Megtérés, szabadulás, menyegző

november 10, 2009    
Kategória: Misszió, Vajdaság

Győzedelmes napokat éltünk át, támadásokkal együtt a mostani utunkon is. [English]

Már az indulásnál erős támadásokban volt részünk. Elindultunk Őrbottyánból, de Budapest határánál kicsi lányunk, Szófia rosszul lett, ezért visszafordultunk, hogy haza menjünk vele. Most már nélkülem és Szófia nélkül ment a Gábor, Violával, ki kedves missziós társunk már a kezdetektől. Inárcsról indulunkKb. húsz perc múlva csörgött a telefonom, hogy lerobbantak a kocsival, menjek értük a munkás autónkkal és vontassams haza őket. Akkor már erősen tudtam, hogy el kell menjek velük, mert ha az ördög ennyire támad, akkor Isten nagyon jó dolgokat készít. Hazaérkezve még ki kellett takarítani a munkás autót, ami nem kis dolog, mivel Gábor kályhákat, kandallókat épít, így a kocsi poros volt, agyag- és törmelékdarabokkal tele. Ezt követően harmadjára indultunk el, most már a melós kocsival. Az volt az érdekes, hogy ahogyan nőtt a probléma nagysága, Gábornak is egyre jobb lett a kedve – nagy várakozás volt bennünk.

Inárcson megálltunk, hogy az inárcsi testvéreink csatlakozhassanak hozzánk. Istenünk egy nagyon kedves dologgal örvendeztetett meg minket, mert két finnországi misszionárius, Pasi és Diego is csatlakozott hozzánk, őket most láttuk először. Az, hogy ők eljöttek velünk szintén egy nagy csoda. Éppen átutazóban voltak Izraelből Törökországon, Szerbián keresztül Magyarországon át hazájukba, mikor Inárcsnál lerobbantak éjszaka. Ezért éjjeli szállásra egy szállodát kerestek, de másnap séta közben meghallották az énekszót az Inárcsi pünkösdi gyülekezetből. Bementek és utána a gyülekezet szállást biztosított számukra, hogy ne kelljen a drága szállodát fizetni, és Annuska testvérünk meg teljes ellátást adott nekik. Mikor megtudták, hogy hétvégén jönnek Annuskáék velünk Szerbiába, ők is jönni akartak. Isten megint megmutatta, hogy a rosszból képes jót kihozni az Övéi számára, hiszen, ha nem romlott volna el a kocsijuk, nem szolgálhattunk volna együtt ezen a hétvégén.

Mico és Nagymamija, IbolyaDélutánra érkeztünk meg Péterrévére, ahol már nagyon vártak minket, Mico és a kis Zolika együtt imádkoztak értünk, hogy megérkezzünk. Miután kipakoltunk már egy csomó gyermek vett minket körül. Négy családot sikerült meglátogatnunk, mindenhol nagyon erősen éreztük az Úr jelenlétét. Micoéknál csak Ibolya, a nagymama volt otthon, Ő neveli Micot csecsemő kora óta, bár vannak Miconak szülei és testvérei is, akik a szüleikkel élnek. Ibolya mindig nagyon kedves volt, és most is elmondta, hogy ő hisz Istenben. Bizonyságot tettünk neki Isten kegyelméről. Nem találkoztunk még olyan cigánnyal, ki azt mondta volna, hogy nincs Isten. A cigányok Istenhívők, de mi arról beszéltünk nekik, hogy nem elég elhinni, hogy van Isten, mert azt az ördögök is hiszik, mégis rettegnek. Istennel kapcsolatba is lehet kerülni. Megértette, hogy Isten szereti őt, és kifejezte, hogy akarja Jézussal a közösséget, és szüksége van Rá. Nagyon megérintette Isten szeretete, és befogadta Jézust a szívébe. Sajnos Ő sem tud olvasni, így a Mico fog neki hangosan Bibliát olvasni, már aznap este olvasott is neki.

Ibolya befogadta az Úr Jézust a szívébeA K. család, egy olyan család, ahol a gyerekek hozták be a szülőket a gyülekezetbe. Rendszeresen járnak, be is fogadták az Úr Jézust a szívükbe, ennek ellenére érezni lehet, hogy van egy gát, ami nem engedi, hogy fejlődjenek az Úrban. Amit már sejtettünk is, az derült ki. Az ok az emberektől való félelem. Mivel Péterrévén csak katolikus templom van, ezért mindenki oda járt, aki valamilyen szinten keresi az Urat. Félelem van az emberekben, hogy mit fognak szólni mások, ha nem a katolikus templomba mennek, hanem a gyülekezetbe. Többször próbáltuk már keresni a katolikus papot, de a találkozás még sem sikerült vele. Akik már megértették, hogy az élő Istennel való kapcsolat sokkal több annál, minthogy eljárok vasárnap a templomba, azok a családok felvállalják a gyülekezetbe járást. De olyan is van, hogy egyszerre mind a kettőbe járnak. A szülők már tudják a helyes utat, csak nincs elég erejük a döntésre, látják a különbséget. Egy Ige nagyon jól kifejezi ezt a problémát: „Az emberektől való félelem tört vet, de, aki bízik az Úrban, kiemeltetik.” (Pld. 29: 25.) Reménységünk van, hogy, aki elkezdte bennük a jó munkát, Az be is végzi.

