Rögös úton muzsikáltunk

május 14, 2009    
Kategória: Misszió, Vajdaság

Ezúttal is 2 napos útra indultunk. 36 fő, 9 felnőtt és 27 gyermek, 3 kisbusz és 2 személyautó. Ez volt a sereg! Megindultunk első úti célunk felé, ami Szabadka volt, ahol a helyi pünkösdi gyülekezet hívott meg egy ifjúsági dicsőítő alkalomra (Dávid sátora). Általában csak fiatalok mennek el ezekre az alkalmakra, de amikor megérkeztünk közölték, hogy amikor meghallották, hogy jövünk, mindenki azt mondta, ő is akar jönni.

„Ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki”

Már az út elején kiderült, hogy lesznek nehézségeink. Az egyik kisbusz miatt lassabb tempóban tudtunk haladni, így a tervezett 3 órás út helyett 1,5 órával később értünk le Szabadkára, mint ahogy azt eredetileg terveztük. A határon szintén problémák adódtak, általában minden fennakadás nélkül átlépjük a határt, de most ez nem így volt. Mire odaértünk a tánc- és dicsőítő próbát el kellett kezdeni, így nem maradt idő városnézésre. A gyerekek egy kicsit bánták ugyan, de tudták nem ez, amiért ők most idejöttek. Az út miatti fáradtság hamar elillant, és a gyerekek teljes energiával vetették bele magukat a szolgálatba. A dicsőítésen kívül egy tánccal is készültek, hogy buzdítsák az ottani fiatalokat, legyenek bátrak, legyenek szabadok arra, hogy Istent számukra új formában is dicsérjék. Nagyon ügyesek voltak, pedig a táncot nem volt könnyű betanulni, mert a próbákat nehéz volt összeegyeztetni, ezért 1 próba ki is maradt. Ennek ellenére fantasztikusan helytálltak. Az alkalom elején egy rövid ismertetést kaptunk arról, hogy mi is az a Dávid sátora és ezek alapján léptünk ki és kezdtük keresni, dicsérni az Urat. Ifjúsági dicsőítésAz emberek éhesek voltak arra, hogy megtapasztalják, meghallják Isten hangját, és az Úr megadta, amire vártunk és vágytunk. Jelenléte tapintható volt, szólt hozzánk, örömmel töltötte be az egész gyülekezetet és összekovácsolta az ott jelenlevők szívét. Az egyik fiatalember örömmel számolt be arról, hogy ő tulajdonképpen fulladásos beteg, ezért nem igen tud táncolni az Úr előtt, de ma nagyon szerette volna ezt megtenni és sikerült is. Táncolt az Úrnak és egyáltalán nem volt semmilyen problémája. Volt egy fiatal lány, aki elmondta ezzel az estével beteljesült egy álma, amit Isten mutatott neki, hogy ők így fogják dicsérni az Urat és ezután el fognak menni és hirdetni az Igét. Másnap a reggeli Istentiszteleten kiderült, hogy ez az álom is beteljesül, mert kedden evangélizáció lesz Szabadkán, amin ők is részt vesznek. Nagyon jó volt, hogy idősek is jöttek, mert alkalmunk nyílt arra is, a Szent Szellem vezetése által, hogy hálát adjunk értük, imádkozzunk, hogy a fiatalok, és idősek közötti szakadék megszűnjön. Nemcsak táncban, hanem a zászlózásban is bátorítottuk a testvéreket, vittünk zászlókat és a kezébe nyomtuk az ottani fiataloknak, hogy kezdjék el zászlóval dicsérni az Urat. Először bátortalanok voltak, aztán már ők jöttek oda és kérték, hogy hagy zászlózzanak. Az egyik lány elmondta, hogy nagyon hálás ezért, mert ő neki régóta a szívében van ez, de nem volt bátorsága hozzá, hogy kilépjen ebben. Nagyon örült, mikor szó szerint rá lett kényszerítve, hogy kezdje el lengetni a zászlót.

