Vadas Ernő

február 24, 2010    
Kategória: Kitekintés

Sokan, és lelkesen fotózunk az “Egyházban”, és azt hiszem, nem mindegy, hogy milyen képeket készítünk, milyen képekkel örvendeztetjük / terheljük meg a nézőket. Ahhoz, hogy némi fejlődés mutatkozzon ilyen irányú vitézkedésünkben elengedhetetlen, hogy tanulmányozzunk, elemezzünk igazán jó képeket, hogy előbb utóbb ennek eredménye a saját fotóinkon is megmutatkozzon… Talán ezért, és persze a képekért önmagukért szeretném felhívni a figyelmeteket egy amatőr fotós, Vadas Ernő képeire. (Ha igyekeztek, a 110 képből álló életmű kiállítását még február 28-ig megnézhetitek a Balassi Intézetben, a Gellért-hegyen.)

A két világháború között kitűnő magyar fotográfusok sorra gyűjtötte a nemzetközi pályázatokon az elismeréseket, és akik külföldön folytatták a munkát, többen nagyon híresek lettek (Brassai, Capa, André Kertész, a nemrég hazatelepült Martin Szipál, stb.) Vadas hasonlóan tehetséges fotográfus volt, itthon maradt, és persze nem is lett olyan híres. A képein semmi durvasággal, sokkoló jelenettel nem találkoztok (akit ez érdekel, annak mondjuk egy becsületes WordPress Photo kiállítást tudunk javasolni).

Vadas képei egyszerűen szépek. Sugárzik róluk a szeretet, mellyel a fotós az őt körülvevő világot szemlélte. Csodálatosan komponálta meg a képeit, kitűnő érzékkel kezelte a fényeket, különösen az ellenfényt.

Egy kép önmagában szép lehet, mert egyszerűen jó ránézni, pihentet, felüdít, elvarázsol, gyakran ilyenek az absztrakt képek. Másik esetben elgondolkoztat, mert nem egy statikus állapotot, hanem történetet mond el: ki tudod találni mi volt előtte, és mi fog következni. Talán ez utóbbi jobban jellemző Vadasra.

Borzasztóan fontos, hogy egy képnek legyen geometriája. A rendezettség, a geometrikus elrendezés, a párhuzamosok, az átlók, a háromszögek, különösen a kör, és ezek kombinációja ki tudja miért, de gyönyörködtetnek. Vizsgáld csak meg a fotóidat, vajon látsz-e ilyeneket rajtuk? Ha nem, itt az ideje, hogy erre is figyelj.

Biztosan feltűnt számodra egy-egy csigalépcső, a kanyarodó sínek, vagy egy ívben hajló test szépsége. Ezeket talán önmagukban is érdemes lefotózni, annyira szépek lehetnek.

A fotográfiában a fény és az árnyék egymástól elválaszthatatlanok. Az árnyékkal lehet igazán plasztikussá, három dimenzióssá tenni egy képet. Ha nem figyelsz rá, lapos és unalmas lesz a képed.

Mielőtt végleg megunod, még gyorsan elmondom, hogy igenis komponálj, állítsd be a képeidet! Nem kell megrémülni azok kritikájától, akik kifogásolják, ez beállított, módosított kép, stb. Igen beállított, igen levágtuk róla a felesleget, igen korrigáltuk a színeit, igen, mértékkel retusáltuk, mert igyekszünk igényesek lenni, még akkor is, ha sem Capa, sem Vadas nem lesz belőlünk, csak mert egyszerűen örömet akarunk okozni egymásnak a képeinkkel.

J.A.

Ha szeretnél még néhány képet látni némi magyarázattal, akkor kattints ide!

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Kérlek, írd meg a véleményed!