Péterréve gyerektábor, és még más is

augusztus 10, 2012    
Kategória: Misszió, Vajdaság

„Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé.” (1Kor11,1) (Pál Apostol)

Az Úr jó!
Ébredési napokat élünk át a Vajdaságban. Megtartottuk a gyerek tábort 60 gyermek részére Péterrévén, szolgálókkal együtt több, mint 80-an voltunk. A gyerekek közül csak egy kevesen voltak hívők, így evangélizációs tábor is volt egyben. Pál Apostol életéből tanítottunk a gyermekeknek. A Szent Szellem volt a legfőbb segítőnk és rá mutatott olyan dolgokra a gyermekek életében, amiről életfontosságú volt tanítani. Elmondhatatlan volt mikor a Szent Szellem leszállt, és a 6 évestől a 16 évesig mindenki sírt az Úr jelentében, és bűnbánatot tartott. Mélyebbre és mélyebbre vezetett a Szent Szellem minden nap bennünket Isten ismeretében, és nem volt olyan gyermek, aki úgy hagyta volna el a tábort, ahogyan jött. Szinte mindenki megtért és új felismerésre jutott, a sötétség lelepleződött az egyéni éltekben, csodálatos volt Isten gyógyítása és szabadítása a szívekben. Csak egy kis példa: Volt a táborban egy autista kis fiú is, megértette, hogy milyen veszélyes, sőt élet-halál kérdése, ha a sötét erőktől kérünk tanácsot. Felhívta a nagymamáját a táborból. Nagymama! –mondta Nem fogom engedni, hogy a rádióban a horoszkópot hallgasd, döntsd el a halál vagy az Isten gyermeke akarsz lenni!

Persze az ördög próbált minket hátráltatni, és nehezíteni a szolgálatot ott ahol csak lehetett. Pont erre a hétre vették el a vizet minden délelőtt, pont a főzés és egyéb dolgok elvégzéséhez nélkülözhetetlen volt a víz, de Isten mindenben megsegített minket. Gondolhatod, hogy 80 ember ellátása víz nélkül nem volt könnyű, de az Úr jó!

Nagyon hálásak voltunk a csapatért, akikkel együtt tudtunk szolgálni, egy szellemben tudtunk mozdulni, gondolkodni, nagy áldás volt. Vették az akadályokat, az összepréselt alvást a hőségben, a kevés pihenést, a bogarakat, a víz nélküliséget, ha Isten szeretete él a szívünkben, akkor mindenre van erőnk.

Nagy áldás a Skóciai Aratás gyülekezet, kik anyagilag gondoskodtak arról, hogy a tábor most már harmadik éve létre jöhessen. Isten áldja meg őket, és sokszorosan, áldja meg számukra azt, amit ebbe a munkába belefektetnek. Egy héten keresztül 60 gyermekről gondoskodhattunk az Ő szeretetük miatt. Sok gyermek szó szerint éhezik otthon. Milyen csodálatos is ez, hogy egy test tagjaiként ki tudjuk pótolni egymás szükségeit. Még a tábor megkezdése előtt le tudtuk burkolni a gyermek termet, így ebben az évben nem a betonon kellett a gyermekkel lenni, és a takarítás is sokkal könnyebb volt. Egy másik kedves testvértől egy hűtőszekrényt kaptunk ajándékba, tényleg csak azt tudjuk elmondani, hogy Istenünk mindenről gondoskodott, ami esetleg szükségnek tűnt, az is a javunkra volt, Isten gondolatai sokkal magasabbak a mieinkél.

Mindezek közben a péterrévei gyülekezeten kívül épül a kanizsai és a horgosi gyülekezet is. Sokan megtértek, és elkötelezték magukat az Úr mellett. Akik előtte hallani sem akartak az igazságról odaszánták magukat Istennek, megszabadultak a félelemtől, mert kimertek jönni Isten világosságára. Horgoson egy egész cigány utcában tudunk most már szolgálni hétfőnként, a vasárnapi Istentiszteleten kívül, csak jönnek az emberek, hogy megvallják a bűneiket, hogy örök életet kapjanak az Úrtól. Ez annyira csodálatos, Isten szeretete valóságos, nem képmutató és nem személyválogató. Emberek lemondanak a büszkeségről, és meg tudnak bocsátani, milyen nagy dolog ez! Olyan jó látni az emberekben az első tűz szerelmét, ez minket is arra késztet, hogy megmaradjunk az első szerelem tűzében, nem akarunk hiteltelen emberekként szolgálni. Jézus nagyon haragudott a farizeusokra, mert bár hirdették az igazságot, az Igét, de nem jártak benne, Isten kegyelmére van szükségünk minden nap, hogy forróak legyünk, oda szántak a sírig, halleluja, nem vagyunk egyedül, van segítőnk és bátorítónk, vigasztalónk, a Szent Szellem Isten!

Hat embert merítetünk be Horgoson, dicsőség Istennek azért a munkáért, amit végezz az emberi szívekben, senki más nem képes erre csak Ő! Bűneiket megvallották, és a bemerítés által, Krisztus halálába adták magukat. Nagy öröm áradt ki, a foglyok megszabadultak és a pokolból ki lettek ragadva. Csak két út van!

Egyik este volt egy borzalmas álmom, egy házaspárról szólt. A férj mindig bántotta és megalázta a feleségét, nem tettlegesen, hanem a szavaival. A feleség tudta, hogy meg kell bocsátani, mert ismerte Isten szavát, de nem tette. Ragaszkodott a sérelemhez. Nagyon hirtelen eljött érte a halál, hirtelen felismerte az asszony, hogy elmulasztotta a legfontosabbat, a megbocsátást, borzalmas kiáltással zuhant a halál torkában, már nem volt lehetősége bocsánatot kérni.
Ennyi volt az álom. Ha úgy érzed, hogy jogos a haragod vagy a neheztelésed, és ezért nem bocsájtasz meg, nagyon nagy bajban vagy! Ha ma hallod Isten szavát, ne keményítsed meg a szívedet! Isten szeret téged! Legyél boldog, adjál hálát, mindenkor örülj!

Szeretettel, Etelka és Gábor

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Kérlek, írd meg a véleményed!