikor a szülei azt feltételezték, hogy esetleg valami közöm van a halálához, akkor az annyira összetört, hogy azon gondolkoztam, hogy egyszerűbb lenne a vőlegényem után menni, és leugorni: akkor én is ott lennék vele fönt az égben. Ugyanis azt írta nekem a búcsúlevelében, hogy ő már nagyon érzi, hogy várják az angyalok, hogy jó helyen lesz, és ez a legjobb döntés. Annyira erős volt bennem ez az érzés, meg egybevágott azzal is, amit tanultunk, hogy meg voltam győződve arról, hogy ez a megoldás.

– Végül hogyan menekültél meg?

– Nagyon egyszerű: iszonyatosan féltem a haláltól. A vőlegényem búcsúlevelében az utolsó mondat körülbelül így szólt: Ne szomorkodjak, mert jó helyre megy és higgyem el, hogy ezt most boldogan írja. Nagyon összezavart, de ugyanakkor meg is ragadott. Ugyanis itt motoszkált bennem az a kérdés is, hogy mi van, ha mégse igaz, amit írt. Amikor odakerültem, hogy én is leugrom ott, ahol ő, akkor is ez a kétség volt bennem. Ekkor fogalmazódott meg bennem egy imádság: „Istenem, ha te vagy, és te vagy az egész világnak a teremtője, akkor csinálj valamit, mert én nem tudok így meghalni!”

Azonban ekkor már ott álltam a korlátnál. Ugyanott, ahol ő, mikor leugrott, és az előtt a lakás előtt, ahol leéltünk együtt három évet.

Annyira benne voltam a spirituális dolgokban, hogy a fizikai füleimmel hallottam, hogy a démonok, akik közben kínoztak és vádoltak, azt akarják, hogy öljem meg magam. De mielőtt ezt megtettem volna, találkoztam Istennel.

– Ez hogyan történt?

– Miközben szorongattam a korlátot, a fejemben sok minden megfogalmazódott. Többek között az is, hogy lehet, hogy van valami értelme ennek az életnek. Aztán ráébredtem arra, hogy mennyire sok mocsok halmozódott fel az életemben, és visszaemlékeztem, hogy az édesapám mit tanított nekem, és hogy mennyire tiszta erkölcsöt és értékrendet mutatott. Közben egyfolytában csak azt kiáltozta a szívem, hogy nagyon szeretném, hogy szeressenek, és hogy valaki fogadjon el úgy, ahogy vagyok! Az igazi szeretet után sóvárogtam, és az egész bensőm ez után kiáltott. Ekkor Isten úgy megérintett, hogy én csak annyit éreztem, mintha egy nagy, meleg és puha kabát rám terülne. Leginkább ahhoz tudtam hasonlítani, mint amikor apukám megölelt, és abban minden benne volt, az is, hogy büszke rám, és az is, hogy szeret engem. Ez annyira erős volt, hogy csak sírni tudtam. Sokáig nem tudtam, hogy ez Isten maga, azt gondoltam, hogy a Szeretet volt. A szívemet csordultig betöltötte, és olyan hatalmas volt, hogy szinte belereszkettem.

– Utána hogyan alakult tovább az életed?

– Az időm nagy része azzal telt, hogy kezdtem ismerkedni azzal, akit csak úgy ismertem, hogy: a Szeretet. Mondtam neki, hogy mennyire jó ez az egész, és megkérdeztem, hogy lehet-e továbbadni másoknak is. Ugyanis erről mindenkinek tudni kellene!

Nappal minden nagyon jó volt, éjszaka viszont eljött a borzalom ideje. Iszonyatos rémálmaim voltak, és közben folyamatosan hallottam a démoni hangokat, hogy rám akarnak törni. Teljesen össze voltam zavarodva, mert nem értettem, hogy mi történik velem. Nappal mindig feltöltődtem, mert tudtam, hogy valaki vigyáz rám, és hiába rossz az éjszaka, biztonságban vagyok. Később megismerkedtem keresztényekkel, aki elmondták, hogy az a Szeretet, akivel annak idején találkoztam, maga Jézus volt. Ekkor már átadtam neki az életemet is, mert rájöttem, hogy csak tőle kaphatom meg azt, amit egész addigi életemben kerestem.

– Már szinte első perctől kezdve Isten szolgálatába álltál, és mindenhol az örömhírt hirdeted az embereknek. Mi sarkall arra, hogy ezt tegyed?