Az utánpótlásA gyülekezet nagy szeretettel gondoskodott arról, hogy mi semmiben sem szenvedjünk hiányt. Odaérkezésünkkor ebéddel vártak, az est végén, mindenkit családoknál szállásoltak el. Másnap annyira jó volt reggel a szállást adó testvérekkel beszélgetni, csak éppen kevés volt az idő, maradtam volna még, de jönni kellet az istentiszteletre. Itt is Igével, a gyerekek dicsőítéssel, imával szolgáltunk a testvérek felé. Mielőtt elbúcsúztunk volna, megint nagyon finom ebédet főztek nekünk, úgy hogy jóllakottan indultunk el a következő úti célunk felé. Péterrévére tartottunk, ahol szabadtéri evangélizáció volt a program. 1.30-ra kellett volna odaérnünk, az egyik kisbusz leszakadt a csapattól egy piros lámpánál és félreértésből más irányba indultak el a Péterrévei focipályára, mint utólag kiderült ennek így kellett történnie, mivel ők odaértek időben és el tudták kezdeni az alkalmat. A csapat másik része viszont elkésett, mivel egy másik busz lerobbant. Futómű probléma lépett fel, és a fék is elszállt, de az Úr csodálatosan megőrzött minket, és nem lett baleset. Először úgy tűnt ott kell hagynunk az autót, de aztán lépésben elgurultunk vele Zentáig, ahol a helyi gyülekezet pásztora ismeretlenül is elvállalta, hogy tegyük le ott a kocsit. Közben a személyautókkal utazókat előre küldtük a focipályára, hogy csatlakozzanak a többiekhez. 3 óra volt kb. mikor mindenki odaért a helyszínre, a már ott lévő testvérek a Péterrévei gyülekezettel együtt már javában imádkoztak, dicsérték az Urat. Kiderült, hogy mindezt hangosítás nélkül, mert még nem sikerült áramot szerezniük. Odaérkezésünkre ez is megoldódott és a gyerekek ismét előadták a táncot. Azonban újabb nehézség akadt, a laptop, amin a zenét játszottuk le akadozott. Ők meg a profik :)Fantasztikus volt azonban látni, hogy a tinik egyáltalán nem jöttek zavarba, nagyszerűen áthidalták a technikai-problémát, annak ellenére, hogy a zeneszám akadozása miatt a végét nem tudták a koreográfiának megfelelően befejezni, rögtönöztek egyet. Ezután a kiesett kisbusz miatt 9 embernek busszal és vonattal kellett hazajönnie, ezért 7 gyerek és 2 felnőtt rögtön a tánc után elindult hazafelé, másfél órával hamarabb a tervezettnél. A többiek, pedig maradtak tovább, dicsérték az Urat, imádkoztak az ott jelenlevő emberekért. Később értesíttetek, hogy Isten itt is megérintette a szíveket és voltak megtérők. Halleluja! Minden nehézség megéri ha, látod Isten királyságát növekedni.

Hatalmas élmény volt ez a 2 nap! Látni az Urat munkában, ez feledtet minden rosszat, problémát. Isten gyermekei legyőznek minden akadályt, mert maga az Úr jár előttük. Azt mondta az Úr Jézus:

„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

A GyülekezetEz így van, láttuk, tapasztalhattuk ezekben a napokban is! Jézus megszabadított, épített, tanított, bátorított, szeretetet adott, felemelt, megvigasztalt, vezetett, enni-inni adott, nevelt. Isten Szelleme által és rajtunk keresztül jelent meg a Vajdaságban, és nemcsak az ottani embereket áldotta meg, hanem minket is! Halleluja! Isten megszabadított minket és az Ő védelme alatt félelem nélkül hirdethetjük az Ő nagyságát, építhetjük az ő országát.

 

 

„Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,
mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.
Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!”

 

 

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

Egy válasz   “Rögös úton muzsikáltunk”
  1. naomi=) szerint:

    nagyoonjoovolt :D

Kérlek, írd meg a véleményed!