Te kibírnád?

május 14, 2010    
Kategória: Kitekintés

A régeszet fura, romboló mesterség. Úgy kezdődik, hogy a múlt titkait kutatók, apró jelekből következtetnek arra, hol kell „ásniuk”, mert ugye többnyire földbe rejtett „kincseket” keresnek. Az ásatás abból áll, hogy a területet szelvényekre osztják, és a szelvényeket módszeresen, néhány centiméteres rétegenként legyalulják, kínosan vigyázva, hogy a közben előkerült tárgyakban kárt ne tegyenek. A leleteket az eredeti helyükön lerajzolják, fényképezik, ma már a GPS koordinátáikat elektronikusan is rögzítik. Ezt követően, amit lehet, kiemelnek, a többit „elbontják”, hogy a következő réteghez hozzáférjenek. Így aztán a régészek kíváncsiságának áldozata lesz a lelőhely, hiszen sok-sok minden, már olyan rossz állapotban van, hogy a múzeumok raktáraiba szállítani sem lehet, egyszerűen szétporlad.

Ma, a régészet célja nem az értékes tárgyak keresése, sokkal inkább a múlt összefüggések feltárása. Különösen fontos a dokumentálás, hiszen később egy másik szakember, e dokumentumok a segítségével léphet tovább, sőt kaphat segítséget, választ az újonnan felmerült kérdéseire…

Ez nem volt mindig így, a „régészek” jó többségét inkább a kincsvadászat érdekelte… Az új mércét egy Howard Carter nevű, félszeg, visszahúzódó természetű, autodidakta régész teremtette meg, akinek a nevéhez fűződik a talán leghíresebb régészeti felfedezés, Tutanhamon sírjának a megtalálása.

Carter gyermekkorától érdeklődött a természettudományok után, és apjától örökölt rajztudásának köszönhetően fiatalon, 17 éves korában eljutott Egyiptomba, ahol már nagy ütemben folytak a régészeti feltárások. (W. M. Weiss erről így ír: Öntelt ásatók évtizedeken keresztül gyarmatosító beállítottságukkal a 19. század „aranykorában” kényükre-kedvükre fosztogatva az európai hiúság kőbányájává fokozták le a Nílus menti országot…) Carter kezdetben rajzolóként, idegenvezetőként, kereskedőként, dolgozott, majd egyre jobban belefolyt a feltárásokba, és olyan megbecsülésre tett szert, hogy hiányos végzettsége ellenére a Régészeti Hivatal főfelügyelője lett.

A Királyok Völgyének szinte minden négyzetcentiméterét addigra feltárták, Carter-nek a korábbi feltárások során előkerült leletek alapján mégis kialakult, egy lassan rögeszmévé váló elképzelése, hogy mégis, valahol itt kell lennie Tutanhamon fáraó sírjának is.

1914-ben jutott kutatási engedélyhez, a szükséges anyagiakat Lord Carnarvon, egy Cambridge-i arisztokrata világfi biztosította, aki orvosai tanácsára töltötte Egyiptomban a téli hónapokat. A 14-es világháború, és az azt követő hat(!) sikertelen ásatási évad teljesen elvette a pártfogó kedvét, Carter csak nehezen tudta rávenni a hetedik évad megkezdésére, mely végül az áhított sikert meghozta.

1922. novemberében a munkások egy lépcsősort, illetve egy sírt találtak, sértetlen pecséttel a bejáratán. A feltárást azonban csak két hét múlva kezdték el, miután a mecénás – Lord Carnarvon – Egyiptomba érkezett Angliából.

Azonnal kiderült, hogy Tutanhamon sírjára leltek, melyet az összes többi sírt kifosztó sírrablók szerencsére nem pusztítottak el, csak kissé megrongáltak. Az elő-kamra anyagának feldolgozása után kerülhetett sor a sírkamra felnyitására 1923. február 17-én, meghívott vendégek figyelmétől kísérve. A régészet legnagyobb pillanati közé tartozik, amikor Carter óvatosan kiemelte a falazat köveit, és meglátta a fáraó koporsóját rejtő, hatalmas, arannyal bevont szentélyszekrényt.