– Az elején, mikor megmenekültem a halálból, nem tudtam befogni a szám. Először azt mondták rám, hogy biztos megint beszívtam, de aztán látták, hogy mennyire megváltozott a hangulatom és az egész viselkedésem. Mindig csak Istenről beszéltem, és az emberek egy idő után már nem tudtak mit kezdeni ezzel, nekik is dönteniük kellett. Nekem ez a feladatom ebben a világban: beszélgetek az emberekkel, meghallgatom a problémáikat, és csak szeretem őket.

– Mint egy volt boszorkánytanonctól, úgy kérdezem tőled, hogy mi a véleményed Harry Potterről?

– Egy Harry Potterről készült filmet láttam, s teljesen elképesztő volt számomra, hogy ezt a filmet gyermekeknek készítették, hiszen tele vannak olyan horrorisztikus elemekkel, amiket még én is alig bírtam végignézni. Az ijesztgetés és félelemkeltés után a film szinte tálcán kínálja a megoldást: az okkultizmus teljes eszköztárát. Főként ezért tartom veszélyesnek a film üzenetét, mert a főszereplők varázslások, mágiák és egyéb trükkök segítségével menekülnek meg, s amikor a gyerekek megnőnek, sokkal nagyobb lesz az esély, hogy fogékonyabbak lesznek ezekre a gonosz tudományokra.

A film varázslásötletei, mágiái nem állnak messze az igazságtól, így sajnos a kicsik kíváncsisága – egy nem megfelelő családi háttér mellett – könnyen rossz irányba állíthatja az érdeklődésüket.

– Hogy tudod összegezni ezt az egy évet? Az elmúlt huszonháromhoz képest…

– Az egész addigi életem a féktelen bulizásról és a drogozásról szólt, de semmi nem békítette meg a lelkemet. Minden amire vágytam, amit szerettem volna, amit kerestem, azt mind Istentől kaptam meg igazán. Amilyenné szerettem volna mindig is válni, azt csak Isten tudja kihozni belőlem.

Szöveg: Muzslai Bencze
Fotó: Fehér Berci

Megjelent a Jeligében (35. Szám 2007. 3. negyedév) Az eredeti cikk itt olvasható.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

8 válasz   “Pap Andrea: Boszorkánytörténet”
  1. Sanyi szerint:

    Volt szerencsém találkozni élőben Andival.
    Szeretnék vele ismét találkozni, hogy jó barátok
    legyünk.

  2. Ági szerint:

    Köszönöm Jézusnak, hogy ezt a történetet elolvashattam, mert jó ideje kérem tőle, mutasson valami bizonyságot arról, hogy nincs reinkarnáció és nincs értelme az öngyilkosságnak. még akkor se, ha jobb megoldásnak látszik még a környezetemre nézve is. Köszönöm Uram hálás vagyok , hogy ezt a történetet megmutattad. Ámen.

