Vajdasági gyerektábor

augusztus 17, 2010    
Kategória: Misszió, Vajdaság

Nem tudtuk pontosan, hogy mire is számíthatunk majd a gyerektábor létszámát illetően, mert az előzetes bejelentkezések során csak negyven egynéhány gyermek jelentkezett, de bizalommal álltunk a tábor elé, és bár a gyülekezeti ház építkezésében is nyakig benne vagyunk lelkesen elkezdtük a tábort. És a gyerekek csak jöttek és jöttek. Híre ment a tábornak, és soha nem látott gyerekek jöttek, és kértek minket, hogy ugye ők is részt vehetnek, senkit nem küldtünk el.

A gyerekek a tábor alatt a jelen lévők a „Békesség Országa” polgárai lehettek, és hála Istennek a tábor végén sokan magukban vitték tovább az Isten országát. Csodálatos napokat élhettünk át, a gyermekek szíve nyitott volt az evangéliumra, sok gyermek most hallotta először az evangéliumot. Hálásak vagyunk, hogy Isten ennyire kedvesen megsegített és megerősített minket. Ajándék volt számunkra, hogy Skóciából egy fiatalokból álló csoport is részt vett a táborunkban Gary és Moira vezetésével, kik lelkesek és mindenben segítők, partnerek voltak. A rossz lakó körülményeket is hősiesen viselték és teljes erő bedobással szolgáltak velünk, Istennek hála értük!

Nagy ajándék volt még, hogy a játszóteret használni tudták a gyerek, amit előző héten Budapestről jövő testvéreink készítettek.

A tábor ideje alatt több megtérést, szabadulást és a Szent Szellem erőteljes munkáját tapasztaltuk. Egy bizonyságot szeretnék kiemelni. Egy házaspár, kik a gyermekeiket hozták a táborba, Szabina és Gyula, átélték az újjászületés ébredését, örömét, békességét, leírhatatlan csodáját. Nagyon nagy mélységeket jártak meg életük során, és, mint űzött vadak sokszor kellett lakóhelyet változtatniuk, teljesen összetört, kilátástalan és örömtelen, elkeseredett életet éltek. Igazából először azért kerestek meg minket, hogy segítsünk nekik, mert nincs mit enniük, két kis gyermekük van, és van hogy napokig nem esznek. Bizonyságot tettünk nekik, és adtunk nekik kenyeret. Újra és újra visszajöttek, de már nem testi táplálékért. Soha nem tapasztaltak még ilyen fajta békességet, önzetlen szeretetet, ami most áradt rájuk, és kíváncsiak lettek, hogy mi is van itt ebben a táborban. Ahogy egyre többet megtapasztaltak az alkalmakon Isten szeretetéből, annál inkább töltötte be őket a vágy, hogy erre nekik is szükségük van. Befogadták a szívükbe az Úr Jézust, és sírva bánták meg bűneiket, letették terheiket, és olyan békességet és örömet kaptak, amit ők sem értettek, az addig elkeseredett emberek csak mosolyogtak és megteltek reménnyel. Kérték, hogy merítsük be őket, mert ők ezentúl el akarják hagyni a rossz útjaikat és Istennel akarnak járni, meg akarnak halni Krisztussal, hogy ezután egy új életben Vele járjanak. Négyen merítkeztek be azon a hűvös reggelen a Bara nevezetű tóba, Isten szeretete, öröme, jó indulatú jelenléte megerősítő volt mindannyiunk számára. A bemerítést követő Úrvacsorában olyan békesség volt, hogy semmilyen rossz körülmény nem számított. A sárba lerakott gitártokon megterített Úrvacsora, az Istendicsőítés, és a béke, mindent ragyogóvá tett körülöttünk és bennünk.

A tábor utolsó napján egy foci bajnokságra hívtuk meg a falu fiataljait és a táborban részt vevő gyerekek szüleit. Az izgalmas meccsek után a gyerekek saját dalaikat is előadták, amit a tábor ideje alatt költöttek. Majd Gary hirdette az evangéliumot az egybegyűlteknek. Kikkel a tábor zárásaként egy finom bográcsgulyást fogyasztottunk el.

Szeretnénk megköszönni a sok-sok imát, amit értünk, a misszió szolgálatért mondtok. Köszönjük Skót testvéreinknek a szolgálatát és az anyagi hozzájárulását a táborhoz, a Kelet Európa Missziónak, hogy mindenben segítettek, köszönjük minden szolgálónak az odaszánt, önzetlen szeretetből való munkáját.

Istené minden dicsőség!

Testvéri szeretettel: Etelka és Gábor

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

2 válasz   “Vajdasági gyerektábor”
  1. Jeney Attila szerint:

    Klassz lett a bárka, hogy ennyi ember alatt nem szakadt le. Ügyes munka!

  2. Szikszai Noémi szerint:

    Kedves Eta!
    Még a tábor után akartam írni, hogy annyira de annyira hálás vagyok,. hogy ott lehettem.. Sok gyerektáborban voltam már, de egy ehhez hasonlóban sem. Annyira bölcsen vezettétek Gáborral, ahogy teret engedtetek Istennek..sokat tanultam tőletek!:))) Noémi

Kérlek, írd meg a véleményed!