VajdaságL. nagyon jó úton indult el, mióta viaszjött az Úrhoz, és a gyülekezetbe. Szakított a régi gonosz társaságával, az ivást teljesen abba hagyta, sőt meg is szabadult, mert egyáltalán nem is kívánja már. Igyekszik a keskeny úton járni, bár még vannak problémái, de az Úr kegyelmes és türelmes, ahogyan hozzánk is az volt. Nagy átélése volt imádkozásban közben. Mikor Gábor rátette a kezét, azt érezte, mintha tűz érintette volna meg. Csodálatos együttlétünk volt. „Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!” (Mik.7:8)

Egy testvérnőnél, pont a vacsorakezdésre értünk oda. Egy, egy szobás házikóban laknak, de az most is tele volt, mindig csodálkozom, hogy hogyan tudnak ennyien elférni benne. Sajnos, a férje még mindig bezárja a szívét az Úr előtt, de már azóta is sokat változott, mióta megismertük. Rendszeresen hirdetjük neki az evangéliumot, hisszük, hogy nem hiába. Szeretjük őt, de az a fontos, hogy az Úr mennyire szereti. Persze, mint minden cigány, ő is azt mondja, hogy hisz Istenben, milyen becsapása az ördögnek ez! A hit halott cselekedetek nélkül, és, ha ragaszkodunk a bűnhöz, akkor nem sokat ér, hogy elhisszük, hogy van Isten. Az Úr tud világosságot hozni a sötétbe, mert Ő maga a világosság.

Este a fáradtságunk ellenére még egy csodálatos imaközösségbe volt részünk, Isten jelenléte mindennél jobb!

Nóri és DiegoReggel, Istentisztelet után még sikerült egy családot meglátogatnunk Gizikéhez mentünk el, kinél még szintén nem voltunk. Ő hívott minket. Gizike egy nagyon szép, rendezett házban lakik, de elmondta, hogy a jólét neki semmit nem jelent, mert nagyon boldogtalan. Férje iszákos, ki egy hónapban csak egyszer megy haza, mert Szegeden dolgozik. Mikor otthon van, akkor is csak iszik, szeretetet nem kap. Az egyik nőtestvérünk, Éva, már sokat vetett az életébe, így sok mindent már tudott. De Isten megmutatta, hogy a Szent Szellem jelenléte hiányzik az életéből, és szüksége van a Szellem gyümölcsére ahhoz, hogy örülni tudjon, hogy békéje legyen, hogy szeretet legyen benne. Nagyon megérintette Isten a szívét mikor ezekről beszéltük, és kérte, hogy imádkozzunk érte, hogy a Szent Szellem vegyen lakozást benne. Miközben imádkoztunk, Diegonak megmutatta az Úr, hogy tüdő problémája van Gizinek. Gizit hatalmasan átjárta az Úr igazsága, és majdnem összeesett. Nem értette, hogy hogyan lehet, hogy egy finn ember, akit most lát először, megmondja, hogy neki mi a baja. Nagyon erős volt az Úr jelenléte, nem lehet leírni. Valóban a Menny szállt le.

Gizike megszabadulva, boldoganMikor bementünk a házába, Gábor észrevett egy doboz cigarettát az előszobában, és megkérdezte: „Gizike Te dohányzol?” „Sajnos”, volt a válasz. Gábor azt mondta neki: „Gizike, ma reggel szívtad el az utolsó cigarettádat.”

Imádkozás után, Gizi maga ment és szedte össze a lakásban a cigarettát, kidobta az összest, és elmondta, hogy érzi, hogy teljesen meggyógyult, szabad lett a tüdeje. Nagyon-nagyon boldog volt, és mi Vele együtt. Hálásak vagyunk, hogy az apostoli időket élhetjük át, az emberek megtérnek, megszabadulnak, elhagyják bűneiket, és a szegénység ellenére hálás a szívük gazdagságukért, mert tudják, hogy a legnagyobb kincset megnyerték. „Dicsekedjék pedig az alacsonysorsú atyafi az Ő nagyságával. A gazdag pedig az ő alacsonyságával, mert elmúlik, mint a fűnek virága.” (Jak.1:9-10)

Klári és Józsi menyegzőjénÜnnepi Istentiszteletünk volt, mert menyegzőt tarthattunk. Klári és Józsi behívták az Urat a házasságukba. Nagyszerű, Istentől áldott alkalmunk volt. Gizike is bizonyságot tett a szabadulásáról. 40 év után megszabadult a dohányzástól. Még egy külön ajándéka volt az Úrtól. Nagyon rossz alvó. Ahogy elmentünk tőle délelőtt, elaludt. Egy békés, nyugodt alvása volt, mint már régen, arra ébredt fel, hogy indulnia kell az Istentiszteletre. Hatalmas az Úr!

„Mert amiképpen halott a test lélek nélkül, a képen halott a hit is cselekedet nélkül.” Jak.2:26

Jézusban győztes vagy! Isten áldjon Téged hatalmasan!

Etelka és Gábor

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Kérlek, írd meg a véleményed!