  3. Teigler Attila szerint:

    Kedves Andi: mi emberek nagyon sokkfajta mocskot szedünk össze az életük folyamán: Zsolt. 119,25 Lelkem a porhoz tapad; – ez az a por, amelyet a gonosz tornádó erejűre szít fel, hogy felkavarja az ember lelkét, hogy felszabadítsa a benne szunnyadó erőt, mert a Sátán az ember lelkét akarják felhasználni aktivitása eszközéül. Mikor Ádám elbukott az éden kertjében, lelki ereje lemerevedet. Nem vesztette el végképpen, csak szunnyad benne. Ádámból test lett, és ez a test szorosan magába zárja a benne rejlő csodálatos erőt. Ilyen szunnyadó maradt ez az erő az utána következő nemzedékekben is. Rejtett erővé változott, ennek az erőnek a felgerjesztését, a sátánt nyilvánosságra akarja hozni mindazok számára, akik hajlandóak ezeket a módszereket elsajátítani. Bűnbeesés előtt a lélek kepesége a test segítője volt Ádám erős szellemének; most azonban a szelleme elbukott, és ez a lelki erő beszorult a test páncéljába. A Sátán megpróbálja ezt a testpáncélt feltörni, és felszabadítani az ember lelkében rejlő erőt. Mivel az ember (lelke = pszichéje = öntudati rész: akarat, értelem, érzelem) – a bűnös testi természetnek van alávetve, a sátán arra törekszik, hogy a lélek rejtett képességeit aktiválja, különböző technikákkal: (lásd: joga, agy kontrol, transzcendentális meditáció, vallásos szokások – mantrák = rózsafüzér – szertartások, stb.… Ezek a technikák mind a tudat manipulálása által fejtik ki hatásukat) hogy zavart keltsenek akár a Szent Szellem tekintetében is, sőt a „karizmatikus” hívő számára úgy tünteti azt fel, mint-ha maga a Szentszellem ereje lenne.
    Azért tartom szükségesnek mindezt elmondani, hogy figyelmeztessek arra, milyen különleges kapcsolatba került az ember lelke a Sátánnal most, az utolsó időkben. Csak akkor azonosíthatjuk be, ezeknek az erőknek a jelenlétét, hogy ha már ismerjük ennek a mechanizmusnak a működési elvét,ha viszont nincs, ismeret – Hós. 4,6 Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való….-
    Ö a gonosz felemeli az embert, közbe tele hordja a száját és a szemét: (2 Kor. 4,4 ……e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe).
    A keresztyénség némely részében is természetfeletti erőről beszélnek, amelyet mindenki elnyerhet, és amellyel csodákat tehet, betegeket gyógyíthat és jövendőt mondhat. Ez mind igaz, ám a forrás ahonént erkezik az nem mindegy:
    A Szent Szellem az emberi szellemet használja eszközül az emberben való munkája végzésénél, a Sátán viszont sok olyan eseményt produkál az ember lelkében, amely hasonlít a Szent Szellem munkájához.
    – Ez pedig idegen tűz! (3 Móz. 10,1 és vivének az Úr elé idegen tüzet 3 Móz. 10,2 Tűz jöve azért ki az Úr elől és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt). Gal 5,20-ban Pál apostol a test egyik cselekedetének nevezi a varázslást is, ugyanis a varázslás hamis szellemi tekintély.
    A Szent Szellemtől eltérő szellemeket használ arra, hogy leuraljon, manipuláljon, vagy ellenőrizzen úgy, hogy a saját (ó emberének) vágyait igyekszik kierőszakolni akár „idegen tűz” közreműködése által (amit persze az Úr Szellemé kint van bealítva).
    A lelkierő felszabadítása nem csupán a keresztyénségben történik meg. A babilóniaiak, arabok, buddhisták, taoisták, hinduk, agykontrolosok, boszorkányok, mind megkísérlik a maguk módján felszabadítani ezt az erőt, amelyet Ádám hagyott a lelkünknek. Minden vallásnak közös törekvése a látszólagos különbségek ellenére hogy: le akarják győzni a testet, hogy felszabaduljon a lélek ereje mindenféle megkötözöttségből, és így szabadon nyilvánulhasson meg. A vallási tanok egy része a test ellenállásának megtörését célozza, másik része a testnek és a léleknek egyesítését, míg ismét más részük a léleknek gyakorlatok útján való megerősítését, hogy ily módon felül tudjon kerekedni a testen
    Nem szabad elfelejtenünk, hogy különféle szenvedélyünk nem pszichológiai zavar terméke. Nem a nehéz háttér okozta belső sérülés kifejeződése. Inkább a test gyümölcse, az a mindnyájunkban meglévő tendencia, hogy valami más élvezetforrással töltsük meg üres lelkünket, mint Isten.
    Az Isten iránti engedelmesség abból fakad, hogy a Szellem nyilvánvalóvá teszi lelkünk számára Krisztus szépségét; hogy így aztán több örömünket leljük az engedelmességben, mint a bűnben. Egyszóval a hamisság szelleme akkor lepleződik le, amikor a hívők Istent akarják használni vágyaik kielégítésre. Eredménye: Hamis megtérést, hamis üdvbizonyosságot, hamis megújulást, hamis ébredést, hazug öröm. A gonosz a Szent Szellem megtapasztalásait utánozza és hamisítja.
    A szellemi erőknek csak két forrása létezik: Isten és a sátán.
    A csalást úgy vagyunk képesek felismerni, hogy a mindenkori hamis próféta, tanító, guru rendszerint önmagára irányítja a figyelmet olyi módon hogy a TRANSZCENDENTÁLISHOZ valló viszonyát a saját „dicsőséges” érdemei teljesítesse résszé, elismerése kint értékeli és éli meg.
    Ennek az állapotnak a radikalizálódassa az, amimkor már démonizálódás jön létre ahol a becsapott lélek,(amely már elhitte, hogy Ő a „kiválasztott” aki isteni képességekkel rendelkezik) már többé nem ura saját magának, hanem gonosz szellemi lényeknek válik a játékeszközéül, akik a hatalmukat ilyen módon is gyakorolják a világra. Sajnos látjuk, hogy ez a tendencia egyre jobban felerősödik.

  4. Andi szerint:

    @ Sanyi:
    Szia!

    Hol találkoztunk?

  5. Andi szerint:

    @ Ági:
    Dicsőség az Úrnak! :)

    Sok áldást kívánok az életedre, Ági!
    Az Úr áldjon meg gazdagon!

  6. Andi szerint:

    @ Teigler Attila:
    Kedves Attila!