És itt, valami fontos dologról kell beszélnünk. Carter nem vetette rá magát az addig soha nem látott szépségű, 3,300 éve háborítatlanul rejtőző kincsekre, hanem igazi, fegyelmezett kutatóként, mindent a legpontosabban feljegyzett az utókor számára. A feltárás és a leletek konzerválása legkiválóbb szakemberek bevonásával, majd az elszállítása Kairóba, az Egyiptomi Múzeumba – ezt követően – tíz(!) évig tartott.

Megalkuvást nem ismerő, tökéletességre törekvése hozzájárult ahhoz, hogy létrejöjjön az a kiállítás, melyet nemrég mutattak be Budapesten: A leleteket sokéves munkával lemásolták, és pontosan úgy helyezték el, ahogy azokat a kutató a sírkamrákban találta.

A másolatok természetesen nem különösen értékesek, ám éppen ezért, a biztonsági felhajtás hiánya, a minimális tömeg, jó lehetőséget teremtett arra, hogy a régész helyébe képzeljük magunkat, és elgondolkoznunk azon, mi hogyan viselkedtünk volna hasonló helyzetben? Képesek lettünk volna, képesek vagyunk-e féken tartani kíváncsiságunkat? Van-e bennünk kitartás, elkötelezettség, belső fegyelem?

Te kibírnád, hogy egy ilyen kincsre ne vesd rá magad, hanem fegyelmezetten, türelemmel, módszeresen, napokat, heteket, sőt éveket várva – lépésről lépésre dolgozd fel, hogy mások is profitálhassanak belőle? Howard Carter így tett, ezzel új utat nyitott a régészet számára, a pontos, precíz, igényes dokumentálás útját, mely lehetővé teszi a romboló mesterség ellenére, hogy később is találjanak a kutatók összefüggéseket.

A türelem és fegyelmezettség fontos erények, nemcsak egy régész, hanem mindnyájunk számára…

A sors torz fintora, hogy Howard Carter Angliába visszatérve magányosan élte le az életét. A világhír ellenére, igazi megbecsülésben kollégái nem részesítették. Hosszú szenvedés után 1939-ben magányosan halt meg Londonban.

JA

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

3 válasz   “Te kibírnád?”
  1. Névtelen szerint:

    Jozsef torteneteben melyik farao szerepel?

  2. admin szerint:

    A Biblia – tudomásom szerint – konkrétan nem nevezi meg sem azt a fáraót, aki a saját helyettesévé emelte Józsefet, sem azt, akinek az uralkodása alatt történt az Exodus. József „fáraója” a 13. dinasztia körüli hanyatló időszakban uralkodhatott, amikor az Ázsiából betörő hükszosz / hikszosz fejedelmek leigázták Egyiptomot, sőt a fáraó trónját is több mint 100 évre megszerezték. Az Ázsiából érkező hódítók bizonyára támaszt látták Izrael fiaiban, szívesen látták őket. Amikor thébai fejedelmek „felszabadították” az országot, megfelejtkeztek arról, hogy mit köszönhettek Józsefnek – az izraeliták sorsa az elnyomás, kényszermunka, megaláztatás, végül fiúgyermekeik Nílusba fojtása lett. A mintegy 3-400 éves elnyomatás után Mózes – feltehetően II. Ramszesz (~19. dinasztia) uralkodása alatt vezette ki a népet Egyiptomból.

    Tutanhamon a 18. dinasztiához tartozott, tehát jó néhány évvel József után látta meg a napvilágot, és a Kivonuláskor már aranykoporsójában pihent…

    Érdekes, hogy Thomas Mann „József és testvérei” című regényében, Ehnaton fáraó tette Józsefet első emberévé. Ehnaton és a gyönyörű Nefertiti voltak (ha igaz) Tutanhamon szülei. Mann nyilván ismerte a történelmet, regényében bizonyára csak azért szerepeltette Ehnatont, mert ő szüntette meg Egyiptomban a sokistenhitet. Talán ezért találkozhatsz, találkozhattok a Gellért-hegy oldalában is – a Filozófiai kertben – az „eretnek” fáraóval.

Kérlek, írd meg a véleményed!