Peggy és Delron Shirley: Exponenciális tanítványozás

július 21, 2013    
Kategória: Hanganyag

2013. július 20.

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt28,19-20)

A fent olvasható Igét szoktuk a „Nagy Küldetés” néven emlegetni, amivel Jézus kiküldte a tanítványait a világba, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet. Jézus azonban nem csak ekkor szólt a missziós feladatukról. Az összes többi evangéliumban, sőt, az Apostolok cselekedeteiben arról is beszél az Úr, hogy hirdessék/tanítsák az evangéliumot (Márk 16:15), illetve tanúi lesznek a tanítványok a Mesterüknek (Lukács 24:47, Ap.csel 1:8) először Jeruzsálemben, majd szerte az egész világon. Ahogyan elküldte Jézust az Atya, úgy küldte ki Jézus is a tanítványait (János 20:21). Jézus ebben az 5 igeversben 3 különböző megközelítéssel azt fejtette ki, hogy hogyan juthatnak el a keresztények minden néphez: az evangélizálásnak, (tanú)bizonyságtételnek és a tanítványozásnak egyszerre kell jelen lennie az életünkben ahhoz, hogy ez a leghatékonyabban működhessen.

Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek, hanem hogy figyelmeztesselek titeket, mint féltett gyermekeimet. Mert lehetne akár tízezer tanítómesteretek is a Krisztusban, de édesapátok csak egy van, hiszen az örömhírt tőlem hallottátok! Így lettem a Krisztus Jézusban a szellemi édesapátok. Kérlek hát, kövessétek az én példámat! (1Kor.4,14-16)

A keresztényeknek viszonylag nagy tapasztalata van az evangélizálás és a bizonyságtétel területén. Mások tanítványozására viszont kevésbé merünk vállalkozni. Tanítványozni vagy mentorálni valakit azt jelenti, hogy a szellemi apjává vagy anyjává válunk, igyekszünk neki mindent átadni abból, amit Isten nekünk már megtanított. Ugyanakkor ez különbözik a tanítástól, hiszen a tanítványozás során az egész szívünket beleadjuk, nem csak a „tanainkat”; az életünket nyitjuk meg a tanítványunk előtt, aki nem csak akkor láthat minket, ha erősek vagyunk a hitben, hanem megengedjük neki, hogy figyelemmel kísérje azt is, amint Isten segítségével felülkerekedünk az élet nehézségein és a Sátán csapdáin. Valóban, ebben benne van a szívünk sérülésének a lehetősége is, de ha tisztességesen és őszintén viszonyulunk a szellemi fiúnkhoz vagy lányunkhoz, akkor ő oszlopos és erős tagja lesz Krisztus testének, aki majd szintén tanítványozni fog másokat. Ily módon exponenciális növekedéssel betölthetik a keresztények a „Nagy küldetést”, hiszen egy generáción belül így minden egyes embert elérhetnénk, aki ma él a Földön, sőt, aki addig születni fog.

Ha bele akarunk lépni a „Nagy küldetésnek” ezen 3. aspektusába is, akkor imádkozzunk azért, hogy Isten mutassa meg nekünk, hogy ki az a fiatal testvér az életünkben (vagy lehet, még meg sem tért az illető), aki őszintén vágyik arra, hogy mindent megtanuljon tőlünk, és a tanítványunkká válhasson!

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Kérlek, írd meg a véleményed!