    Köszönöm a hozzászólásodat. Nagyon jól kiegészíti a bizonyságot és egyetértek vele. Azt gondolom, hogy talán neked is lehetett személyes tapasztalatod ezotéria világából vagy csak nagyon jól ismered az Igét vagy mindkettő, de örülök, hogy megosztottad a gondolataidat.

    Áldás!

  7. Teigler Attila szerint:

    Szeretném felhívni a figyelmet a „gonosz lelkiismeretre.”Ez az ördög leggyakrabban használt türkje, hogy az embert megfossza az Úrral való közösségtől: Az egésznek az a lényege hogy elhitesse veled azt, hogy még nem vagy elég jó, így a sátán folyamatos lelkifurdalás alatt tart: „gonosz lelkiismeret.” Pedig az ige azt mondja: Zsid. 10,14 Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. Zsid. 9,14 Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Szelleme által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, (mi a holt cselekedet? – minden olyan tevékenység, ami krisztus áldozata mellé bármit is hozzá tesz – ezt a törekvést „gonosz lelkiismeret” táplálja, aminek a hátterében a sátán áll) hogy szolgáljatok az élő Istennek. Zsid. 10,22 Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől. 1 Ján. 3,21 Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez. Az ördög (diabolós – vádló) akarata hogy állandó vádolás alatt éj, hogy hidd el, hogy a te szíved nem véletlenül kárhoztat, mert IGENIS bűnös vagy! Ezzel ellentétbe az IGE azt mondja: Róm. 8,1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Szellem (πνευ̑μα – pneuma) szerint. Róm. 8,2 Mert a Jézus Krisztusban való élet (ζωή – dzóé – örök élet) Szellemének (πνευ̑μα – pneuma) törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Róm. 8,3 Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtlen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhozattá a bűnt a testben. Róm. 8,4 Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Szelle szerint. Ha a keresztények végre megértenék, hogy Jézus egyszer és mindenkor elbánt a bűnnel és most már az a bűn hogy: Ján. 16,9 Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem! Ján. 16,8 És az, mikor eljő VIGASZTALÓ (a Szentszellemről van szó), megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Ján. 16,9 Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; (Tehát Istentől való elválasztásod most már nem a bűneid miatt van, mint az Ó Szövetségbe: Ésa. 59,2 Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.) hanem a hitetlenséged Jézus Krisztus kereszt áldozatába. Zsid. 10,14 Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket: ez az ÚJSZÖVETSÉG, ami nem az ember cselekedeteire összpontosít, hanem Isten cselekedetére, amihez az „emberi érdemeknek” semmi köze: Ján. 3,16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki, hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
    A sátánnak a kínálata nagyon bőséges és szerteágazó, Ő alaposan feltérképezi minden egyes ember személyiségének legsebezhetőbb részeit, és azokat a pontokat célozza meg.
    Nézzük meg a keresztények elleni hadviselés egyik fő stratégiáját = ami a TÖRVÉNY – TÖRVÉNYTELENSÉG KÖZÖTTI ádáz küzdelmére helyezi a hangsúlyi AHÓL AZ EMBER A SAJÁT teljesítményével KELL HOGY kiérdemelje ISTEN elismerését vagy büntetését.
    Az ember egész lénye szelleme köré épül. Az ember szellemén keresztül kapcsolódott Istenhez, az élet forrásához. Most azonban belépett a bűn és az emberi szellemet elvágta Istentől. A szellem tovább létezik, de erőtlen, halott állapotba esett. A bűnbeesés következtében az ember szelleme elszakadt a stabilitást, biztonságot, védelmet jelentő Istentől, és a halál szellemének uralma alá került. Mivel az ISTENTŐL elszakadt ember magától a valóságtól szakát el (testileg, lelkileg, szellemileg) ennek, az lett az eredménye, hogy az értékrendszere is hamis.Tehát a NAGY MEGCSALTATÁSNAK az alapja az, amikor a gonosz a „jónak „a szolgálatában igyekszik tetszelegni, azáltal hogy, aktiválja az embernek az „ISTEN” előtti megfelelési kényszerét. Pedig az ÍGE világosan beszél: Róm. 3,20 „Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem ŐELŐTTE. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.” Nem csoda tehát hogy a SÁTÁN a cselekedetek – tejesítés rendszerében igyekszik megtartani az embert. Egyébként minden hamis vallásnak ez az ismérve = a tejesítés! = Hogy méltó legyél! – vagyis az egónak a megdicsőítése = TE VAGY a KIVÁASZTOTT, az ELHÍVOT, a MEGVILÁGOSODOTT, stb…. aki kiérdemelte… stb.

  8. Névtelen szerint:

    Köszönöm, sokat tanultam. Isten áldjon benneteket.@ Teigler Attila:

Kérlek, írd meg a véleményed!