Vendégünk volt Paul Henderson

március 8, 2009    
Kategória: Tanítás

A mai szombat délután a Krisztus Gyülekezete vendégzenészeivel kiegészült dicsőítő csoport segített bennünket a világ zajától, egymás viszontlátásának öröméből Isten felé fordulni, Ő rá hangolódni, felkészülni a tanítás befogadására.

Henderson Pali a keserűségről tanított. Visszafogott humorával, csendes, meggyőző egyéniségével tartotta egyensúlyban a nem könnyű mondanivalóját. Csalódottságon, igazságtalanságon keresztül kerül a keserűség (emésztő bánat) az életünkbe, gyökeret ver, pusztít, kiirtja az örömöt, ha eszkalálódik végül nem tudunk a másik örömének sem örülni. Aki keserűségben szenved, nem élvezi a mát, a múltban él, vagy a jövőben reménykedik. Az élete börtön.

A csalódottság nem bűn, de Isten elé kell vinni terheinket, mert különben keserűség lesz belőle. A fel nem dolgozott igazságtalanság, ha nincs bennünk megbocsátás, keserűséggé válik. Veszélyes, mert ha keserűek vagyunk vádlás van a lelkünkben, a szánk átokkal van tele, az jön ki belőlünk. Keserű embertől ne kérj tanácsot. Aki keserű, mindig akar másokkal beszélni. Keres valakit, hogy átadja a pusztító magot. Ha nem vigyázunk, pusztító gyümölcsöt hoz. Fertőz, átszínez.

Ne hajolj el Isten kegyemétől, hogy a keserűség (magja) fel ne nőjön, mint egy mérgező növény. Semmiképpen ne vádold az Istent. Aki keserű, börtönben van, annak számára Isten az egyetlen, aki ki tudja tépni ezt a gyökeret.

A tanítás végén három pontban foglalta össze, hogy segíthetünk ezen a nagyon nem jó állapoton:

  1. Add az Istennek a fájdalmadat, csalódottságodat, hiszen azt akarja, hogy szabadok legyünk. Ehhez meg kell vallanunk, hogy fáj valami.
  2. A hálaadás segít, hogy szabaduljunk a keserűségtől. Keressük meg, miért lehetünk hálásak. Hálás vagyok, hogy a Te akaratod az, hogy szabad legyek.
  3. Kérjük a Szent Szellemet, hogy segítsen a keserűség gyökerét kitépni.

Talán még azon érdemes gondolkoznunk, vajon van-e szerepünk mások életének megkeserítésében? Okozunk-e csalódást másoknak, igazságtalanok vagyunk-e?

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Comments

6 válasz   “Vendégünk volt Paul Henderson”
  1. SzFeri szerint:

    Jó volt Paul szolgálata, érdekes volt, hogy szinten minden ige a negatív hozzáállásról szólt, ami szokatlan volt, de sajnos némely ember életében ezek is jelen vannak, tehát erről is kell beszélni…
    Külön köszönet Varga Attilának, nagyon jó volt vele dicsőíteni!!! :-) Talán azért is, mert most végre zongorázhattam…? ;-)

  2. Jeney Attila szerint:

    Szerintem ez egy nagyon fontos, szomorúan aktuális téma, és érdemes lenne, legalább ebben a blogban közösen továbbgondolni a Paul felvetéseit. A prédikáció kapcsán fogalmazódott / világosodott meg bennem, hogy a tudomásom van olyan keserűségről, amely több mint 40 éve rombol, és az egyik érdekelt halálával(!) sem szűnt meg. Itt tényleg, csak Isten segíthet.

    De felismerjük-e, hogy megkeserítettünk valakit a családunkban, a munkahelyünkön, a suliban, netán a Gyülekezetben? Ha valaki felismeri magán, hogy megkeseredett, annak ezt az Úr elé kell vinni, vagy az elé, aki megkeserítette? Netán fogadjon közvetítőt? Netán alkalmazza az alázat eszközét, és Isten / Szent Szellem segítségével lépjen túl a megaláztatásán? Ha ezt teszi, ő kimászik a dologból, a keserítő – talán akaratlanul – tovább rombol. Hogyan kezeljük ezeket az eseteket? Tényleg a kukába kellet dobni a leveleket, vagy inkább meg kellet volna címezni? Feladóval, vagy feladó nélkül? Képes, alkalmas-e egy (hívő) közösség az ilyen helyzetek felismerésére, közös megoldására? Na, szóval szegény Paul, jól feladta a leckét, én meg gyorsan abbahagyom :)

  3. SzFeri szerint:

    Lehet, hogy ritka madár vagyok, de én nem érzek keserűséget magamban. Vagy csak nem ismertem fel? Ismeritek a mondást, hogy a katona nem fázik, csak úgy érzi!! :-) Én nem érzem. De azt hiszem, hogy ha valami nem stimmel vele, nem érzi jól magát a bőrében, akkor az talán lehet egy figyelmeztető jel…

    Mindenesetre a Paul-nak az egyik legjobb javaslata, hogy semmiképpen se Istent hibáztassuk ha nem vagyunk jól! Hisz pont Ő a megoldás erre!!!!
    Ahogy Paul :-) is mondja a II. Kor 2:10-11-ben: „…hogy rá ne szedjen minket a Sátán. 11 Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.” Tehát a sátán csak szeretene rászedni minket, hogy Istent hibáztassuk, vigyázzunk erre !!
    Tehát gondolom az első lépés a felismerés kell legyen.

    Mi a véleményetek?

  4. Jeney Attila szerint:

    Igen, fontos annak a felismerése, hogy valaki a megkeseredettség miatt hülye (bocs, használhatatlan). Ha nem ismerünk fel valamit, nem tudunk tenni ellene. A prédikációban egyébként volt szó arról, hogy ismerheted fel a keserűséget (magadon vagy máson): az illető a múltból táplálkozik, a mát igyekszik túléli, a jövőben reménykedik. Egyfolytában dumál, a másikat viszont nem hallgatja meg… (Ez egy jó Gyülekezet, kettőnkön kívül úgy tűnik másnak nincs kényszere, hogy itt elmondja a véleményét. Nyoma sincs a keserűségnek :-))

  5. SzFeri szerint:

    Ja.. Bár nyilván mi könnyen beszélünk ha ez nekünk nem probléma. Sajnos az emberek ma bizalmatlanok. Talán azért, mert sajnálatos módon már történtek visszaélések ilyen szituációban.
    A grázi tanításokban is elhangzott, hogy az ilyen dolgok alapja az, amikor egy kapcsolatot a félelem motivál, hogy vajon a másik mit fog gondolni rólam. Ezért is nem mernek az emberek megnyílni. Nem lehet könnyű dolog.

    De hála Istennek ebből meg lehet szabadulni !!! :-)
    Csak kérni kell és hinni! Bár azt pontosan nem tudom, hogy ez vajon már olyan kategória-e amikor csak ima és böjt által lehetséges.

    De legyünk optimisták az Úrban :-) ! Lehet, hogy csak azért nem mondja el más is a véleményét, mert más nem is olvassa a véleményeinket? :-)

    De végre eljön holnap az a vasárnap, amikor megint közösségben leszünk, és Isten mindannyiukkal együtt nagy dolgokat fog véghezvinni !!!! :-)

Kérlek, írd meg a véleményed!